Cazin város Bosznia-Hercegovinában, a Bosznia-hercegovinai Föderáció Una-Szanai kantonjában. Cazin 2017 óta Bosznia-Hercegovina hivatalos városa. Így ez lett az első olyan hivatalos város a Bosznia-Hercegovinai Föderációban, amely nem volt kanton székhelye.
Fekvése Bosznia-Hercegovina északnyugati részén, Bihácstól légvonalban 17, közúton 25 km-re északra, azon utak metszéspontjában fekszik, amelyek Bihácsból a Horvátországgal szomszédos Velika Kladusába, majd tovább, Tržački Raštelen keresztül Nyugat-Európa felé, illetve délnyugatra, az Adriai-tenger felé, másrészt kelet felé, Bosanska Krupa, Banja Luka és Tuzla felé vezetnek. Tengerszint feletti magassága jellemzően 200-400 méter közötti, alacsony dombvidék. A szántók összterülete 21 331 hektár. Az erdők a terület mintegy 25%-át, míg a vízfolyások a terület 0,18%-át teszik ki. Cazin maga a körülötte magasodó hegyek miatt egy amfiteátrumszerű völgyben fekszik. Az Una bal partján elhelyezkedő, Krajinának nevezett tájegység legnagyobb települése és kereskedelmi központja.
Népessége Cazin városának területe 355,7 km2Općinsko vijeće Općine Cazin: Statut Općine Cazin Cazin, 22. decembar 2010. amelyen a 2013-as népszámlálás eredményei szerint 23 helyi közösségben és 54 településen 66 149 lakos élt. A népsűrűség 194,97 lakos/km2. Az 1991-es népszámlálás szerint Cazin községnek 63 409 lakosa volt, ennek 97,56%-a bosnyák, 1,21%-a szerb és 1,23%-a egyéb nemzetiségű állampolgár, míg az átlagos népsűrűség 180 lakos/km2 volt.
Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb77829Bosnyák6169363463Horvát139320Jugoszláv4307Egyéb3692330Összesen6340966149
Története A régészeti leletek alapján kijelenthető, hogy Cazin területén a történelem előtti idők óta éltek emberek. Ezt támasztja alá a Čungar, Gradina, Stijena melletti Selište és sok más őskori erődítményben található gazdag régészeti anyag. Az Ostrošac melletti Kuduzovićiből származó, gazdag bronzékszereket tartalmazó sír régészeti lelete arra utal, hogy a késői vaskorban (az i. e. 5. és az 1. század között) ezen a területen a japodi illír törzs lakott, melynek egyik központja a szomszédos Bihács volt. A római hódításokkal ez a terület is új történelmi korszakba lépett, hiszen a rómaiak hozták ezekre a területekre az első ábécét. A meghódított illír lakosság számára a romanizáció következett, mely a római életmód, és a latin nyelv elterjedését hozta magával. A római korból származik egy podgredinai sírlelet, ahol ékszerek és edények maradványait fedezték fel.
Cazin (a korabeli forrásokban Zasyn, Zasin) középkori története szinte teljesen ismeretlen. A 15. század végéig nem ismert olyan írásos nyom, amely a középkori ember tevékenységéről tanúskodik e város területén. Cazin történetéről a 15. század végéig csak azt lehet mondani, hogy eredetileg, ha akkor egyáltalán létezett, a középkori horvát állam, majd a Magyar Királyság része volt. Cazin és tágabb környéke, ellentétben a közeli Osztrozsáccal nem volt kitéve a helyi uralkodók vagy egyes boszniai főúri családok uralmának. Ezért Cazin középkori története elválaszthatatlanul kapcsolódik a magyar állam történetéhez, amelyet a 14. és 15. századi belső konfliktusok, majd az egyre gyakoribb oszmán fenyegetés határoztak meg. 250px|bélyegkép|balra|Cazini utcakép 1906-ból
Cazin írott története az eddigi ismereteink alapján 1494-ben kezdődik, amikor először említik egy dokumentumban, amely két nemest – Ivan Dmičićet és Mikula Ivanacot – említ meg, akik ekkor itt tartózkodtak. Cazin oszmán uralom előtti történetének legfontosabb eseménye minden bizonnyal az 1522-es év, amikor is Knin oszmán meghódítása következtében ide helyezték át a knini egyházmegye székhelyét. Négy évvel később a mohácsi síkon oszmán sereg halálos csapást mért a magyar államra is, amely azután gyakorlatilag szétesett. A horvát nemesek az 1526-1527-es cetinjei száboron úgy döntenek, hogy elismerik a I. Ferdinánd magyar király hatalmát, ami azt jelentette, hogy Cazin is a Habsburg Birodalom részévé vált. Az említett cetinjei száboron részt vett Andrija Tuškanović (Tuskanovics András) knini püspök is, akinek székhelye főként Cazinban volt. A fentiekből megállapítható, hogy Cazin első írásos megjelenése szorosan összefügg az oszmán veszéllyel, amely által ez a terület geostratégiai jelentőségre tett szert, és a hadvezetés figyelmének látókörébe került.
A 16. század folyamán Cazint és környékét nem kímélték az oszmán portyák, amelyek az idő előrehaladtával egyre erősödött. Az egyik ilyen hadjáratban 1539-ben Cazint is elfoglalták, de az oszmán hódítóknak hamarosan vissza kellett vonulniuk Keglevich Péter horvát bán csapatai előtt. Az osztrák hatóságok felismerve az oszmán fenyegetés súlyosságát, 1553-ban végvári helyőrséget állomásoztattak itt. Tíz évvel később Lenkovics Iván főkapitány azt kérte, hogy a már ott lévő 20-on kívül minél több könnyű fegyverzetű gyalogságot vigyenek be a cazini erődbe, akiknek elsődleges feladata az oszmán betörések visszaverése volt. A város azonban minden megvédésére tett erőfeszítés ellenére sem kerülhette el a környező városok sorsát, amelyek már oszmán uralom alá kerültek, így 1576. július 18-án a harcias Szokolovics Ferhát pasa a cazini várat is elfoglalta. 1577-ben már 50 lovasból és 130 gyalogosból álló török helyőrség állomásozott itt. A császári hadak ellentámadása nem sokat késett, 1577-ben Georg Khevenhüller karintiai hadvezér parancsnoksága alatt nagy katonai erőt küldtek a vár ellen, amely elől az oszmán hadsereg visszavonult Cazinból. A császári hadsereget azonban hamarosan betegség és éhség sújtotta, amit Ferhat pasa nyomban kihasznált, és 1578-ban végleg elfoglalta a várat. Közvetlenül a hódítás után az oszmánok Cazin várának megerősítésén kezdtek dolgozni.
Cazin a valamikor a 17. században alapított osztrozsáci kapitányság része volt, és nem volt saját dizdarja. ebből az időből kevés forrás található Cazinról a régi okiratokban, mert az oszmán határ a Korana és Glina felé húzódott, és így a vár távol esett a határoktól. A Habsburg-török háború (1683-1699) során azonban 1685-ben mindent elpusztítva és kifosztva az osztrák hadsereg kétszer is pusztított Cazin környékén. Cazin többször is törökellenes lázadások központja volt. A 18. században nagy lázadás tört ki Ibšir-bey Beširević osztrozsáci kapitány ellen, mivel nem fizette ki a vár őrségének a szoldját. A 19. század harmincas éveiben egy újabb lázadás miatt teljes anarchia uralkodott a városban, így a Cazin erődítményt 1833-ban összeírni hivatott számlálók oda sem merészkedtek, egyszerűen azt írták, hogy Cazin üres. Egy évvel később egy osztrák jelentés szerint nyolc ágyú, némi élelem és lőszer volt a várban. Latas Omer pasa boszniai büntetőexpedíciója során 1851-ben az Omer pasa elleni lázadás jeleként az utolsó ágyút is elsütötték a cazini erődbem. A mintegy 40 lázadót Murat Kapić vezetésével Omer pasa láncra verve küldte száműzetésbe. Egyikük sem tért haza élve. A fentiek mindegyike nagyon szemléletesen illusztrálja azt az állítást, hogy Cazin térségében soha nem volt teljesen béke. 250px|bélyegkép|jobbra|Cazin látképe 1906-ban
Az osztrák-magyar uralom idején (1878-1918) új fordulat következett be az itteni lakosság életében. A boszniai muszlimok számára ez az időszak egy átmenetet jelentett az egyik civilizációból a másikba, teljesen más kultúrába és életmódba, ami nem múlhatott el gyorsan vagy fájdalommentesen. Ennek következtében Bosznia-Hercegovinából tömegesen vándoroltak ki a muszlimok az Oszmán Birodalom területére, és ezek a vándorlások Cazin vidékét sem kerülték el. Azonban kétségtelen tény, hogy Bosznia-Hercegovina területe éppen az osztrák-magyar megszállással lépett be a modern korba, így a bosnyák férfiak a politikától, a gazdaságtól és a kultúrától kezdve a modern mintákat kezdték követni tevékenységükben. Cazin ezután gyorsabban fejlődött, korszerűbb épületek létesültek. 1887-ben Cazin már Bosznia-Hercegovina ötödik legnagyobb városaként, modern vízellátó rendszerrel, távíróval ellátott postahivatallal, a járműforgalom fogadására alkalmas utakkal, polgári iskolákkal és korszerűen felszerelt kórházzal rendelkezett. Nem volt elmaradás a vallási épületek építésében sem, ebben az időszakban épült a városi mecset, amely máig Cazin jelképe. A mecsetben ma is álló hatalmas csillárt maga Ferenc József császár ajándékozta a városnak. Az osztrák-magyar uralom idején Cazin az azonos nevű járás székhelye volt.
Az új jugoszláv állam 1918-as megalakulásával Cazin számára megállni látszott az idő, mert ezen a vidéken egy iskolaépületen kívül szinte semmi sem épült. A munka és a táplálkozás problémája folyamatosan jelen volt a régióban. Sokan az ország határain kívül kerestek kenyeret. Amikor 1935-ben Nurija Pozderacot a Jugoszláv Királyság parlamenti képviselőjévé választották, a Cazin régióban végleg megváltozott a helyzet. Kezdeményezésére számos akció indult csak azért, hogy ez a régió kikerüljön a rendkívüli elmaradottságból. Az 1935-ös népszámlálás kimutatta, hogy a cazini régióban, amely a mai Velika Kladuša község nagy részét is magában foglalta 47 727 ember élt. 1941-ben Bosznia-Hercegovina, így is a Független Horvát Állam része lett. 1942 végén élte át első felszabadulását a fasizmusból, amikor megalakult a Bihácsi Köztársaság. 1942 decemberében a jugoszláv partizánok legfelsőbb parancsnoka, Josip Broz Tito mondott itt beszédet egy nagygyűlésen, ahol először fedte fel valódi kilétét, mondván a híres mondatot: „Josip Broz vagyok, fémmunkás, egy zagorjei horvát...”. Ha Cazin vidékének történetéről van szó a második világháború alatt, nem hagyhatjuk figyelmen kívül Huska Miljković, a vidék vitatott és tragikus alakjának említését, aki 1943-1944-ben vitathatatlan vezér volt itt, amikor megalakította saját muszlim milíciáját, amelyet Huska-hadseregeként ismertek.
A második világháború utáni idő a marxista ideológia hirdetői szerint az új és nagy ígéretek korszaka volt, amely a rideg valósággal szemben hamar szertefoszlott. Az új rend elszenvedői a kényszermegváltással és kollektivizálással a parasztokra voltak. Ennek eredménye egy fegyveres parasztfelkelés lett, amelyre 1950. május 6-án került sor Cazin és a szomszédos Szluin területén. Ez volt a parasztok utolsó lázadása Európában, amelyben mintegy 720-an vettek részt, és amely cazini-lázadás néven ismert. A felkelést még aznap véresen leverték, és a kommunista megtorlás szörnyű volt, 15 résztvevőt halálra ítéltek, miközben több mint 100 családot, több mint 700 taggal, erőszakkal Srbacba telepítettek. Nehéz napok következtek Cazin lakosai számára, mivel a kommunista rezsim szándékosan elhanyagolta ezt a területet, hogy még jobban megbüntesse őket a nyílt lázadásért. Csak az 1960-as évek végétől változott meg a hivatalos politika a Cazinnal szemben.
Gazdaság A mezőgazdaságban kiemelt helyet foglal el az állattenyésztés, amelyben a nyers tehéntej termelése viszi a vezető szerepet. Cazin városa jelenleg Bosznia-Hercegovina legnagyobb tejtermelője. A tejtermelés mellett zöldség-gyümölcs termelés, valamint gyógyászati termékek előállítása is jelentős. 300px|bélyegkép|balra|Džemaluddin Čaušević medresze Cazinban
Helyi szinten kiemelkedik az építőipar, az orvosi műszerek gyártása, a baromfihús termelés, valamint a kereskedelem, amely a városban abszolút vezető szerepet tölt be a kereskedelmi ágban.
A város beruházásainak nagy része a nyugat-európai országokból beáramló tőkének köszönhető, mely sok munkást foglalkoztat. Cazinban jelenleg valamivel több mint 7000 munkanélküli van.