Gheorghe Lazăr, magyaros írásmóddal Lázár György (Felek, Szeben vármegye, 1779. június 5. – Felek, 1823. szeptember 17.) román pedagógus, író, görögkeleti lelkész és teológus.
Élete bélyegkép|250px|balra|Ghorghe Lazăr szobra Nagyszebenben A szász Brukenthal báró vette pártfogásába és segélyezte tanulmányai befejezéséig. A bölcseletet és jogot Kolozsvárt végezte, Bécsben pedig a bölcselet, jog és teológia doktorává avatták fel, a hallei egyetem pedig tiszteletbeli tagjává választotta. A francia háború idején a császári hadseregben szolgált. A háború után fölszentelték, majd a nagyszebeni teológia tanára lett. Nemsokára a temesvári püspöki székért pályázott, de nem nyerte el. Ezután átment Havasalföldre, és Bukarestben a Sfântul Sava iskolában tanított, román nyelven a korábban használt görög helyett. Emiatt sok üldözésnek volt itt is kitéve. A Szent Száva iskolában tanult utóbb a román kultúra sok neves képviselője. 1821-ben akaratereje megtört, és visszatért Erdélybe, ahol 1823-ban meghalt.
Munkája
Conductorul tinerimei. Buda, 1826. (Az ifjúság kalauza)
Egyéb munkái kéziratban maradtak.
Jegyzetek
Források
További információk
Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993- A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904
Kapcsolódó szócikkek
Kategória:Erdélyi román történelmi személyek Kategória:1779-ben született személyek Kategória:1823-ban elhunyt személyek Kategória:Román pedagógusok Kategória:Felekiek