Franz Anton Paul Wallis (1677 – Nagyszeben, 1737. október 18. vagy 1737. szeptember 28.) osztrák táborszernagy, az Udvari Haditanács tagja, Erdély kormányzója 1732–1734 között.
Élete Szülei Ernst Georg Olivier Wallis és Maria Magdalena Attems grófnő voltak. Tizenkét éves volt, amikor elvesztette apját; ekkor testvérével Georg Olivier Wallisszal együtt I. József bécsi udvarába került, ahol apródként szolgált. Karrierjét egy véletlen esemény segítette: amikor az akkor még fiatal lotaringiai herceg, Lipót egy megtöltetlennek vélt puskával tréfából a királyra lőtt, Wallis közbeugrott, és testével felfogta a lövedéket. Hosszú időre ágynak esett, a lotaringiai herceg pedig hálából egy századot adott neki az ezredében. 1697-ben századával hadba vonult, és részt vett Ebernburg várának elfoglalásában.
A spanyol örökösödési háború során részt vett az 1701-es chiari-i, valamint a luzzarai csatában, ahol újra meg is sebesült. 1702-ben őrnaggyá, 1705-ben ezredparancsnokká léptették elő, és 1706-ban testvérével együtt grófi rangot kapott. Savoyai Jenő herceg valamennyi hadjáratában részt vett, egészen az 1713-as utrechti béke megkötéséig. Közben 1711 júniusában a Haditanács megbízásából Pálffy János nádor Lengyelországba küldte, hogy titokban merényletet készítsen elő II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós főgenerális ellen. A titkos terv azonban lelepleződött, így az akció nem sikerult.
1716-ban vezérőrnaggyá nevezték ki majd ugyanebben az évben a törökök ellen indult, és 1716. november 1-jén Temesvár elfoglalása után Savoyai Jenő a vár parancsnokává nevezte ki. Ekkor épült a várparancsnoki palota (Commandantenhaus) a mai Szabadság téren. Egyik első intézkedéseként a zsidókat, örményeket, görögöket, olaszokat, franciákat kitelepítette a vár területéről; 1723-ban német telepeseket hozatott Freidorfba.
1717-ben Nándorfehérvár visszafoglalása után ennek az erődítménynek a parancsnoka lett, 1727-ben Luxemburg parancsnokságát kapta meg.
Amikor 1732-ben Kornis Zsigmond, Erdély kormányzója meghalt, a Diploma Leopoldinum megsértésével ideiglenesen Wallist nevezték ki Erdély kormányzójává, egy kézben egyesítve a katonai és polgári igazgatást. Az 1733-as nagyszebeni országgyűlésen, ahol a rendeknek kormányzót kellett jelölniük, 92 szavazatot kapott, miközben a református jelöltek, Kemény László guberniumi tanácsos, Wesselényi István, az országgyűlés és a királyi tábla elnöke és Bánffy György 149, 141, ill. 121 szavazatot, a katolikusok közül Kornis István 79-et, Pettki Dávid 71-et. Tisztségét 1734. december 2-ig töltötte be, utódja Haller János lett, főhadiparancsnoki, valamint országgyűlési királyi biztosi tisztségében azonban továbbra is megmaradt.
1737. július 12-én a törökök elleni hadjárat során Wallis bevonult Havasalföldre, augusztus 12-én elfoglalta Câmpulungot, utána Târgoviștét és Pitești-et. Betegsége miatt visszatért Nagyszebenbe, ahol rövid idő múltán, hatvan éves korában elhunyt.
Jegyzetek
Kategória:Erdély főkormányzói Kategória:1677-ben született személyek Kategória:1737-ben elhunyt személyek