Eckhart mester

Eckhart mester (középfelnémetül gyakran: Meister Eckhart, latinul: Eckardus de Hochheim vagy hasonló alakok; 1260 körül – 1327 vége vagy 1328 eleje) domonkos-rendi szerzetes, teológus, prédikátor, filozófus és keresztény misztikus volt. A „mester” elnevezés nem puszta tiszteleti cím: a Párizsi Egyetemen megszerzett magister sacrae theologiae, vagyis a szent teológia mestere fokozatra utal. Ez a fokozat a korabeli egyetemi teológia legmagasabb tanári rangját jelentette: birtokosa előadásokat tarthatott, nyilvános disputákat vezethetett és a teológia teljes jogú mestereként működhetett.Walter Senner: „Meister Eckhart’s Life, Training, Career, and Trial”. In: Jeremiah M. Hackett (szerk.): A Companion to Meister Eckhart. Brill, Leiden–Boston, 2013, 7–84. .

Eckhart a késő középkori skolasztikus teológia és a német nyelvű misztikus próza egyik legjelentősebb alakja. Latin művei a domonkos egyetemi teológia fogalmi világához kapcsolódnak, német prédikációi és traktátusai pedig a népnyelvi vallásos tanítás nagy hatású szövegei közé tartoznak.Meister Eckhart: The Complete Mystical Works of Meister Eckhart. Fordította és szerkesztette Maurice O’C. Walshe; előszó: Bernard McGinn. The Crossroad Publishing Company, New York, 2009. . Tanításának központi témái közé tartozik az Istenről szóló apofatikus teológia, a lélek „alapja”, az isteni Ige születése a lélekben, az elengedettség (Gelassenheit) és az elkülönültség vagy leválás (Abgeschiedenheit).Bernard McGinn: The Mystical Thought of Meister Eckhart: The Man from Whom God Hid Nothing. Crossroad, New York, 2001.

Egyes kijelentései már életében vitát váltottak ki. A Kölnben indult egyházi eljárás után az ügy Avignonba került. XXII. János pápa 1329. március 27-én, Eckhart halála után adta ki az In agro dominico kezdetű bullát, amely Eckhart műveiből és prédikációiból vett tételeket ítélt el: egy részüket eretneknek, más részüket veszélyesnek vagy eretnekséggyanúsnak minősítette.Jürgen Miethke: „Der Eckhartprozess in Köln und Avignon”. In: L’età dei processi: inchieste e condanne tra politica e ideologia nel ’300, 2009, 121–143. A bulla nem Eckhart egész életművét és nem is személyét ítélte el egyszerűen „eretnekként”; maga Eckhart korábban tiltakozott az eretnek szándék vádja ellen, és feltételesen visszavonta mindazt, ami az egyházi tanítással ellenkezne.Josef Koch: „Kritische Studien zum Leben Meisters Eckharts. Zweiter Teil: Die Kölner Jahre, der Prozess und die Verurteilung”. Archivum Fratrum Praedicatorum, 30, 1960, 5–52.

Eckhart hatása a rajnai misztikában, különösen Johannes Tauler és Heinrich Suso műveiben folytatódott, majd a 19–20. századi filozófiai és vallástörténeti recepció újra felfedezte. A modern kutatás nem egyszerűen panteista, eretnek vagy reformáció-előtti „szabadgondolkodó” alaknak tekinti, hanem olyan domonkos teológusnak és prédikátornak, aki a keresztény misztikus és skolasztikus hagyomány nyelvét rendkívül sűrített, paradox és olykor félreérthető formában használta.Dermot Moran: „Meister Eckhart in Twentieth-Century Philosophy”. In: Jeremiah M. Hackett (szerk.): A Companion to Meister Eckhart. Brill, Leiden–Boston, 2013, 669–698. .

Neve és történeti közege

A „Meister Eckhart” névben a Meister a párizsi teológiai magiszteri fokozat német megfelelője. A középkori egyetemeken a magiszter nem egyszerűen tanárt jelentett, hanem teljes jogú egyetemi mestert, aki előadásokat tarthatott, disputákat vezethetett és taníthatta a teológiát. A von Hochheim névalak korábbi értelmezése szerint születési helyre utalt, a modern kutatás azonban óvatosabb: inkább családi vagy eredetmegjelölő névelemnek tekinti, és nem tartja biztosnak, hogy Eckhart ténylegesen Hochheimben született.Josef Koch: „Studien zum Leben Meister Eckharts. Erster Teil: Von den Anfängen bis zum Strassburger Aufenthalt einschließlich”. Archivum Fratrum Praedicatorum, 29, 1959, 5–51.

Eckhart pályája a 13–14. századi domonkos rend és a középkori egyetemek világához tartozik. A domonkosok a 13. században a prédikáció, a teológiai oktatás és a városi lelkipásztorkodás egyik meghatározó rendjévé váltak. Tanulmányi rendszerükben a rendi studiumok és az egyetemek – különösen Párizs – kiemelt szerepet játszottak. A kor teológiai képzésében Petrus Lombardus Sententiae című művének kommentálása alapvető lépcsőfok volt; Eckhart első biztosan datálható szereplése is ehhez az egyetemi közeghez kapcsolódik.Meister Eckhart: The Essential Sermons, Commentaries, Treatises, and Defense. Fordította és szerkesztette Edmund Colledge és Bernard McGinn. Paulist Press, New York, 1981.

A rajnai és felső-német területeken Eckhart korában élénk vallásos mozgalmak működtek: domonkos és ferences kolostorok, női vallásos közösségek, beginák, laikus jámborsági csoportok és városi prédikációs központok. A beginák olyan, többnyire városi laikus nők voltak, akik nem tettek szerzetesi örökfogadalmat, de közösségben, imádságban, munkában és lelki fegyelemben éltek. Mivel a magasabb teológiai képzettség nélküli laikus vallásosság és a népnyelvű misztikus beszéd ugyanabban a közegben terjedt, az egyházi hatóságok egyszerre láttak benne lelkipásztori lehetőséget és dogmatikai kockázatot.Sergio Sarza: „Meister Eckhart (c. 1260–1328): Los hechos históricos y su influencia en el modo de aproximación a los autores místicos y sus obras”. Revista Teología, 61/145, 2024, 35–60. DOI: 10.46553/teo.61.145.2024.p35-60.

A gyanakvást fokozta az úgynevezett „Szabad Szellem” eretnekségétől való félelem. E név alatt több, nem mindig pontosan elkülöníthető középkori vádat értettek: például azt, hogy egyesek a misztikus tökéletességet úgy magyarázták, mintha a tökéletes ember már nem volna képes bűnt elkövetni, és ezért az egyházi parancsok vagy a szentségek sem vonatkoznának rá. Eckhart tanítása nem azonosítható ezzel a mozgalommal, de olyan kifejezései, mint a „miért nélkül” élés, az elengedettség vagy az isteni ember szabadsága könnyen félreérthetőek voltak ebben a történeti légkörben.

Élete

Származása és tanulmányai

Eckhart valószínűleg 1260 körül született Türingiában, leginkább Tambach, Gotha vagy Erfurt környékén. Sem a pontos születési dátum, sem a pontos születési hely, sem a családi háttér nem bizonyítható teljes bizonyossággal. A von Hochheim névalak nem bizonyítja, hogy Eckhart Hochheimben született; inkább családi vagy eredetmegjelölő névelemként kezelhető. Korábbi életrajzok nemesi származást feltételeztek, de ezt a modern kutatás óvatosan kezeli.

Valószínűleg fiatalon, talán az 1270-es évek végén lépett be az erfurti domonkos kolostorba. Tanulmányait rendi iskolákban folytatta; gyakran feltételezik, hogy kapcsolatba került a Kölnben működő domonkos tanulmányi központtal, amelyet Albertus Magnus tekintélye határozott meg. Közvetlenül nem bizonyítható, hogy Albertust személyesen hallgatta volna, de Eckhart gondolkodásában az alberti és domonkos arisztoteliánus hagyomány fontos háttérként jelen van.

Párizs, Erfurt és a rendi tisztségek

Eckhart életének első biztosan datálható eseménye 1294. április 18-ához, húsvétvasárnaphoz kapcsolódik: ekkor a párizsi Saint-Jacques domonkos kolostorban prédikált, miközben a Petrus Lombardus-féle Sententiae előadójaként működött. A Sententiae a középkori teológiai oktatás alapvető tankönyve volt; kommentálása a teológiai magiszteri pálya elengedhetetlen állomásának számított.

Még 1294 végén visszatért Erfurtba. Itt prior, vagyis kolostori elöljáró lett, és Türingia domonkos vikáriusaként is működött. Ebből az időből származhat legkorábbi német műve, a Reden der Unterweisung („Tanító beszédek” vagy „Útmutató beszédek”), amelyet valószínűleg fiatal domonkos szerzeteseknek tartott lelki oktatásként.Bernard McGinn: The Harvest of Mysticism in Medieval Germany. Crossroad, New York, 2005.

1302-ben Párizsban megszerezte a teológiai magiszteri fokozatot. Ezzel lett a szó szoros akadémiai értelmében „Eckhart mester”. A párizsi domonkos tanszék betöltése különösen magas rangú megbízatás volt; Eckhart azon kevés nem francia domonkos közé tartozott, akik ilyen pozíciót kaptak.

1303-ban, miután a domonkos rend német területein új tartományi beosztás jött létre, Eckhartot a Szászország nevű rendtartomány első provinciálisává választották. Ez a tartomány nem azonos a mai Szászországgal: a középkori rendi egység Észak- és Közép-Németország nagy részét, a mai Hollandia területeit és kelet felé távoli vidékeket is magában foglalt. A tisztség jelentős adminisztratív felelősséggel járt, és a rendi fegyelem, a tanulmányok és a kolostorok irányítását is érintette.

1307-ben Eckhartot a csehországi domonkos kolostorok reformjával is megbízták. A rendi tisztségek azt mutatják, hogy kortársai nem pusztán elvont gondolkodónak, hanem tapasztalt szervezőnek és egyházi vezetőnek is tekintették.

Második párizsi tanársága és strasbourgi évei

1311-ben Eckhartot ismét Párizsba küldték tanítani. Második párizsi magiszteri működése ritka megtiszteltetésnek számított; a domonkos rend történetében korábban Aquinói Szent Tamás kapott hasonló lehetőséget. E korszakhoz kapcsolódnak a rövid, latin nyelvű párizsi kérdések (Quaestiones Parisienses), amelyek Eckhart skolasztikus filozófiai-teológiai gondolkodását mutatják.

1313 után Eckhart valószínűleg Strasbourgban működött. Pontos hivatala vitatott, de valószínű, hogy prédikált, lelki vezetést végzett, és különösen női vallásos közösségek körében tanított. Strasbourg a 14. század elején jelentős városi vallási központ volt, ahol a domonkos prédikáció, a női közösségek és a népnyelvű jámborság egymást erősítő közeget alkottak.

Köln és az eljárás kezdete

Az 1320-as évek elején vagy közepén Eckhart Kölnben működött. A városban nagy tekintélyű domonkos tanulmányi központ volt, amely Albertus Magnus örökségét is őrizte. Itt továbbra is tanított és prédikált, de német nyelvű prédikációi és egyes traktátusai egyre több kritikát váltottak ki.

A gyanú nem egyszerűen „ferences feljelentésből” fakadt, ahogy régebbi összefoglalók gyakran állították. Az ügy összetettebb volt: a domonkos renden belüli aggodalmak, a kölni érseki vizsgálat, a népnyelvű prédikációk értelmezésének nehézségei, valamint a kor eretnekségektől – különösen a Szabad Szellemhez kapcsolt tanoktól – való félelmei együttesen játszottak szerepet.

1325 körül Strasbourgi Miklós domonkos vikárius vizsgálta Eckhart egyes kijelentéseit. Eckhart válaszolt a kifogásokra, és rendi elöljárói kezdetben nem tekintették megalapozottnak az ellene irányuló vádakat. 1326-ban azonban a kölni érseki hatóság hivatalos eljárást indított. Eckhart tiltakozott a helyi eljárás illetékessége és módszere ellen, majd a pápához fellebbezett.

Avignon és halála

1327. február 13-án Eckhart a kölni domonkos templomban nyilvános nyilatkozatot tett. Kijelentette, hogy mindig elutasította a hitbeli tévedést és az erkölcsi romlást, és ha írásaiban vagy prédikációiban bármi olyasmi található, ami téves, azt visszavontnak tekinti. Nyilatkozatát latinul olvasták fel, majd németül is közölték, hogy a népnyelvű hallgatóság megértse.

Az ügy ezután Avignonba került, ahol XXII. János pápa udvara működött. A vizsgálat részletei töredékesen ismertek. A gyanús tételek számát végül huszonnyolcra szűkítették, és az úgynevezett avignoni vélemény (Votum Avenionense) ezekhez kapcsolta Eckhart védekezését és a vizsgálóbizottság álláspontját.Heinrich Denifle: „Meister Eckeharts lateinische Schriften und die Grundanschauung seiner Lehre”. Archiv für Literatur- und Kirchengeschichte des Mittelalters, 2, 1886, 417–652.

Eckhart valószínűleg 1327 végén vagy 1328 elején halt meg. Egyes kutatók január 28-át tartják valószínű halálozási napnak, de a pontos dátum nem bizonyos. 1328. április 30-án a pápa már úgy írt a kölni érseknek, hogy Eckhart haláláról tudomása volt.

Rövid kronológia