Az Egy zuhanás anatómiája (eredeti címén: Anatomie d’une chute) egy francia filmdráma, tárgyalótermi thriller, amelyet Justine Triet rendezett Arthur Hararival közösen írt forgatókönyvéből, Sandra Hüller főszereplésével.
A film világpremierje 2023. május 21-én volt a 76. cannes-i fesztivál hivatalos versenyprogramjában, ahol elnyerte az Arany Pálmát; ezzel Justine Triet lett a fesztivál történetében a harmadik nő, aki átvehette ezt a rangos elismerést. Ezt követően az alkotás számos díjat és jelölést kapott. 2023 decemberében hat Európai Filmdíjat nyert. 2024 januárjában ez lett az első francia film, amely elnyerte a legjobb forgatókönyvnek járó Golden Globe-díjat, emellett a legjobb idegen nyelvű film lett. Öt kategóriában jelölték Oscar-díjra, közülük a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában nyert. Franciaországban az alkotás 11 César-jelölésből hatot váltott díjra, továbbá elnyerte a francia producerek díját.
Magyarországon 2023. november 30-án került a filmszínházakba a Mozinet forgalmazásában.
Rövid történet A történet középpontjában egy írónő áll, aki társával és közös gyermekükkel az Alpokban él, és akinek férje váratlan halálakor nem csak saját és fia gyászával kell megküzdenie, de – mivel nem egyértelmű, hogy a férfi baleset, öngyilkosság vagy gyilkosság áldozata lett-e – gyermekével együtt egy rendkívül megterhelő nyomozást és bírósági tárgyalást, egyfajta élveboncolást is el kell szenvednie.
Cselekmény
Egy Grenoble környéki alpesi faházban Samuel Maleski olyan hangosan kezd el zenét hallgatni a padláson, hogy felesége, Sandra Voyter, egy biszexuális német regényíró, azt kéri a vele éppen interjút készítő diákjától, hogy halasszák el a beszélgetést. Nem sokkal később fiuk, a 11 éves, látássérült Daniel, amint visszatér egy hosszú sétáról, amelyet vakvezető kutyájával, Snooppal tett, felfedezi Samuel mozdulatlan testét a hóban a házuk előtt. Minden arra utal, hogy a padlás ablakából zuhant ki, és ez az esés vezetett a halálához.
Sandra régi barátját, Vincent Renzi ügyvédet kéri fel védőnek, akinek elmondja, férje véletlenül zuhanhatott le. Vincent szerint azonban a bíróság nem fogja elhinni, hogy baleset történt. Sandra ekkor elmeséli, hogy Samuel, aki – vele ellentétben – nem volt különösebben tehetséges, ezért első regényét sem tudta soha befejezni, hat hónappal korábban – miután abbahagyta az antidepresszánsok szedését – egyszer már túladagolta magát aszpirinnal. Vincent észrevesz egy zúzódást Sandra alkarján, amit ő azzal magyaráz, hogy beütötte a konyhasziget munkalapjába.
Daniel elmondja a nyomozóknak, hogy szülei békésen beszélgettek, amikor elhagyta a házat, de ellentmondásba keveredik azt illetően, hogy ekkor hol is tartózkodott pontosan. A helyszíni szemle ugyanis azt bizonyítja, hogy a hangos zene mellett egyáltalán nem hallhatta szüleit. Ez a tény, párosulva a boncolás eredményével, mely szerint Samuel szétfröccsent vérrel járó fejsérülése azelőtt történt, hogy teste a földre zuhant, valamint egy hangfelvétellel, amelyen egy Samuel és Sandra közötti csúnya veszekedés hallható a halál előtti napon, az ügyészségnek elegendő bizonyíték a nő elleni vádemeléshez.
A tárgyalás során Sandra védőcsapata azzal érvel, hogy Samuel kiesett a padlás ablakán, beütötte a fejét az alatta levő fészer szélébe, majd onnan zuhant tovább a földre. Az ügyészség szerint viszont Sandra egy tompa tárggyal megütötte, majd átlökte őt a második emeleti erkély korlátján. A bíróságon folytatott feszült szópárbaj során a nő nyíltan konfrontálódik Samuel pszichiáterével, aki ragaszkodik ahhoz, hogy Samuelben nem volt öngyilkossági szándék.
A Samuel által rögzített felvételen a férfi plágiummal és hűtlenséggel vádolja Sandrát, valamint azzal, hogy manipulálja őt, irányítja az életét, ezért nem tud rendesen alkotni. A vita egyre hevesebb lesz, végül tettlegességig fajul, de a zajokból nem derül ki, hogy ki kit üt meg. Az ügyész úgy értelmezi a hallottakat, hogy az egész agresszió Sandrától ered. A nő viszont fenntartja azt az állítását, hogy egy poharat vágott a falhoz, majd bevallja, hogy igen, megpofozta Samuelt, s hogy a karjain keletkezett zúzódásokról korábban hazudott, mivel azok ekkor keletkeztek. A többi erőszakra utaló hang viszont abból származott, hogy Samuel dühöngve ütötte saját magát (erre már korábban is volt példa), s többször beleöklözött a falba, amelynek nyomai láthatók.
Miután Sandra elismerte, hogy Samuel halála előtt viszonya volt egy nővel, az ügyész azzal érvel, hogy Samuel hangos zenehallgatása nem más volt, mint a féltékenység megnyilvánulása, amelyet a Sandra és az interjút készítő fiatal nő közötti flörtölés váltott ki. Ez vezetett később vitához, fizikai erőszakhoz, végül a vád szerinti gyilkossághoz. Az ügyész emlékeztet arra, hogy Sandra hajlamos átültetni személyes konfliktusait regényeibe, és kifejti, ezért lehetséges, hogy a nő legújabb könyvében az egyik mellékszereplő gondolatban foglalkozik egy gyilkosság ötletével. Az ő tolmácsolásában ez a férj megölésére utalhat. Sandra visszautasítja, hogy a szereplő szavai az ő saját hajlamait, gondolatait tükröznék.
Kiderül, Samuel több felvételt is készített készülő könyvének anyagához. Sandra állítja, hogy ezek a hangfelvételek semmiképpen sem tükrözik házasságuk természetét. Viszont, így más fényben látja veszekedéseiket, amelyeket éppen a vita kedvéért Samuel provokált ki.
Az események miatt a tárgyaláson jelen lévő, feldúlt Daniel ragaszkodik ahhoz, hogy a következő hétfőn a záróbeszédek előtt őt is meghallgassa a bíróság tanúként. A bíró beleegyezik, ám szigorú szabályokat rendel el, nehogy befolyásolja valaki a gyerek vallomását. Kirendeli Marge bírósági felügyelőt a fiú mellé, és megköveteli, hogy Sandra nyelvi nehézségei ellenére minden beszélgetés franciául folyjon a házban.
Hazaérve Daniel megkéri anyját, hogy hagyja el a házat a hétvégére, és csak Marge vigyázzon rá és kutyájára, Snoopra. Miután hallotta Sandra vallomását Samuel aszpirin-túladagolásáról, Danielnek eszébe jut, hogy Snoop akkoriban megbetegedett, és most arra gyanakszik, hogy Snoop megehette apja hányását. Szándékosan aszpirint etet Snooppal, ami ugyanazt a hatást váltotta ki; márpedig ez Sandra vallomását erősíti.
Daniel megosztja aggodalmait Marge-zsal megkérdezve, hogyan lehet eldönteni, mi igaz? A nő azt válaszolja, hogy néha, amikor nem tudjuk, mi is igaz, egyszerűen arról kell döntenünk, hogy számunkra mi az igaz. A bíróság előtt Daniel azt mondja, ha anyja követte el a dolgot, akkor nem érti, de ha az apja tette, akkor igen. Elmeséli, hogy amikor Samuellel állatorvoshoz vitték Snoopot, az apja arról beszélt neki, hogy fel kell készülnie arra, hogy egy napon holtan látja azokat, akiket szeret, és hogy a saját életét akkor is folytatnia kell. Daniel ezt most Sámuel öngyilkos gondolataiként értelmezi.
Daniel vallomása után Sandrát felmentik. Amikor a nő hazatér, Daniel bevallja neki, hogy félt a visszatérésétől, amire az anyja azt válaszolja, hogy ő is, majd melegen összeölelkeznek. Miközben Sandra lefekvéshez készülődik, tekintete elidőzik egy fotón, amelyen ő és férje látható, majd elalszik a mellé telepedő kutyával együtt.
Szereplők
Sandra Hüller – Sandra Voyter (Kiss Eszter) Swann Arlaud – Vincent Renzi, Sandra ügyvédje és volt szeretője (Fekete Ernő) Milo Machado Graner – Daniel Maleski, Sandra és Samuel fia Antoine Reinartz – ügyész Samuel Theis – Samuel Maleski (Csík Csaba Krisztián) Jehnny Beth – Marge Berger, Daniel kísérője Saadia Bentaïeb: Nour Boudaoud, Sandra másik ügyvédje Camille Rutherford – Zoé Solidor, diáklány Anne Rotger – a bíróság elnöke Sophie Fillières – Monica Messi – Snoop, Daniel vakvezető kutyája Nesrine Slaoui – a BFM TV riportere Antoine Buéno – Balard, szakértő Wajdi Mouawad – Jammal, pszichiáter Sacha Wolff – a nyomozás vezetője Kareen Guiock – tévébemondó Arthur Harari – irodalomkritikus
A film Alapötlete, fejlesztése bélyegkép|180px|jobbra|Justine Triet, rendező-forgatókönyvíró Justine Triet, aki a Covid19-pandémia idején élettársával, Arthur Hararival együtt írta a forgatókönyvet, elmondta, hogy a történetet egyfajta kirakós játékként, modulokból rakták össze, amelybe „a néző az első jelenettől kezdve belekerül, és amelynek jelentését csak később érti meg”. Hagymahéjszerűen építkezik: rétegről rétegre haladva lesznek egyre érthetőbbek a történések. A szerzők alapelképzelése szerint a film a hiányon alapszik. A tárgyalás során kibontakozó szavak töltik meg vagy írják körül, és minél jobban haladunk előre, annál többet tudunk meg Sandráról, a szexualitásáról, a férjével való kapcsolatáról, és minél inkább bonyolódik a történet, annál több kétség támad a nézőben. Triet a France Culture rádiónak adott interjújában kifejti, hogy ő és szerzőtársa külön szobában dolgoztak a lakásukban, és e-mailben küldözgették egymásnak a verziókat. Hozzátette: a tárgyalás csúcspontját képező vitajelenetet több mint hetvenszer írták át.
A film alapötletét illetően Justine Triet elmondta, hogy „nagyon megfogta őt az Amanda Knox-ügy”, és hogy „a jogi kérdés minden részletével foglalkozni akart”. Amanda Knox amerikai író, újságíró és aktivista, aki közel négy évet töltött börtönben Olaszországban, miután 2007-ben elítélték Meredith Kercher, egy nyelvi csereprogram keretében ott tanuló diáktársnője meggyilkolásáért, akivel megosztotta a lakását. 2015-ben az olasz Legfelsőbb Semmítőszék véglegesen felmentette Knoxot megállapítva, hogy a gyilkosság nyomozása „jelentős mértékben félrecsúszott”. Ez idő alatt – mivel támogatnia kellett a nőt –, családja súlyos adósságokat halmozott fel, s fizetésképtelenné vált. Amanda Knox emlékiratainak eladásából származó bevételt az olasz ügyvédek költségeinek kifizetésére kellett fordítaniuk.
Triet azt nyilatkozta, hogy az Egy ágyban Victoriával című 2016-os vígjátéka óta erős vágyat érzett egy újabb tárgyalótermi film készítésére. A Paris Match-nak adott interjújában kifejtette: „Nagyon szerettem volna jogi kérdéssel foglalkozni, annak minden részletében, hogy elmélyülhessek a kapcsolatok és az együttélés kérdéseiben. Ez egyben ürügy volt életük minden aspektusának boncolgatására.” Egy filmkedvelő ügyvéd barátja segítségével ismerte meg és lett értője az ártatlanság vélelmét előtérbe helyező „szabadságjogok és fogva tartás bírája" francia jogintézményének. A tárgyalás technikai pontossága, valamint a tárgyalás megtervezése érdekében egy ismert büntetőjogászt kért fel.
A rendezőnő a Le Pacte forgalmazó cégnek adott interjújában arról beszélt, hogy azért akart filmet készíteni a párkapcsolati kudarcról, mert így párhuzamot vonhat Samuel film eleji végzetes zuhanása és egy házaspár elbukása között. Szinte rögeszmésen foglalkoztatta a filmbeli zuhanás témája, amit elsősorban a Mad Men – Reklámőrültek című amerikai televíziós sorozat főcíme inspirált, amelyben a főhős, Donald "Don" Draper sziluettje „mindvégig zuhan”.
A film forgatókönyvét eleve Sandra Hüller német színésznőre szabták, aki már szerepelt Justine Triet előző filmjében, a Sybilben. Az ő jelenlétének köszönhetően forgatták a film egy részét angolul, főleg a tárgyalási jelenetek során. Amikor ráosztotta a német írónő szerepét, aki a vád szerint meggyilkolta francia férjét Franciaországban, Triet elmondta a színésznőnek, hogy a nyelvnek kiemelt szerepe lesz a filmben. Hüller franciául akart beszélni, de Triet elvetette az ötletet. Szerinte „az a tény, hogy ő német anyanyelvű, aki angolul beszél, de próbálkozik a franciával is, sok maszkot képez, homályossá teszi a kimenetelt, ami még több zavart kelt akörül, hogy ki is ő”. A forgatáson Hüller többször is megkérdezte a rendezőt, hogy milyenre vegye a figurát; karaktere bűnös-e vagy sem, ám ő – éppen a kétértelműség fenntartása végett – nem volt hajlandó válaszolni. Ez a bizonytalanság tükröződik Hüller arcjátékán.