Aiszara

Aiszara (más néven Lukániai Aiszara, ógörögül: Αἰσάρα; latinul: Aesara; Grumenton, i. e. IV. század – Krotón, i. e. III. század) ókori görög püthagoreus filozófus, a püthagoreus filozófusnők közül az egyik ismert alak. Néhány késői forrás szerint Püthagorasz és Theano lánya volt, de ezt a kutatás nem támasztja alá.

A dór dialektusban írt Az emberi természetről (ógörögül: Περὶ φύσεως ἀνθρώπου / Peri physeōs anthrōpou) címet viselő művet, amelyből körülbelül egy oldalnyi töredékét SztobaioszEklogai (Válogatások), I, 846 őrzött meg könyvében egyes kutatók (például Holger Thesleff) Areszasznak tulajdonítják,Holger Thesleff: An introduction to the pythagorean writings of the hellenistic period, Åbo Akademi, 1961. Retrieved 12 July 2023. egy lukániai (férfi) filozófusnak, akit Iamblikhosz is megemlít ’Püthagorasz élete’ című írásában.Iamblikhosz: Vita Pythagorica (’Püthagorasz élete’), 266. oldal

Élete

Aiszara életéről csak nagyon kevés maradt fenn. A dél-itáliai Magna Graecia tartomány egyik ősi régiójában, Lukániában, Grumenton városában született. Ebben a tartományban számos püthagoreus közösség élt. Aiszarát azok közé a püthagoreusok közé sorolják, akik Krotónból való kiűzetésük után az i.e. V. században szétszórtan éltek a görög világban.Catherine Hundleby: Aesara of Lucania (Fl. 400s–300s BCE) In: Encyclopedia.com Ian Plant feltételezte, hogy neve az Aresza (Aresa) név változata, aki legalábbis egy kevéssé ismert hagyomány szerint Püthagorasz és Theano lánya volt.Plant (2004) 81–82. oldal. (Más források szerint az Areta, vagy a Σάρα azaz Szára név változata.)Smith lexikona a névváltozatokat （*Ai)sa/ra) alakban adja meg.Kiolvasási probléma van Sztobaiosz könyvének fennmaradt példányában található névvel kapcsolatosan?

Műve

Aiszarának az emberi természetről szóló értekezést csak Sztobaiosz idézetéből ismerjük, de a műről az i. e. III. századig terjedő időszakban is vannak információk. Többek között Arisztotelész és Catullus is hivatkozik rá.

Jellegzetes dór dialektusban írt ismert részletet az i.e. III. században írhatták.Waithe (1987), 72. oldal; Plant (2004), 81–82. oldal. Mary Ellen Waithe szerint nem zárható ki, hogy a mű egy későbbi időpontban az archaikus stílust utánozva született.Waithe (1987), 68. oldal. Néhányan azt állítják, hogy a töredék egy neopüthagoreus hamisítvány a római korból, de ami legalább is azt sugallja, hogy létezett egy Lukániai Aiszara nevű püthagoreus filozófus, aki eléggé ismert és elismert volt ahhoz hogy érdemes legyen utánozni,Waithe (1987), 61–62. oldal. illetve hogy a töredék pszeudoepigráfiai írásként jelent meg Tarantói Arkhütasz, egyik újonnan felállított itáliai utódiskolájának tankönyvében az i. e. IV. vagy III. században.Waithe (1987), 63–65. oldal. De mindezek ellenére mind Waithe, mind Plant arra a következtetésre jut, hogy e hipotéziseket alátámasztó szilárd bizonyíték hiányában nincs elegendő ok azt feltételezni, hogy a töredék nem egy olyan értekezésből származik, amelyet egy Lukániai Aiszara nevű filozófus írt az i. e. IV. vagy III. században.Waithe (1987), 72–73. oldal; Plant (2004), 81–82. oldal.Waithe és Plant nyilvánvalóan azt feltételezi, hogy a Holger Thesleff által feltárt nyelvészeti ellentmondások nem csak a név elírásából származhatnak, hanem abból is, hogy egy másoló a szöveget annak a feltételezése alapján módosította, hogy a szóban forgó szerző férfi.

Az emberi természetről szóló értekezés fennmaradt töredékében Aiszara azt állítja, hogy emberi természetünk (és különösen az emberi lélek) tanulmányozása révén érthetjük meg a természetjog és az erkölcs filozófiai alapjait.Waithe (1987), 19. oldal.

„Nekem úgy tűnik, hogy az emberi természet a törvény és az igazságosság mércéje mind az otthon, mind az város számára egyaránt.”Nyersfordítás: ZorróAszter a Google fordítása felhasználásával.

Aiszara az emberi lelket három részre bontja: az elmére, amely ítéletet alkot és gondolkodik, a szellemre, amely a bátorságot és erőt biztosítja, és a vágyra, amely a szeretetet és a kedvességet adja.

„Amennyiben három részből áll, hármas funkciója szerint szerveződik: ami ítélőképességet és megfontoltságot fejt ki [az elme], ami az erőre és az ügyességre hat [a szellem], és ami a szeretetre és a kedvességre, az a vágy.”

Ezek a dolgok, mivel isteniek, a lélekben működő racionális, matematikai és funkcionális elveket képviselték.Waithe (1987), 22. oldal; Plant (2004), 81–82. oldal. Aiszara természetjogi elmélete az erkölcs három alkalmazási területére vonatkozik: az egyénre, a családra és a társadalmi intézményekre.

A püthagoreusok mint közösség arról voltak ismertek, hogy nőket is befogadtak soraikba. Ez azonban nem feltétlenül felel meg az egyenlőségről alkotott mai elképzeléseknek: úgy gondolták ugyanis, hogy a nők feladata az otthoni harmónia és igazságosság megteremtése, ahogyan a férfiak is hasonló felelősséggel tartoznak az állam felé. Ebben az összefüggésben Aiszara természetjogi elmélete alapvető fontosságú a társadalom egészének harmóniája és igazságossága szempontjából.

Források

William Smith (szerk.): A Dictionary of Greek and Roman biography and mythology, (’A görög és római életrajz és mitológia enciklopédiája’), London, 1873, Aesara szócikk Mary Ellen Waithe: A History of Women Philosophers: Volume I: Ancient Women Philosophers, 600 BC–500 AD., Springer, 1987, Ian Plant: Women Writers of Ancient Greece and Rome: An Anthology, Equinox. 2004, Sarah B. Pomeroy: Pythagorean Women: Their History and Writings, Baltimore, Johns Hopkins University Press, 2013. XXII, 172.

Jegyzetek

Kategória:Ókori görög filozófusok