bélyegkép|jobbra|Mezek Az Oregon Ducks amerikaifutball-csapata a Pac-12 Conference tagjaként az National Collegiate Athletic Association I-es divíziójának Football Bowl aldivíziójában képviseli az Oregoni Egyetemet. 2024 augusztusától a Big Ten Conference tagja.
Első csapatuk 1894-ben állt fel. Hazai létesítményük az 54 ezer fő befogadóképességű Autzen Stadion.
Története Kezdetek bélyegkép|jobbra|Az 1894-es csapat bélyegkép|jobbra|Az 1916-os csapat A csapat első mérkőzését 1894. március 24-én játszotta, amikor Cal Young vezetőedző alatt legyőzték az Albanyi Főiskola csapatát. Young az első mérkőzést követően távozott, utódja a szezon hátralévő részére J. A. Young lett. Az első szezont további egy vereséggel és két döntetlennel, a másodikat Percy Benson alatt négy győzelemmel és vereség nélkül zárták. Első államon kívüli meccsüket 1899-ben játszották a California Golden Bears ellen, majd 1910-ben 115–0-ra legyőzték a Puget Sound-i Egyetem csapatát.
A huszadik század elején tizenkilenc szezon alatt tizenhat edzőjük volt, míg az 1906-os szezont 5–0–1-gyel záró Hugo Bezdek 1913-ban visszatért az Arkansasi Egyetemről és 1917-ig maaradt a csapat vezetőedzője. Bezdek a Pittsburgh Pirates toborzója is volt. Az 1916-os szezonban hét győzelmük és egy döntetlenjük volt; a szezon első mérkőzésén nyertek a Willamette Bearcats ellen, majd a Washington Huskies ellen döntetlent játszottak. Két mérkőzésen a szabályoknak nem megfelelő játékosokat küldtek pályára, ezért a Huskies lett a konferenciabajnok, viszont kijutottak az 1917-es Rose Bowlra, mivel Eugene-ből olcsóbb volt Los Angelesbe utazni, mint Seattle-ből. Első bowlgyőzelmükön 14–0-ra nyertek az addig veretlen Penn Quakers ellen. 1918-ban Bezdek a Pittsburgh Pirates vezérigazgatója lett, utódja Charles A. Huntington, az 1917-es bowl egyik legjobbja.
Sportlétesítményük 1967-ig a Hayward Sportpálya lett. 1919-ben a Huskiesszal döntetlent játszottak, majd a holtverseny miatt rendezett mérkőzést 24–13-ra megnyerték. Az 1920-as Rose Bowlon a Harvard Crimson ellen 7–6-ra kikaptak, és legközelebb csak az 1948-as Cotton Bowlra jutottak ki. Az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején a keleti edzők nyugatra csábításával próbáltak országosan elismert csapatot felállítani. 1926-ban John „Cap” McEwan (Army Black Knights), 1930-ban pedig Clarence „Doc” Spears (Minnesota Golden Gophers) lett a vezetőedző; mindketten közepes sikereket értek el. McEwan a szerződésével kapcsolatos vita miatt távozott, az öt évre szerződött Spears pedig két szezon után visszatért Wisconsinbe. 1932-ben Prince G. „Prink” Callison lett a vezetőedző, aki alatt a csapat 1933-ban 9–1-es eredménnyel a konferencia társbajnoka lett, mindössze a USC Trojans ellen kaptak ki (2001-ig ez volt a legjobb eredmény). 1937-ben Callison visszavonult, utódja az arizonai Gerald „Tex” Oliver lett. Oliver a második világháború tengerésztisztje lett, ezért 1942-ben helyét ideiglenesen John A. Warren vette át. A szezon 2–6-os eredményét követően a háború idejére a mérkőzéseket felfüggesztették. Oliver a háború után visszatért, első szezonjában a csapat 23–28–3-as eredményt ért el. A Texas Longhorns ellen a Pearl Harbor elleni japán támadás előtti napon 71–7-re vesztettek; ez a legtöbb pont és a második legmagasabb különbség, amivel oregoni csapat kikapott. 1945-ben kétszer vesztettek az Oregon State Beavers ellen, majd 1946-ban Oliver a vezetőség irányából érkező támogatás hiánya miatt lemondott.
Utódja a nevadai Jim Aiken lett, aki a háborús veteránokból (például Brad Ecklund, Jake Leichtés Norm Van Brocklin) felállított csapattal azonnal sikereket ért el. Első szezonja végén 9–1-gyel a California Golden Bearsszel döntetlenre álltak; titkos szavazást követően az utóbbi csapatot küldték az 1949-es Rose Bowlra. A konferencia szokásaitól eltérően a Ducks játszhatott a Cotton Bowlon. Aiken a fiatalabb játékosokkal nem volt sikeres, 1950-ben 1–9-es eredményükkel az egyik legrosszabb csapat voltak. Aiken szabályszegési vádak miatt 1951 elején lemondott.
Len Casanova-éra
150px|bélyegkép|jobbra|Len Casanova 1962-ben Aiken utódja a Pittsburgh Pantherstől érkező Len Casanova lett, aki gyökeresen átalakította a csapatot, és 1954-re sikereket ért el. Az első, televízióban közvetített egyetemi amerikaifutball-mérkőzésen a Nebraska Cornhuskerst 20–12-re legyőzték.
1957-ben a Beaversszel döntetlenre álltak, de a konferencia ismétlést tiltó szabályai miatt ők jutottak ki az 1958-as Rose Bowlra, ahol az Ohio State Buckeyesszal szemben 10–7-re kikaptak. Braven Dyer, a Los Angeles Times újságírója szerint morálisan a Ducks nyert, és „a nap végére nem sok szurkoló ismerte el, hogy a jobb csapat győzött”. Vincent X. Flaherty, a San Francisco Examiner munkatársa szerint Casanova alatt a csapat „látványos finomsággal” játszott.
Casanova alatt a csapat az 1960-as Liberty Bowlra és az 1963-as Sun Bowlra is kijutott, majd 1967 januárjában Leo Harris utódjaként az egyetem atlétikai igazgatója lett. Mel Renfro és Dave Wilcox, a Pro Football Hall of Fame későbbi tagjai az ő játékosai voltak, valamint több társedzője (például George Seifert, John McKay és John Robinson) később vezetőedzők lettek. 82–73–8-as összesített eredménye az addigi legjobb volt. A testnevelési tanszék épülete az ő nevét viseli.
Jerry Frei-éra Casanova utódja 1967-ben, a csapat Autzen Stadionba költözésének idején Jerry Frei támadóedző lett. Ugyan edzősége alatt a csapat vereséggel zárt, több játékosát is beválogatták a Pro Football Hall of Fame-be. 1970-ben 41–40-re legyőzték a UCLA Bruinst, 1971-ben pedig kikaptak az Oregon State Beaverstől, ekkor többen követelték a társedzők cseréjét. Frei 1972. január 19-én az egyetem szponzoraival és főleg Norv Ritchey atlétikai igazgatóval való nézeteltérései miatt lemondott. Ezt követően a The Register-Guardban számos Freit támogató olvasói levelet közöltek.
Dick Enright-éra Frei utódját keresve több más vezetőedző neve is felmerült, végül Dick Enright támadóedzőt választották. Ő volt a legkevésbé tapasztalt jelölt; 1970-ig középiskolai edző volt, és képtelen volt a csapatfegyelem kialakítására. Ismertté vált, ahogy Dan Foutsból quarterbacket akart nevelni. Miután a médiában panaszkodott a szerinte nem megfelelő körülményekről, az 1973-as szezont követően kirúgták.
Don Read-éra Enright utódja Don Read hátvédedző lett. Vezetőedzőként képtelen volt versenyképes csapatot felállítani, és három év alatt egymásután tizennégyszer kaptak ki az Oregon State Beavers ellen, 1974-ben pedig a Washington Huskies ellen 66–0-s vereséget szenvedtek. Az 1975-ös mérkőzést követően William Boyd rektor azt nyilatkozta, hogy „inkább elviselné, hogy köztéren megbotozzák, minthogy még egy ilyen mérkőzést végig kelljen ülnie”. Readet az 1976-os szezont követően, egy évvel szerződése lejárta előtt elbocsátották. Pályafutása alatt a csapat csak egyszer, 1976-ban nyert, konferenciaeredményük 3–18 volt.
John Caine atlétikai igazgató szerint a kirúgás pénzügyi döntés volt, ugyanis a csapat gyenge játéka miatt a jegyeladások nem növekedtek, az adományok pedig elakadtak. Úgy döntöttek, hogy a korábbi hagyományokkal ellentétben nem az egyetemi személyzet tagjai közül választanak edzőt, hanem külsőst vesznek fel. Azt is nyilatkozta, hogy más egyetemeken az amerikaifutball-csapat finanszírozza a többi sportot, azonban az Oregoni Egyetemen ez fordítva van.
Rich Brooks-éra Caine azt mondta, nem engedhetik meg maguknak, hogy az új edzőnek évi 35 ezer dollárnál magasabb fizetést adjanak, de százezer dollárt elkülönítettek a toborzásra. Két hét alatt találtak új edzőt; miután Bill Walsh és Jim Mora visszautasították az ajánlatot, a UCLA Bruins társedzőjét, Rich Brookst vették fel.
Brooks első hat évéből négyben kétszer nyertek. 1980-ban a források és a telefon-előfizetések nem megfelelő felhasználását érintő vádak, valamint a játékosok elleni szexuális erőszakkal kapcsolatos eljárások miatt Brooks benyújtotta a lemondását, amit a rektor elutasított. A vádak miatt a csapatot 1980-ban a konferencia, 1982-ben pedig az NCAA is felfüggesztette. Több középszerű mérkőzés (köztük a Toliet Bowl néven elhíresült döntetlen) után 1989-ben 8–4-es eredményt értek el, ezzel kijutottak az 1989-es Independence Bowlra.
Utolsó évében a csapat 9–3-as eredménnyel konferenciabajnok lett, és kijutott a Rose Bowlra. A szezon legjelentősebb eseménye a Washington Huskies elleni mérkőzés „The Pick” pillanata volt, amikor Kenny Wheaton touchdownjával megnyerték a játékot. A jelenetet minden mérkőzés előtt lejátsszák. Az 1995-ös Rose Bowlon a Penn State Nittany Lions ellen 38–20-ra kikaptak.
1994-ben Brooks bejelentette, hogy a St. Louis Rams vezetőedzője lesz. Ugyan edzősége alatt Len Casanovánál alacsonyabb arányban szerzett a csapat győzelmet, 91 nyertes mérkőzése a legmagasabb szám. Az Autzen Stadion pályája az ő nevét viseli.
Mike Bellotti-éra Brooks 1995-ös távozását követően utódja Mike Bellotti támadóedző lett, aki szinte azonnal sikereket ért el; a korábban jónak tekintett szezonokat már csak középszerűként tartották számon. Első szezonjában a csapat 9–3-as eredménnyel zárt és kijutott a Cotton Bowl Classicre. 14 szezonja alatt a Ducks 12 bowlmérkőzésen vett részt, és csak egyszer, 2004-ben kapott ki.
A 2000-es szezonban kijutottak a Holiday Bowlra, ahol a Texas Longhornst 35–20-ra legyőzték.
2001-ben Joey Harrington quarterback, a Heisman-trófea jelöltje volt a csapat legjobb játékosa; a mérkőzések többségén csak egy pont volt a különbség, ezért Harringtont „Captain Comebacknek” becézték. Egyetlen vereségüket a Stanford Cardinal ellen szenvedték el.
A 2001-es szezon végi rangsorok miatt a Ducks nem vehetett részt az országos bajnokságon. A különféle rangsorok eltérése miatt a Bowl Championship Series algoritmusát módosították; eszerint a Ducks részt vehetett volna a 2001-es bajnokságon. Ehelyett a 2002-es Fiesta Bowlon vehettek részt, ahol a Colorado Buffaloest 38–16-ra legyőzték. A Ducks az Associated Press és a Coaches Poll rangsoraiban a második helyre került. A 2001-es szezont követően Jeff Tedford támadóedző utódja Andy Ludwig lett. A 2003-as szezon legjelentősebb eseménye a Michigan Wolverines elleni győzelem volt.
A rossz 2004-es szezont követően Ludwig távozott, utódja a BYU Cougars elbocsátott vezetőedzője, Gary Crowton lett. A 2005-ös szezonban jelentősen javultak, eredményük 10–1 volt. A 2006-os Las Vegas Bowlon a BYU Cougars ellen 8–38-as vereséget szenvedtek.
Crowton a 2006-os szezont követően felmondott, utódja 2007 februárjában Chip Kelly lett. 2007-ben a csapat eredménye 8–1 volt, a Sun Bowlon a South Florida Bullst 56–21-re legyőzték. Az időszak legjobb tackle-je Geoff Schwartz volt.
A 2008-as szezonban Kelly támadótaktikájának vezetője Jeremiah Masoli volt, aki a nyitómérkőzésen lesérült Justin Ropert cserélte; a Huskies elleni mérkőzést 44–10-re megnyerték. Az Oregon State Beavers elleni 2008-as győzelemmel kijutottak a Holiday Bowlra, ahol az Oklahoma State Cowboyst legyőzve a tíz legjobb csapat közé kerültek. 2009 márciusában Bellotti a Ducks atlétikai igazgatója, a csapat vezetőedzője pedig Chip Kelly lett. Bellotti pályafutását 116 győzelemmel és 67,8%-os győzelmi aránnyal zárta.
Chip Kelly-éra bélyegkép|jobbra|Az Auburn Tigers elleni 2012-es bowlmérkőzés