Zorbász, a görög (görögül Βίος και Πολιτεία του Αλέξη Ζορμπά) Nikosz Kazantzakisz görög író regénye, amelyet először az athéni Dimitrakosz kiadó jelentetett meg 1946-ban.O'Neil 2004, 713. o.
A könyv arról a különleges barátságról szól, amely egy fiatal értelmiségit köt egy öregedő bányászhoz. Az előbbi egyhangú, „könyvmoly” életétől akar megszabadulni az utóbbi életörömteli egyszerű ember segítségével. A regény tárgya az író életének egyik időszakának a tapasztalatain alapul, amikor megpróbált kiaknázni egy barnakőszén-bányát a Peloponnészoszi-félszigeten egy valós személlyel, az öreg Georgiosz Zorbász bányásszal együtt.Lazăr 2006, 330. o. Szétválásuk után alkalmi levélváltás is volt közöttük Zorbász 1941-ben bekövetkezett haláláig.O'Neil 2004, 714. o. Az elbeszélő szereplő és Zorbász két különböző életstílust képvisel: az egyik értelmiségi, értelmen és pszichológiai önelemzésen alapuló, a másik anyagi, ösztönön és élettapasztalaton alapuló.Merrill 1975, 100. o.
Megjelenésekor a könyvnek Görögországban alig volt visszhangja,Barbu 2008. de az 1947-ben megjelent francia fordításaO'Neil 2004, 708. o. népszerűvé tette és több országban számos kiadó kérte a lefordítását.Bien 2012, XXV. o.
A regényt 1964-ben Zorba, a görög címmel filmesítette meg Mihálisz Kakojánisz rendezőO'Neil 2004, 715. o. Anthony Quinn-nel és Alan Bates-szel a főszerepekben, majd 1968-ban musicalre adaptálták.Zorba, ibdb.com.Zorba, guidetomusicaltheatre.com. A filmnek és Míkisz Theodorákisz betétdalának, a Zorba tánca című szirtakinak köszönhetően a regény a 20. század egyik legnépszerűbb irodalmi műve, és Zorbász Görögország és a görög szellem egyik szimbóluma lett.Torp 1992, 207. o.
Összefoglaló bélyegkép|right|Krétai táj. Miközben egy kávézóban ül hajnal előtt a pireuszi kikötőben, az elbeszélő, egy fiatal görög értelmiségi visszaemlékezik egy olyan eseményre, amely egy évvel azelőtt történt ugyanabban a kávézóban. Barátját, SztavridakisztJanisz Sztavridakisz (1891–1919) valós személy, művelt fiatal krétai arisztokrata, Kazantzakisz jó barátja. kísérte, aki a Kaukázusba indult a üldöztetéseknek kitett görög kisebbséget segíteni. Beszélgetésük közben Sztavridakisz gúnyosan könyvmolynak titulálta barátját. Ezért ez úgy határozott, hogy félreteszi a könyveket néhány hónapra, leküzdi gyengeségét, és megismeri az életet. Amikor erre emlékszik, Kréta szigetére indul, ahol egy elhagyott szénbányát akar újranyitni és belemélyedni a paraszti világ valóságába, azokéba, akik munkából élnek.
Közel a hajója indulása előtt megszólítja egy 65 év körüli titokzatos ember, aki Alexisz Zorbászként mutatkozik be. Beszélgetésük közben szóba jön az elbeszélő úticélja, és Zorbász meggyőzi, hogy magával vigye mint mestert. Azt állítja, hogy több mestersége van, köztük a bányászat is, és meghatja az elbeszélőt határozottságával és azzal az életörömmel, amelyet sugároz. A Krétára tartó hajón Zorbász elmeséli történetét, csodálattal beszélve a természetről és kevésbé csodálattal az emberről általában.
Megérkezésükkor abba a faluba, amely közelében a bánya van, visszautasítják egy Anagnoszti nevű öregembernek és Kondomanolio kocsmárosnak az ajánlatát, hogy az egyiknél vagy a másiknál szálljanak meg. Zorbász javaslatára Hortense asszony vendégfogadójába mennek, amely egymáshoz csatolt régi fürdőkabinokból áll. Az elbeszélő a napot sétával és a táj felfedezésével tölti. A vacsoránál Zorbász nemcsak kettőjüknek terít, hanem meghívja Hortense asszonyt is. Ez, boldogan, hogy meghívták vacsorára, elkezd kurtizáni múltjáról mesélni, amikor fiatal és szép volt, és a térdén ringatta „a négy nagyhatalmat”, a francia, az brit, az olasz és az orosz haditengerészet tengernagyjait az autonóm Kréta idejében. Zorbász elkezdi csábítani szanturiján játszva és gyengéden BubulinánakLaszkarina Bubulina a görög szabadságharc hősnője volt (vö. O'Neil 2004, 713. o.). szólítva.
Másnap elkezdődik a munka a bánya felújításán. Zorbász nagyon komolyan veszi feladatát. Gyakran hosszú órákon át dolgozik és az a kérése, hogy az elbeszélő ne zavarja abban az időben. Az elbeszélőnek szocialista eszméi vannak, és próbálná a faluban felvett munkásokat megismerni és barátkozni velük, de Zorbász arra figyelmezteti, hogy tartson távolságot velük szemben, mert szerinte nem tanácsos túl jól bánni velük.
A két főhős minden este hosszan elbeszélget mindenféléről: az életről, a vallásról, a múltjukról, arról, hogy hogyan lettek azokká, akikké lettek. Az elbeszélő sok mindent tud meg az életről Zorbásztól, amit soha sem ismerhetett volna meg könyvekből, és ami felfedi számára az anyagi élet és az értelem világa közötti különbséget. Amint telik az idő, Zorbász egyre mélyebb hatást gyakorol rá. Az elbeszélő számára az élet új ízt kap a falu lakóival való érintkezés révén is. Mégis nem szakít teljesen a könyvek világával, nem állja meg eleinte, hogy ne szenteljen időt egy Buddha életéről és gondolatairól szóló kéziratra. Ugyanakkor azonban gondolatai gyakran egy falubeli szép özvegyasszonyra terelődnek, akit a falu minden férfija kíván. Egy ideig nem képes vágyai szerint cselekedni, de végül Zorbász bátorítására eltölt egy szerelmes éjszakát az özveggyel.
A bányából túl kevés szén termelhető ki, és néhány akna is beomlik, ezért ott abbahagyják a munkát, de Zorbásznak az az ötlete támad, hogy béreljék ki a közeli kolostor tulajdonában levő fenyőerdőt. A kitermelt fa a hegyről való leszállítására kiépítenének egy drótkötélpályát. Zorbász Iráklióba megy beszerezni a szükséges felszereléseket, de sokáig marad el. Az elbeszélő próbálja vigasztalni Hortense asszonyt azt mondva neki, hogy szeretője feleségül akarja venni, azért ment el, hogy megrendelje a házasságkötéshez szükséges ruhákat. Zorbász végül húsvét előtt visszatér, kibéreli az erdőt és elkezdi a kötélpálya megépítését.
A húsvét utáni napok tragikusak. Pavli, a falu első emberének fia megöli magát, mert szerelmes a szép özvegybe, és az visszautasítja, ezért az asszony gyilkosság áldozata lesz. Hortense asszony is meghal néhány napig tartó betegség után.
Zorbász ötlete meghiúsul, amikor már első működtetésekor a kötélpálya összeomlik. Az elbeszélő tőkéje kimerült, és el kell hagynia a szigetet, de a kudarc ellenére az, amit megtapasztalt Zorbász társaságában visszaadta az életkedvét. Elindulása előtt rossz előérzete van, ami igazolódik, ugyanis az Athénba induló hajóra való felszállása előtt táviratot kap Sztavridakisz haláláról.
Öt éven át az elbeszélő és Zorbász külön-külön utazgatnak a Balkánon és Európában, levelek útján tartva a kapcsolatot. Amikor Berlinben van, az elbeszélő táviratot kap Zorbásztól, aki meghívja, hogy nézzen meg egy gyönyörű zöld követ, de az elbeszélőt nehéz életkörülményei megakadályozzák abban, hogy egy haszontalannak tűnő utazásra vállalkozzon. Erre Zorbász azzal vádolja, hogy csak egy szépségre érzéketlen firkász, és megszakít vele minden kapcsolatot. Ezután az elbeszélőt folyton Zorbász gondolata foglalkoztatja, és elkezd könyvet írni róla. Alig fejezi be, amikor levelet kap Szerbiából Zorbász haláláról. Özvegye meghívja, hogy jöjjön el a ráhagyott szanturiját átvenni.
Szereplők Az elbeszélő 35 éves értelmiségi, aki az olvasásért rajong. Krétán való tartózkodása előtt buddhista olvasmányai hatására az aszketizmus vonzotta, és magányosan, szomorúság nélkül, de öröm nélkül is próbált élni, annak az eszmének a hatására, hogy az élet csak hosszú álom. A könyvek világába menekült mindig, amikor az élet örömei vagy viszontagságai közelébe került. Alexisz Zorbász Georgiosz Zorbász bányász irodalmi változata. Magas, erős, szikár, 65 év körüli ember, aki több mesterséget gyakorolt. Harcolt Kréta felszabadításáért az 1897-es görög–török háborúban, majd Pavlosz Melasz oldalán Macedóniában a bolgár komitácsik ellen. Sokat utazott, és csak élete vége felé telepedett le. Hortense asszonyt, akit Zorbász Bubulinának szólít, a szerző kicsi, kövérkés, lenszőke hajú öregedő nőként írja le. Francia, és kabaréénekes volt Párizsban, Bejrútban és Alexandriában, majd Krétán telepedett le. Mondása szerint basák és tengernagyok szeretője volt. Fogadót és kis boltot nyitott a szigeten. Szurmelina szép, csábító özvegyasszony. A falubeli férfiak mind kívánják. Kegyetlenül megölik. Pavli beteges, 20 év körüli fiatalember, a falu első emberének fia. Szerelmes Szurmelinába, aki visszautasítja. Ezért a tengerbe veti magát. Mavrandoni sasorrú, szigorú képű, nagyúr kinézetű öregember, a falu első embere, az elbeszélő által kibérelt bánya tulajdonosa. Megöli és lefejezi Szurmelinát az összegyűlt falubeliek előtt. Anagnoszti bácsi hosszú, nyugodt életet élt és gyermekei és unokái körében tölti öreg napjait. Az a meggyőződése, hogy az embernek nem érdemes élnie, ha már nem bír gyerekeket nemzeni. Kondomanolio jó karban levő, fürge öregember, a kocsma és egyben mészárszék tulajdonosa. Mimitho a falu hülyéje, aki abból él, hogy a falubeliek apró munkákra alkalmazzák. Manolakasz a falu mezőőre, Pavli unokatestvére. Próbálja megölni Szurmelinát, de Zorbász megakadályozza ebben. Lola irákliói prostituált. Zorbász vele mulat az alatt az idő alatt, amelyet a városban tölt. Zachariasz az erdőt birtokló kolostor bolond szerzetese. Felgyújtja a kolostort, mert bűnösnek tartja, majd hirtelen halál éri a tenger partján.
A regény keletkezése bélyegkép|Ejina szigete, ahol a regény íródott.
Kazantzakisz első regényét, a Zorbászt, a pireuszi kikötőtől másfél órányi hajóúton levő Ejina-szigeten írta meg, ahol háza volt 1937 óta. 1941-ben vonult vissza oda, amikor a német hadsereg elfoglalta Görögországot.Bien 2012, XXIV. o. A megszállás időszaka tragikus volt a görög nép számára. Peter Bien, az író amerikai biográfusa és fordítója szerint a regénnyel Kazantzakisz a népéhez próbált szólni, és azonosulni sorsával.
A könyv írása viszonylag könnyen haladt 1941 decemberéig, ameddig 150 oldala készült el, de az író csak 1943 májusában fejezte be.Lazăr 2006, 339. Gyakran írt fekve, hogy megőrizze energiáját, főleg az 1941 telén bekövetkezett éhínség idejében, amikor félmillió ember halt meg Görögországban.Merry 2004, 226. o.
A regény megjelenése A Zorbász első kiadása 1946-ban jelent meg az athéni Dimitrakosz kiadónál, és nem ért el sikert. Franciaországban a következő évben adták ki, és nagy volt a sikere, az író meglepetésére. Más országokban is megvették fordításának jogát. 1949-ben megjelent svédül, majd 1951-ben portugálul, 1952-ben németül és angolul, 1953-ban norvégul, 1954-ben spanyolul, dánul és finnül, 1955-ben olaszul és szerb-horvátul.Lazăr 2006, 342–345. o.
1954-ben, a párizsi nemzetközi könyvvásáron a regény megkapta a Legjobb külföldi könyv-díjat, ami a szerzője szerint „erkölcsi szempontból különösen jelentős” volt.Bien 2012, 768. o. Ez a díj hívta fel a könyvre a görögországi kritika és olvasók figyelmét. Az író némileg átdolgozta, és 1954-ben újból kiadta a Dimitrakosz kiadó, majd háromszor egy másik kiadó, végül 1964 óta többször az Eleni Kazantzakisz kiadó.Lazăr 2006, 344–345. o.
A legtöbb fordítás 1964 után, a regényen alapuló film bemutatása után jelent meg, végül összesen csaknem 40 nyelven. Βίος και Πολιτεία του Αλέξη Ζορμπά (Titre français : Alexis Zorba), kazantzakispublications.org. Magyarra Papp Árpád és Szabó Kálmán fordította le, és először 1967-ben jelentette meg az Európa Könyvkiadó, majd 2008-ig még ötször adták ki.Nikosz Kazantzakisz. Zorbász, a görög, moly.hu.
A regény forrásai A Zorbász, a görögöt az író életének egyes tapasztalatai ihlették meg, fiatalkorának több eseménye, főleg a Georgiosz Zorbásszal való kapcsolata, de ennek személyisége és élettörténete is.Bien 2012, 66. o. A főforrás a közös vállalkozásuk története anélkül, hogy a regénybeli elbeszélő szereplő teljesen azonosítható lenne az íróval.Munteanu 1979, 206. o. Konkrét elemek tekintetében a szerző Zorbász keresztnevét és a cselekvés helyét változtatta meg.Anapliotisz 1978, 78. o. Egyébként Kréta az, ahol az író született és gyermekkorát töltötte. Ismerte a sziget falvai lakóinak az életét.Iacob 2014, 339.