Tengiz Abuladze ( ; Kutaiszi, 1924. január 31. – Tbiliszi, 1994. március 6.) grúz filmrendező, forgatókönyvíró, egyetemi tanár, a Szovjetunió népművésze. A grúz filmművészet kiemelkedő mestere. Sokan az egyik legjobb szovjet filmrendezőnek tartják.
Életútja Abuladze 1943–1946 között színházi rendezést tanult a Tbiliszi Állami Színházi Intézetben, Tbilisziben, Grúziában, és filmkészítést az Összoroszországi Állami Egyetem Geraszimov Intézetében Moszkvában. 1952-ben végzett, majd 1953-ban a Grúzia-filmhez (Grúzia Filmstúdió) csatlakozott rendezőként. 1980-ban elnyerte a Szovjetunió Népművésze címet.
Abuladze diplomamunkája a Dimitrij Arakisvili című filmesszé volt. Első filmje, a Magdana szamara (1956), melyet Rezo Cseidzével rendezett, elnyerte a "Legjobb rövidfilm " díjat az 1956-os Cannes-i Filmfesztiválon. Leghíresebb filmtrilógiája: a Könyörgés (1967), A kívánság fája (1976) és a Vezeklés (1984, 1987), amely Lenin-díjat (1988) és Nika-díjat kapott. Legjobb kép. A Vezeklés elnyerte a zsűri különdíját az 1987-es Cannes-i Filmfesztiválon. 1987-ben a 15. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének tagja volt.
Abuladze a peresztrojka idején került előtérbe a Szovjetunióban, amikor 1986-ban bemutatták a korábban betiltott, a sztálinista terrort leleplező Vezeklés című filmjét.
A Vezeklés című film, egy öreg, diktátor jellemű polgármester (Varlam Aravidze) halála körül forog. Egy középkorú cukrásznő (Ketevan Barateli), nem hagyja, hogy a zsarnok holtteste békében nyugodjon. Többször kiássa a tetemet, a bírósági tárgyaláson pedig a múlt titkait is feltárja. A filmben Varlam Aravidze diktátori alakja bármely önkényúrral: Adolf Hitler, Benito Mussolini, Joszif Visszarionovics Sztálin azonosítható, de leginkább Sztálin egyik munkatársa, a grúz Lavrentij Berija volt a figura modellje.
Filmes pályafutása Visszatérve Tbiliszibe, grúz rendezőtársával, Revaz Cseidzével, Abuladze is csatlakozott a Grúzia Filmstúdióhoz. Együtt kezdték pályafutásukat, dokumentumfilmeket készítettek hazájuk folklórjáról. 1955-ben elkészítették első nem dokumentumfilmjüket, a Magdana szamarát, amely 1956-ban elnyerte a legjobb rövidfilm díját Cannes-ban. Abuladze következő munkája az Idegen gyermek (1958) című játékfilm volt, a tbiliszi élet pszichológiai portréjaként. Ezt követte az Én, nagymama, Iliko és Ilarion (1962), amely egy hegyi falu erkölcsi tragikomédiája, valamint a Nyakék kedvesemnek (1973) című lírai vígjáték.
Abuladze hírneve azonban a jó és a rossz, a szerelem és a gyűlölet, az élet és a halál alapvető kérdéseivel foglalkozó filmek trilógiáján alapul. Ezek közül az elsőt, a Könyörgést (1967) Vazha-Pshavela versei ihlették, és fekete-fehérben forgatták a más, korabeli filmekből ismerős grúz tájakon. A trilógia második filmje, A kívánság fája (1976) egy epikus mese, amely ugyanazon a tájon játszódik, és egy fiatal nő és egy férfi reményeire és álmodozásaira összpontosít, akik a mitikus fa után kutatnak, amely valóra váltja az álmokat. A kívánság fája, fesztiváldíjakat nyert Moszkvában, Csehszlovákiában és Olaszországban, és elnyerte a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság Állami Díját. 1974-től Abuladze a Rusztaveli Főiskolán tanított, ahol három évtizeddel korábban végzett.
1978-ban Abuladze csatlakozott a Szovjetunió Kommunista Pártjához, ami akkoriban és ebben az összefüggésben normális karrierlépés volt. 1980-ban elnyerte a Szovjetunió Népművésze címet. Máig az egyik legnagyobb szovjet grúz filmesként tartják számon. A felszínen a szovjet kulturális nómenklatúra tökéletes példája volt. Aztán 1983–1984-ben (a grúz televízió számára) elkészítette Vezeklés című filmjét, amellyel világszerte felkeltette a figyelmet.
A "pangás időszakának" sok más filmjéhez hasonlóan a Vezeklés is „a polcon” maradt. Abuladze annyira félt, hogy filmjét megsemmisítik, hogy állítólag az egyetlen megmaradt kópiát az ágya alatt tartotta. Amikor Mihail Gorbacsov és a glasznoszty megérkezett, és a szovjet filmesek szakszervezetének régi gárdáját 1986-ban egyhangúlag kizárták, egy konfliktusbizottságot hoztak létre, hogy felülvizsgálja a polcokra száműzött filmeket. Az akkori szovjet külügyminiszter, Eduard Sevardnadze biztatására a Vezeklést először Grúziában, majd a Szovjetunióban is vetítették, ahol rekordszámú közönséget vonzott, és az egész glasznoszty-folyamat zászlóshajója lett. csmonitor.com
Filmográfia Tengiz Abuladze 12 filmet forgatott pályafutása során. Közülük öt dokumentumfilm, hét fikciós volt. Utolsó filmje Galaktion Tabidzéről és Ilia Csavcsavadzéről szólt volna, de befejezetlen maradt. ÉvA film címe magyarulA film címe grúzul HosszJegyzetek1953A mi palotánkჩვენი სასახლეIsmeretlenDokumentumfilm1954A Grúz Állami Népiegyüttesქართული ცეკვის სახელმწიფო ანსამბლიIsmeretlenDokumentumfilm1955Dimitrij Arakisviliდიმიტრი არაყიშვილიIsmeretlenDokumentumfilm1955Magdana szamaraმაგდანას ლურჯა63 perc1958Idegen gyermekekსხვისი შვილები77 percforgatókönyvíró is Rezo Dzsaparidzével1962Én, nagymama, Iliko és Ilarionმე,ბებია,ილიკო და ილარიონი92 percforgatókönyvíró is Nodar Dumbadzével, az Én, nagymama, Iliko és Ilarioni című regénye alapján.1955Svan vázlatokსვანური ჩანახატებიIsmeretlenDokumentumfilm1967Könyörgésვედრება72 percforgatókönyvíró is Rezo Kveselavával és Anzor Salukvadzével.1971Nyakék kedvesemnekსამკაული ჩემი სატრფოსათვის70 percforgatókönyvíró is Akhmed Abu-Bakarral és Tamaz Meliavaval. Akhmed Abu-Bakar novellája alapján.1972Szabadtéri múzeumმუზეუმი ღია ცის ქვეშIsmeretlenDokumentumfilm1976A kívánság fájaნატვრის ხე87 percforgatókönyvíró is Revaz Inanisvilivel.1984Vezeklésმონანიება153 percforgatókönyvíró is Nana Janelidzével és Rezo Kveselavával
Jegyzetek
További információk
Kategória:1994-ben elhunyt személyek Kategória:1924-ben született személyek Kategória:Szovjet filmrendezők Kategória:Grúz filmrendezők Kategória:David di Donatello-díjasok Kategória:Lenin-renddel kitüntetettek Kategória:Kutaisziek