one-shot sódzso manga, melyet Midorikava Juki írt. Japánban a LaLa DX 2002. júliusi számában jelent meg, 2003. júliusban pedig újból kiadták egy azonos című tankóbon novelláskötetben, amely Midorikava négy romantikus one-shot történetét tartalmazta. A szentjánosbogarak fényének erdeje egy Hotaru nevű fiatal lány történetét meséli el, és barátságát Ginnel, egy különös, maszkot viselő fiatalemberrel, akivel hatévesen találkozik egy hegyi erdőben, nagyapja vidéki otthona közelében. Hotaru megtudja, hogy barátja természetfeletti, és ha egy ember megérinti, Gin örökre eltűnik. Hotaru minden nyáron visszatér, hogy időt töltsön Ginnel, és kapcsolatuk érlelődik, miközben mindketten küzdenek a korlátaival.
Az ihlet a történet megírásához hirtelen jött Midorikava számára, azonnal meg is rajzolta a mangát. A folyamat néhány kezdeti ellentmondásos elem ellenére zökkenőmentesen zajlott. A szentjánosbogarak fényének erdeje Midorikava legismertebb műve, a Nacume júdzsincsó kiindulópontjának tekinthető.
A Brain’s Base animestúdióban 2011-ben készült egy 44 perces animefilm azonos címmel, amit Ómori Takahiro írt és rendezett. A filmben a főszereplőket Szakura Ajane és Ucsijama Kóki szeijúk szólaltatták meg, a filmzenét pedig Josimori Makoto szerezte. A film 2011. szeptember 17-i bemutatást követően hónapokig komoly figyelmet kapott Japánban. Az európai premierje 2011. október 8-án volt a Scotland Loves Animation fesztiválon, ahol elnyerte a zsűri díját. A Leeds-i Nemzetközi Filmfesztiválon, az Anime Contents Expón és az Anime Expón is vetítették, emellett a 66. Mainichi Film Awardon elnyerte az Animációs Filmdíjat is.
Az anime Japánban 2012. február 22-én jelent meg DVD-n és BD-n. Az eredeti mangához és az animefilmhez kapcsolódó további történetek címmel jelentek meg a manga emlékkiadásában, 12 nappal az anime megjelenése előtt. Mind az emlékkiadás, mind a limitált kiadású BD a 13. helyen végzett Japánban az Oricon eladási listáján, röviddel megjelenésük után. Szakura arról számolt be, hogy erős érzelmeket váltott ki nála a történet, miközben Hotaru hangját adta, Midorikava pedig elismerte, hogy a történet pozitív hatással volt karrierjére. A bírálók általánosan dicsérték az animefilmet szépségéért, egyszerűségéért és gyengédségéért, Mijazaki Hajao és a Studio Ghibli, illetve Sinkai Makoto munkáihoz hasonlítva. Kevés negatív kritikát kapott, leggyakrabban a rövid játékidőt bírálták.
Cselekmény Az eredeti Hotarubi no mori e sódzso manga és az animefilm egy hatéves, Takegava Hotaru nevű lány történetét meséli el, aki eltéved egy hegyi szellem, valamint jókaiok által lakott erdőben. Egy Gin nevű, maszkot viselő, emberszerű entitás talál rá, aki elmondja Hotarunak, hogy a hegyi szellem átka tartja ezen a világon, és ha egy ember megérinti, örökre eltűnik. Gin ezután készségesen kivezeti Hotarut az erdőből. Hotaru a következő napokban visszatér az erdőbe, hogy meglátogassa Gint, és a kapcsolatuk korlátai ellenére barátokká válnak. Bár a nyár végén el kell hagynia Gint, hogy visszatérjen a városba és tanulhasson, Hotaru megígéri neki, hogy minden nyári szünetben visszatér meglátogatni.
Ahogy telnek az évek, Gin alig öregszik, míg Hotaru fizikailag érettebbé válik, és egyre közelebb kerül a fiú látszólagos korához. A serdülőkorba érve Hotaru küszködni kezd a bimbózó románcukkal és a bizonytalan közös jövőjükkel kapcsolatban, miközben Gin azt kívánja, bárcsak megérinthetné és karjai közt tarthatná a fiatal nőt, akivé Hotaru vált. Amikor Hotaru eléri a középiskolás kort, Gin elviszi randevúzni egy fesztiválra az erdőbe, ami a szellemeknek ad otthont. Az éjszaka azonban tragédiával végződik, amikor Gin tévedésből megérint egy ember kisfiút – abban a hiszemben, hogy szellem –, aki belopakodott a szellemfesztiválra, de mielőtt eltűnne, ő és Hotaru megölelik egymást és megvallják egymás iránti szerelmüket. A történet azzal ér véget, hogy Hotaru elfogadja fájdalmát, és folytatja életét, bár mindig kincsként fogja őrizni a Ginnel töltött idő emlékeit. A történet 2011-es animefilmes adaptációja a manga összes eseményét követi, és csak néhány további jelenetet ad hozzá.
A 2011-ben megjelent Hotarubi no mori e tokubecuhen egy rövid epizóddal bővíti az eredeti történetet Gin szemszögéből. Amikor a tinédzser Hotaru a nyár végén elhagyná az eredőt, megoszt egy pudingot Ginnel. Hotaru távozása után a jókaiok megpróbálják felvidítani Gint azzal, hogy hoznak neki néhány datolyaszilvát, ami az egyik legértékesebb csemege a hegyen. Az ízétől lenyűgözött Gin arra gondol, hogy jövőre megosztja ezt a datolyaszilvát Hotaruval. Miután megbeszélték a datolyaszilva tartósításának módjait a jókaiokkal és egy Macumino nevű szellemmel, Gin elindul, hogy jeget keressen a legmagasabb hegycsúcson, de csalódik, amikor nem talál, tekintve, hogy nyár van. Amikor Gin karcolásokkal teli tér vissza a meddő jégkutatásból, Macumino megsajnálja őt, és felajánlja, hogy elviszi a Hotarunak szánt datolyaszilvát. Mivel azonban nem tudja, hogy hol lakik a lány, Macumino eltéved és megéhezik. Miután Hotaru megtalálása sikertelenségbe fullad, Macumino visszatérve bocsánatot kér Gintől, amiért út közben megette a datolyaszilvát, és Gin megbocsát neki. A történet azzal zárul, hogy Gin a következő nyáron meglátja Hotarut, és azon töpreng, vajon képes lesz-e elmondani neki, hogy mit érez iránta.
Szereplők Szereplő Japán hang Magyar hang Szakura Ajane Horváth Nikoletta Ucsijama Kóki Pénzes Zsigmond Hotaru nagypapája Cudzsi Sinpacsi Bartók László Hotaru édesanyja Szavada Izumi Oláh Orsolya Taja Hajato Gardrób Stúdió-Bálint árnyék jókai Jamamoto Kanehira Csökmei Henrik bükkfa kéz jókai Macsida Maszanori Gargya Márk oroszlán jókai Gotó Hiroki Dömötör Naomi maszkos fiútestvér (öccs) Imai Aszami FanniKurumichuGyetvai Martin maszkos lánytestvér (nővér) Ucsida Mami gyerek a fesztiválon Tasiro Kumiko további magyar hangok: Baráth Áron – híradós, Guba Tamás, Csökmei Henrik, Gardrób Stúdió-Bálint
Megvalósítás Manga A szerző, Midorikava Juki az Aizoban Hotarubi no mori e újranyomat utószavában kifejtette, hogy a történet ötlete könnyebben született meg, mint addig bármely más műve esetében. Bár eredetileg a Hotarubi no Mori e-hez hasonló, kihívást jelentő történetet csak azután tervezett írni, miután már több tapasztalatot szerzett a mangaírásban, úgy döntött, hogy hamarabb hozzáfog a műhöz, amikor váratlanul kipattant a fejéből a történet ötlete. Midorikava, tartva attól, hogy elfelejti az ötleteit, azonnal elkezdett rajzolni, és az írás is zökkenőmentesen haladt, annak ellenére, hogy számos, egymásnak ellentmondó elképzelése volt a történet kidolgozásával kapcsolatban.
A történet Midorikava azon szándékából született, hogy lerajzoljon néhány jelenetet. Érdeklődése középpontjában egy olyan jelenet megrajzolása állt, amelyben egy fiú kikerül egy feléje zuhanó lányt. Szeretett volna egy árnyékos nyári erdőt is rajzolni, ami lehetővé teszi számára, hogy kibővítse a mangában használt tónusok és feketék skáláját. Harmadik inspirációként a korábban rajzoltaknál csendesebb nyári fesztivál ábrázolásának szándéka szolgált. Gin fesztiválon viselt maszkját úgy alkotta meg, hogy egy róka arcára hasonlítson, de a tipikus, résnyire húzott szemeit ovális szemekre cserélte, hogy a maszknak „kísérteties”, hibrid róka-főemlős megjelenést kölcsönözzenek.
Hotaru és Gin természetfeletti szerelmi történetét Midorikava legismertebb műve, a Nacume júdzsincsó kiindulópontjának tekintik, amely szintén az emberek és a jókaiok (néha ajakasiként utalnak rájuk) közötti balsorsú interakciókat ábrázol. Mindkét történetben az élethosszbeli különbségek és más leküzdhetetlen akadályok árnyékolják be kapcsolataikat és egymás megértésére irányuló kísérleteiket.
Az animefilm 2011-es mozibemutatója előtt Midorikava kiadott egy további fejezetet a történethez, a Hotarubi no Mori e tokubecuhent. Mivel az eredeti történet már kész volt, és kezdetben kellemetlennek érezte a kiegészítést, ezért inkább úgy döntött, hogy Gin szemszögéből bővíti ki a történetet.
Anime bélyegkép|250px|jobbra|A manga és az anime fő helyszínének alapjául a Kumamoto prefektúrában található Kamisikimi Kumanoimaszu szentély szolgált Szató Jumi animációs rendező elmondása szerint az anime projekt abból a személyes vágyából született, hogy meganimálja az eredeti mangát, amit élvezett. A projektet 2011 elején hagyták jóvá, és a film egyik producere, Jokojama Ajako szerint az animét eredetileg OVA-nak tervezték, amelyet a mozikban nem mutattak volna be. A Nacume júdzsincsó népszerűsége, melyet szintén Midorikava írt és ugyanaz a produkciós stáb fejlesztett, azonban biztosította a szükséges támogatást egy animefilm elkészítéséhez. A filmet a Brain’s Base stúdió készítette, Ómori Takahiro rendezte, a főszerepkeben Szakura Ajane, mint Hotaru és Ucsijama Kóki, mint Gin szeijúk hallhatók. Szató korábban rendszeresen együtt dolgozott Jokojamával. A többi stábtag között volt Takata Akira (figuraterv), Sibuja Kjóko (rajz), Mijavaki Hiromi (színterv), Tamura Hitosi (operatőr) és Szeki Kazuhiko (vágó). Az animefilmnek rövidsége miatt nagyon kis stábja volt, és belföldön gyártották, ellentétben a Nacume júdzsincsó televíziós animesorozattal, amelyet főként más országokba szerveztek ki, ami az animegyártásban általánosan bevett gyakorlat.
2011 márciusában, a gyártás felénél a tóhokui földrengés és cunami sújtotta Japánt. A nemzeti tragédia ellenére a stáb folytatta a gyártási munkát, és Ómori elmondása szerint a csapat abban reménykedett, hogy munkájuk segít begyógyítani a sebeket, ha az emberek elég időt kapnak a talpra álláshoz. Ómori feltételezése szerint ez volt az egyik oka az anime erős pozitív fogadtatásának és a később kapott díjaknak.
A manga helyszínének alapjául egy Kumamoto prefektúra területén található sintó szentély szolgált, amelyet Kamisikimi Kumanoimaszu szentély néven ismernek, és amely Izanagi-no-Mikoto és Izanami-no-Mikoto mitológiai alakok nevéhez fűződik. Az animációs stáb két órát töltött azzal, hogy olyan helyszíneket keressen, amelyekre alapozhatják rajzaikat. Mivel a történet egy hegyi isten erdejében játszódik, Ómori egy „más világot” kívánt megeleveníteni, ahol a háttérben elterülő táj homályos, a kék ég pedig kissé világosabb a szokásosnál. Ómori és csapata különös figyelmet fordított a fényviszonyokra és a színekre, az erdőt homályossá tették a lombkoronán átszűrődő és a karakterekre megfelelő intenzitással érkező fénnyel. A világos és sötét kontrasztját a fesztiváljelenetben is használták, hogy hangsúlyozzák az erdő bizarr jellegét, emlékeztetve a közönséget, hogy Hotarunak nem szabadna ott lennie. Mivel a nyárnak nagy jelentősége van a történetben, Ómori szándékosan sok nyári jelenetet tett a filmbe, többek között susogó levelekkel és kabócák ciripelésével.
Ómori elmondása szerint a nyitójelenet ötletét Jokojama javasolta; a hagyományos filmművészetet követve, a fő történethez közvetetten kapcsolódó jelenetek képei kerültek lejátszásra, miközben a főcím megjelent. Eredetileg Gin Hotaruval való találkozása előtti életét is be akarták bemutatni, Ómori azonban hagyta, hogy a néző döntse el, időben milyen viszonyban áll a fő történettel. Ómori azt választotta, hogy Hotaru narrációját a történet fő eseményei utáni időpontban kezdi; Hotarut egy 18 éves lányként mutatva be, aki éppen most végzte el a középiskolát, és éppen a visszafelé vezető úton tart, hogy meglátogassa az erdő közelében élő rokonait. Azzal, hogy Hotaru visszatekintve meséli el a történetet, Ómori úgy gondolta, hogy ez még emberibbé teszi a történetet, és több értelmet ad a zárójelenetnek, ahol Hotaru a jövőre vonatkozó reményeit fejezi ki azzal, hogy: „Gyerünk, menjünk!”.