A Magánbeszélgetés (eredeti cím: The Conversation) 1974-ben bemutatott amerikai neo-noir bűnügyi filmthriller, melynek rendezője, forgatókönyvírója és producere Francis Ford Coppola. A főbb szerepekben Gene Hackman, John Cazale, Allen Garfield, Cindy Williams, Frederic Forrest, Harrison Ford, Teri Garr, és Robert Duvall látható.

Világpremierje az 1974-es cannes-i filmfesztiválon volt, ahol Arany Pálmát nyert. A mozikban 1974. április 7-én debütált a Paramount Pictures forgalmazásában. Pozitív kritikákat kapott, a 47. Oscar-gálán három kategóriában jelölték Oscarra: legjobb film, legjobb eredeti forgatókönyv és legjobb hang.

Cselekmény Harry Caul San Franciscó-i profi lehallgató szakember. Magánéletét megszállottan igyekszik védeni, miután egy korábbi munkája következményeként hárman életüket vesztették. Csapatával együtt felbéreli őt egy Igazgató névre hallgató megbízó, feladata egy parkban sétáló fiatal pár beszélgetésének a rögzítése. Caulnak a háttérzaj ellenére sikerül kiváló felvételeket készítenie, melyen félreérthető információk is elhangzanak.

Habár Caul folyamatosan bizonygatja, nem felelős azért, hogy ügyfelei mit kezdenek a felvételekkel, mégis bűntudat gyötri és katolikus hitével is nehezen egyezteti össze munkáját. Legújabb felvételein a fiatal pár szájából elhangzik egy veszélyesnek tűnő mondat, „megölne minket, ha lehetősége lenne rá” és a szakemberen egyre jobban elhatalmasodik az üldözési mánia. A felvételt nem sikerül átadnia az Igazgatónak, ezután Caul úgy hiszi, követik és megtévesztik őt.

A szalagot egy Meredith nevű prostituált (akivel Caul együtt tölt egy éjszakát) ellopja, majd Caul egy telefonhívást kap Martin Stett-től, az Igazgató asszisztensétől, mely szerint a megbízó nem tud tovább várni. Caul megtudja, hogy a felvételen az Igazgató felesége hallható, aki házasságtörő viszonyt folytat valakivel. A közelgő gyilkosságtól tartó Caul hotelszobát bérel a felvételen elhangzó szoba mellett és fültanúja lesz egy heves veszekedésnek. Caul abban a meggyőződésben, hogy egy gyilkosság tanúja volt, betör a szobába, de először semmilyen bizonyítékot nem talál. Amikor azonban lehúzza a WC-t, abból vér tör fel.

Caul konfrontálódni akar megbízójával, de a feleség és annak szeretője életben van. Egy újságcikk szerint egy vezetőségi tag halálos autóbalesetet szenvedett és Caul felfedezi: az Igazgató volt az áldozat, akit a fiatal pár gyilkolt meg. A felvételt ugyanis félreértette, mert a pár – bár valóban tartott az Igazgatótól –, végig a férj megölését tervezte.

Stett figyelmezteti Cault, ne kezdjen magánnyomozásba és lejátssza a telefonban Caul szaxofonjátékát, utalva rá, hogy a férfi otthonát lehallgatják. Caul eszeveszetten feldúlja a teljes lakást és megsemmisít majdnem minden tárgyat, kivéve a hangszerét. A film végén Caul egyedül szaxofonozik a szétvert lakásban.

Szereplők SzerepSzínészMagyar hang1. szinkron2. szinkron Harry R. Caul Gene Hackman Haumann Péter Rajhona Ádám Stanley „Stan” Ross John Cazale Szacsvay László Tarján Péter William P. „Bernie” Moran Allen Garfield Ujlaki Dénes Csuja Imre Ann Cindy Williams Jani Ildikó Kökényessy Ági Mark Frederic Forrest Dunai Tamás Czvetkó Sándor Martin Stett Harrison Ford Felföldi László Viczián Ottó Paul Michael Higgins Dobránszky Zoltán Rubold Ödön Meredith Elizabeth MacRae Földessy Margit Csomor Csilla Amy Fredericks Teri Garr Juhász Judit Lurleen Phoebe Alexander recepciós Mark Wheeler Balázsi Gyula pantomimes Robert Shieldsnem szólal meg az Igazgató Robert Duvall Pathó István

Fogadtatás Kritikai visszhang A Rotten Tomatoes 134 kritikus véleményét összegezve 93%-ra értékelte. A weboldal szöveges összefoglalója szerint: „Ez a feszült, paranoid thriller Francis Ford Coppolát a legjobb formájában mutatja be, és meglepően előremutató érveket fogalmaz meg a technológia társadalomban betöltött szerepéről, amelyek ma is visszhangra találnak.”

Roger Ebert korabeli kritikájában négyből négy csillagra értékelte a filmet, és a Hackman által megformált szereplőt „az egyik legmegrendítőbb és legtragikusabb filmes karakternek” nevezte. Később Ebert hozzáadta a filmet a legjobb alkotásokat tartalmazó listájához és 2001-es kritikájában megjegyezte, „a Magánbeszélgetés egy másik korból és másik helyről származik, mint a mai thrillerek, melyek oly gyakran együgyűek”.

1995-ben a Kongresszusi Könyvtár Filmmegőrzési bizottsága beválasztotta az amerikai nemzeti filmregiszterbe, „mint kulturális, történelmi vagy esztétikai értéke miatt örök időkre megőrzésre érdemes alkotást”.

Fontosabb díjak és jelölések DíjKategóriaJelöltEredmény Oscar-díj legjobb film Francis Ford Coppola legjobb eredeti forgatókönyv legjobb hang Walter Murch és Art Rochester BAFTA-díj legjobb rendező Francis Ford Coppola legjobb férfi főszereplő Gene Hackman legjobb forgatókönyv Francis Ford Coppola legjobb vágás Walter Murch és Richard Chew legjobb hang Art Rochester, Nat Boxer,Mike Ejve és Walter Murch Cannes-i filmfesztivál a Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja Francis Ford Coppola Directors Guild of America legjobb rendező (mozifilm) Golden Globe-díj legjobb filmdráma – legjobb rendező Francis Ford Coppola legjobb forgatókönyv legjobb férfi főszereplő (filmdráma) Gene Hackman National Board of Review legjobb film – legjobb rendező Francis Ford Coppola legjobb férfi főszereplő Gene Hackman legjobb 10 film –

Jegyzetek

Fordítás

További információk

Kategória:1974 filmjei Kategória:Amerikai bűnügyi filmek Kategória:Amerikai neo-noir filmek Kategória:Amerikai thrillerek Kategória:Francis Ford Coppola-filmek Kategória:Paramount Pictures-filmek Kategória:Az amerikai nemzeti filmregiszter filmjei Kategória:Arany Pálmával díjazott filmek Kategória:San Franciscóban játszódó filmek