Az Ashcan School, vagy Ash Can School művészeti mozgalom volt az Egyesült Államokban, valójában a 19. század végén és a 20. század elején New Yorkban alkotó amerikai realista festők és illusztrátorok csoportja nevének tekinthető. A mindennapi élet jeleneteit ábrázoló művészeik gyakran New York szegénynegyedeiben keresték a témáikat, azok mindennapi életét ábrázolták, a csoport tagjai közé tartoztak: Robert Henri (1865–1929), George Luks (1867–1933), William Glackens (1870–1938), John Sloan (1871–1951) és Everett Shinn (1876–1953). Néhányan a neves realista festőművész, Thomas Anshutz tanítványaiként ismerték meg egymást a Pennsylvaniai Szépművészeti Akadémián, mások philadelphiai újságoknál dolgoztak illusztrátorként.
Az amerikai költő, Walt Whitman Fűszálak c. kötetének költeményeiből is inspirációt nyert mozgalom a korabeli politikai lázadás szellemiségének szimbóluma volt, az első lázadók, akik megteremtették az amerikai avantgárdot.
A kezdetek és kibontakozásuk
Az Ashcan School nem egy szervezett mozgalom volt, művészeik nem tettek közzé kiáltványt, vagy nem is azonosították magukat egy művészeti csoportként, avagy azonos célokat kitűző művészekként. Néhányan közülük politikailag elkötelezettek voltak, mások nem. A közös bennük, hogy megpróbáltak a modern városról olyan igazságokat megmutatni, amitől a tradicionális vizuális iskolák távol tartották magukat.
Az Ashcan School művészei szembe fordultak az Egyesült Államokban a 19. századvég és a 20. századelő két legelismertebb irányzatával, az amerikai impresszionizmussal és az akadémikus realizmussal. John Singer Sargent, William Merritt Chase, Kenyon Cox, Thomas Wilmer Dewing és Abbott Thayer festményeivel ellentétben színkezelésükre inkább a sötétebb tónus volt jellemző. Ugyanakkor nem annyira technikai újításaikról, hanem témaválasztásuk miatt ismertek. Az ebben az időszakban magasba szökő metropoliszban gyökeret eresztett művészeik a város látképében a modern város élesebb helyzeteit ragadták meg, utcagyerekeket, prostituáltakat, aluljárókat, zsúfolt bérházakat, kötélen száradó ruhákat, vagy véres bokszolókat, birkózókat ábrázoltak. Témájuk rendszerint a szegénység; a városi lét sötét realitásai mind a kritikusok, ill. kurátorok megítélése szerint nem vonzhatta a kiállítások átlagos közönségét, vagy nem kelthette fel a gyűjtők érdeklődését, az iskola a „rútság apostolaként” is ismert volt.Art in the modern era: A guide to styles, schools, & movements, Amy Dempsey, Abrams, 2002. (U.S. edition of Styles, Schools and Movements)
Az eredetileg Philadelphiában formálódott művészcsoporthoz illusztrátorok is kapcsolódtak. A korabeli újságokban még fotókat nemigen jelenítettek meg, hanem illusztrátorokat alkalmaztak, viszont nem mindenki volt közülük jól képzett festő. Körük bővült fotográfusokkal is, majd az összes ashcan-művész 1904 körül áttelepült New Yorkba. Korai támogatójuk Gertrude Vanderbilt Whitney volt, a később megalakult Whitney Múzeum alapítója. Az 1908-as, a New York-i Macbeth Galériában ”A Nyolcakat” bemutató kiállítástól az 1913-as, az európai avantgárddal való közös szereplésükig, azaz az Armory Show-n való részvételükig – ahol Picassót, Matisse-t, Duchamp-t ismerhette meg az amerikai közönség – már több progresszív kiállításon is szerepeltek. Viszont nem sokkal ez után az amerikai realizmus teljes hanyatlása bekövetkezett. A modernizmus megjelenése az Egyesült Államokban az Ashcan School provokatív hírnevének végét is jelentette. A kubisták, fauve-ok és expresszionisták munkásságát népszerűsítő galériák megnyitásával 1920-ra az ashcan-stílus már régimódinak számított.
Nevüket utólag kapták, a The Masses radikális szocialista magazinnak egy 1916 márciusi számában Art Young, a lap karikatúristája gúnyolta az alkotások témáját, a képeken látható szemetet, ennek köszönhetően kapták pejoratív felhanggal az „Ashcan School” (szemétláda iskola) nevet, jóval azután, hogy az ashcan-stílus már rég megszületett. A művészek viszont öntudatosan felvállalták az elnevezést, majd a negatív felhang gyorsan szertefoszlott.
”A Nyolcakhoz” való kapcsolatuk Az Ashcan School-t gyakran azonosítják ”A Nyolcak” amerikai művészeti csoporttal, habár ténylegesen A Nyolcak körének csak öt tagja (Henri, Sloan, Glackens, Luks és Shinn) tartozott az Ashcan School-hoz is. Három másik művész – Arthur B. Davies, Ernest Lawson és Maurice Prendergast – teljesen más stílusban festett, és csak az 1908-as, a New York-i Macbeth Galériában ”A Nyolcakat” reflektorfénybe helyező kiállításon, jó pár évvel az ashcan-stílus megszületése után váltak ismertté. Galéria
Jegyzetek
Források
Brown, Milton. American Painting from the Armory Show to the Depression. Princeton: Princeton University Press, 1955. Brooks, Van Wyck. John Sloan: A Painter's Life. New York: Dutton, 1955. Doezema, Marianne. George Bellows and Urban America. New Haven: Yale University Press, 1992. Glackens, Ira. William Glackens and the Ashcan School: The Emergence of Realism in American Art. New York: Crown, 1957. Homer, William Innes. Robert Henri and His Circle. Ithaca: Cornell University Press, 1969. Hughes, Robert. American Visions: The Epic Story of Art in America. New York: Knopf, 1997. Hunter, Sam. Modern American Painting and Sculpture. New York: Dell, 1959. Kennedy, Elizabeth (ed.). The Eight and American Modernisms. Chicago: University of Chicago Press, 2009. Loughery, John. John Sloan: Painter and Rebel. New York: Henry Holt, 1997. Perlman, Bennard (ed.), introduction by Mrs. John Sloan. Revolutionaries of Realism: The Letters of John Sloan and Robert Henri. Princeton: Princeton University Press, 1997.
Kategória:A 19. század művészete Kategória:A 20. század művészete Kategória:Művészeti stílusok Kategória:Amerikai művészeti irányzatok Kategória:New York kultúrája Kategória:Realizmus Kategória:Művészeti mozgalmak Kategória:Modern művészet