Pierre Bayle (Carla-le-Comte, Ariège megye, 1647. november 18. – Rotterdam, 1706. december 28.) francia filozófus, valláskritikus.
Életútja
Protestáns lelkész fia volt, katolizált, majd 1670-ben családja unszolására visszatért a református hitre. Genfben tanult teológiát, majd miután Franciaországba visszatért, Rouenban és Párizsban magánoktatással foglalkozott. 1675-től Sedanban, majd amikor 1681-ben XIV. Lajos megszüntette a protestáns tanintézményeket, Rotterdamban a protestáns teológiai főiskolán tanította a bölcsészetet. Szabadgondolkodása miatt támadták a szigorú kálvinisták, ezért elveszítette állását. Legismertebb művében enciklopédikus igénnyel, bátorsággal bírálta a megrögzült tantételeket. Eszmerendszerének alapja a szkepticizmus volt. Tagadta a történelem, az erkölcs és a vallás hagyományos tételeit, a megismerés alapjának a tapasztalatot tekintette. Kimutatta, hogy az ész és a vallás nem férnek meg egymással. Szembeszállt a dogmatizmussal és a vallási türelmetlenséggel. Az ateistáknak toleranciát követelt. Híve volt az állam és az egyház szétválasztásának. A felvilágosodás előfutára volt. Jelentősen hatott Voltaire-re, Leibniz kritikusan viszonyult hozzá. Hatással volt Mikes Kelemenre, Csokonaira, Martinovicsra és Kölcseyre is.
Fő műve a „Történelmi és kritikai szótár”. Ebben minden vallás létjogosultságát megkérdőjelezte. Szerinte elképzelhető egy ateistákból álló állam is, amelynek tagjai erkölcsösebbek lennének, mint a vallási alapon álló társadalom tagjai. A vallás ugyanis mindig fanatizmussal párosul, ami mások üldözéséhez vezet. A protestánsok azt vallják, hogy Isten ura az emberi cselekedetnek. Tehát Isten a bűn szerzője. A katolikusok választhatnak a jó és rossz között. A kérdés az, hogy Isten miért adta meg a rossz választás lehetőségét?
Irodalom Dictionnaire historique et critique (1695–1697; 1702, kibővítve a 4. kötet, 1740) Les Œuvres de Bayle (3 kötet, The Hague) Pierre Des Maizeaux: Vie de Bayle Ludwig Andreas Feuerbach: Pierre Bayle (1838) Jean-Philibert Damiron: La Philosophie en France au XVIII' siècle (1858–1864) Charles-Augustin Sainte-Beuve: Du genie critique et de Bayle (Revue des deux Mondes, 1855. december 1.) Arsène Deschamps: La Génèse du scepticisme érudit chez Bayle (Liège, 1878) J. Denis: Bayle et furleu (Párizs, (1886) Ferdinand Brunetière: La Critique littéraire au XVIII' siècle (1. kötet, (1890), és La Critique de Bayle (1893) Émile Gigas: Choix de to correspondance inédite de Pierre Bayle (Párizs, 1890), ismertetése a Revue critique-ban, 1890. december 22. de Budé: Lettres inédites adressées a J. A. Turretini (Párizs, 1887) James Fitzjames Stephen: Horae Sabbaticae (London, 1892) Albert Cazes: P. Bayle, sa vie, ses œuvres (1905)
További információk Pierre Bayle-ről szóló honlap A Stanford Encyclopedia Pierre Bayle-ről szóló szócikke A Pierre Bayle fordítási együttműködés A The New Schaff-Herzog Encyclopedia Pierre Bayle-ről szóló szócikke Muzsi Piroska: Adalékok Pierre Bayle hatásához Voltaire-re; Erdei Ny., Hódmezővásárhely, 1928 Kálmán Zsuzsa: Bayle Pierre és az Ótestamentum; Arany János Ny., Bp., 1934
Források
Kategória:Francia filozófusok Kategória:Valláskritika Kategória:Ateizmus Kategória:1647-ben született személyek Kategória:1706-ban elhunyt személyek Kategória:Francia egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Lexikográfusok