bélyegkép|265px|Észak-Korea közkatonáinak emlékműve Phenjanban Észak-Korea hadereje a Koreai Néphadsereg (koreaiul: 조선인민군 átírással: Csoszon Inmingun) és az azt kiegészítő tartalékos és egyéb fegyveres szervezetekből áll. Ez a világ egyik legnagyobb hadereje több mint egymilliós békelétszámával, melyet szükség esetén több millió kiképzett tartalékos és Észak-Korea egyéb felfegyverzett szervezeteinek állománya erősít meg. Az ország védelmi rendszerének sarokköve lett, hogy a 2012-es alkotmány módosításakor atomhatalomnak deklarálta magát Észak-Korea.
A Koreai Néphadsereget a szárazföldi erők, a haditengerészet, a légierő, a stratégiai rakétacsapatok és a különleges rendeltetésű erők alkotják. A paramilitáris Munkás-paraszt Vörös Gárda is szükség esetén átalárendelésbe kerül a Néphadsereg kötelékébe. 2013-ban a haderő teljes létszáma fő, mely a lakosság 40%-a és a 20–45 év közöttiek többségét magában foglalja. A haderő főparancsnoka Kim Dzsongun, aki egyben a Nemzeti Védelmi Bizottság elnöke is.
A sorkatonai szolgálat 17 és 30 év közötti alkalmas minősítésű férfiaknak és nőknek kötelező, és a szolgálat ideje haderőnemektől függően 5–10 év között változik. A leszerelt sorállomány kiegészítő katonai szolgálatot folytat férfiak esetében 60, nők esetében 40 éves korig.
Becslések szerint az ország teljesítőképességéhez mérten jelentős összeget, a GDP negyedét költi védelmi kiadásokra, viszont az olyan hatalmas költségekkel járó hadikiadások, mint az atomprogram jóval több pénzt igényelnek, ennek forrásai viszont a mai napig tisztázatlanok. Vélemények szerint az ehhez szükséges tőkét az állam illegális úton teremti elő.De miért nem halt még mindenki éhen Észak-Koreában? (index.hu) A szárazföldi haderő jelentős része a Koreai-félszigetet kettéválasztó fegyvermentes övezet 238 km-es hosszában helyezkedik el, melyet az 1953. júliusában megkötött koreai fegyverszüneti megállapodás rögzített. Az övezet túloldalán a dél-koreai haderő és az ott állomásoztatott USA-haderő kijelölt egységei néznek az északiakkal farkasszemet.
Története A Koreai Néphadsereg elődje, a Koreai Önkéntes Hadsereg 1939-ben alakult Jenanban (Kína). Kim Dubong és Mu Chong voltak az önkéntesek szervezői. Ugyanebben az időben Jenanban iskolát is alapítottak, hogy a jövő független Koreájának képezzenek katonai és politikai vezetőket. 1945-ben az Önkéntes Hadsereg létszáma ezer fő körül mozgott, melyet főként a Japán Császári Hadsereg szökevényei alkottak. Ebben az időben a kínai kommunista erők részeként harcoltak, és fegyverzetüket és ellátásukat is ők biztosították. Japán veresége után a kínaiakkal együtt Mandzsúriába mentek, hogy az ott élő koreai lakosságból toborozzanak újoncokat, hogy aztán majd megerősödve Koreába törhessenek be. 1945 szeptemberében 2500 fő volt a haderő létszáma.
A második világháború lezárása után 1945-ben a szövetséges hatalmak a Potsdami konferencián úgy döntöttek, hogy a Szovjetunió a Koreai-félszigetet megszállja a 38. szélességi fokig. A megszállásban részt vevő 25. Szovjet Hadsereg 1945. október 12-én Phenjanban nyilatkozatot adott ki, mely alapján Korea északi területein feloszlattak minden fegyveres ellenálló csoportot. Az új megbízható haderő megszervezése érdekében a szovjetekkel együttműködő kétezer koreait küldtek szét az országban, hogy ők szervezzék meg a helyi rendfenntartó erőket. Ez a szovjetparancsnokság engedélyével létrehozott szerveződés 1945. október 21-én állt fel. A vasutak biztonsága érdekében további egységeket szerveztek, melyek 1946. január 11-én alakultak meg. Őket még az év augusztus 15-én megbízták azzal is, hogy felügyeljék a meglévő biztonsági erőket és hozzák létre a majdani nemzeti fegyveres erő gerincét.
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság első politikai és katonai iskolája a Phenjani Katonai Akadémia1949 januárjában a Koreai Néphadsereg 2. számú Tiszti Iskola nevet kapta. volt, melynek élére Kim Ir Szen szövetségese, Kim Cshek került. Szovjet útmutatás alapján kezdték meg 1945 októberében a nemzeti gárda és a biztonsági erők felkészítését. 1946-ban a rendőrök és belbiztonságiak felkészítését végezték. Ezeknek az egyébként gyengén felfegyverzett erőknek főként Kim Ir Szen követői és a Kínából hazatért veteránok voltak a tagjai, majd ezt követte a politikai és a katonai vezetők felkészítése.
Az újonnan felvett és kiképzett állománnyal átszervezték a rendvédelmi erőket, és létrehozták a Koreai Néphadsereg Főparancsnokságát. A korábban félhivatalos egységek katonaivá szerveződtek, és ez megjelent a külsőségekben is, hiszen szovjet egyenruhát, rendfokozati jelzéseket és fegyverzetet kaptak.
Az Állambiztonsági Osztály a Népi Védelmi Minisztérium előfutára volt, és a Belügyi Népbiztosság részeként jött létre 1948. február 4-én. A Koreai Néphadsereg 1948. február 4-én alakult meg, bár formailag négy nappal később, február 8-án, a soron következő ülésén hagyta jóvá hivatalosan a Népi Gyűlés, hogy a katonai és a rendőri erők különválhassanak. Mindez hét hónappal megelőzte a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltását. A néphadsereg vezetésére létrehozták a Védelmi Minisztérium államtitkárságát, mely felügyelte hogy felállítsák a központi őrzászlóaljat, két hadosztályt és egy független összfegyvernemi dandárt.
Konfliktusok és alkalmazások bélyegkép|125px|A Koreai Néphadsereg emblémája 1948 február és július között bélyegkép|250px|Észak-koreai katonák megadják magukat
A második világháború után kettészakított Korea vágya az újraegyesítés volt. Az mindkét koreai fél számára világos volt, hogy törékeny a nagyhatalmak által a 38. szélességi foknál meghúzott határvonal. A kérdés az volt, hogy melyik hatalmi tömb fog tért nyerni a másik rovására. Az északi haderőt Sztálin utasítására fegyverezték fel modern harckocsikkal, tehergépkocsikkal, tüzérségi eszközökkel és kézi fegyverekkel. A koreai háború előtti időszakban 1950 júniusa előtt Dél-Korea hadereje nem rendelkezett az északiakéhoz mérhető katonai erővel. A háború kezdetekor a Koreai Néphadsereg egységei betörtekÉszak-Koreában ugyanakkor a mai napig úgy tanítják: a déliek támadtak először, ők csak visszaverték őket. délre, és rövid idő alatt elfoglalták Szöult. Az észak-koreai csapatok 1950 szeptemberére szinte a teljes Koreai-félszigetet elfoglalták, csupán a délkeleti rész, Puszan városa maradt a déliek és a velük szövetséges haderők kezén. Ekkor az ENSZ égisze alatt szeptember közepén jelentős amerikai erő és jelképes szövetségesi támogatás szállt partra Puszan térségében, valamint az északiak hátában, a félsziget közepén, Incshonnál.
Az így felbillentett erőegyensúlyban a legmodernebb technikával és jól kiképzett (főleg amerikai) csapatokkal még 1950-ben visszavetették a Koreai Néphadsereg egységeit az eredeti határvonalon túlra. Rövid idő alatt visszafoglalták Szöult, és bevették Phenjant is. Douglas MacArthur támadó egységei olyan lendületbe kerültek, hogy megpróbáltak átkelni a Kína határához nagyon közel fekvő Jalu folyón is. Erre válaszul 1950. november 25-én Kína is belépett a háborúba, névleg önkéntesekkel ugyan, de gyakorlatilag reguláris haderejével. A kínai szerepvállalástól kezdve az észak-koreai haderő már csak másodlagos, alárendelt szerepet játszott. A Néphadsereg az 1953-as fegyverszünet megkötéséig embert veszített és fő került hadifogságba.
bélyegkép|250px|A 458. Katonai Fegyverszüneti Bizottság ülése alkalmából Larry G. Vogt amerikai admirális tárgyal Észak-Korea kijelölt katonai vezetőivel (1990)
Az 1953-ban létrehozott Katonai Fegyverszüneti Bizottság (Military Armistice Commission [MAC]) felügyelte az egyezményben foglaltak betartását. Létrehoztak semleges nemzetekből álló felügyelőbizottságot is. A Varsói Szerződés országai közül Lengyelország, Csehszlovákia, az ENSZ oldaláról pedig Svédország és Svájc lett kijelölve a Katonai Fegyverszüneti Bizottság ellenőrzésére.
Az 1970-es években a szovjet katonai vezetők újra elővették és alkalmazták az 1920-as és 1930-as évek katonai teoretikusainak, Szvecsinnek, Tuhacsevszkijnek, Triandafillovnak és más hadművészeknek a „kombinált hadműveletek” elméleteit, melyekből a szovjet mintára képzett észak-koreai tisztek kifejlesztették a saját „kétfrontos háború” koncepciójukat. A szovjet katonai gondolkodásmód tükröződött vissza az 1970-es évektől az észak-koreai haderőben végrehajtott fejlesztésekben. A hivatalos lapokban megjelent írások mind arról szóltak, hogy ha a szárazföldi erőket gépesítik és megerősítik műszaki képességekkel és önjáró tüzérségi eszközökkel, az növeli a mobilitást, s ez vezethet győzelemre az elkövetkező háborúban. A szovjet mellett azonban egyre jobban előtérbe került a maoista felfogás is. Ennek szellemében a gépesítés mellett hangsúlyt fektettek a lövészegységek könnyűfegyverzettel történő felszerelésére. A kiképzésben a gyors, meglepetésszerű támadásra, valamint az éjszakai harc és a tenger felőli harceljárások begyakoroltatására összpontosítottak.
Az 1953-ban megkötött fegyverszünet ellenére a két Korea technikailag 2007-ig háborúban állt egymással. Ez az időszak nem múlt el kisebb katonai incidensek nélkül, és azóta is előfordul, hogy nagy sajtófigyelem mellett beszámolnak ilyen eseményekről. A két ország közötti hűvös viszony és a fenntartott katonai készültség egyik, több halálos áldozattal járó konfliktusa a Jonphjong-szigeti incidensA Jonphjong-szigetet a fegyverszüneti egyezmény megkötése óta Észak-Korea magának követeli. volt. 2010. november 23-án az észak-koreai haderő ágyútűz alá vette a dél-koreai hadsereg egyik, a szigeten lévő támaszpontját. A tüzet a déliek viszonozták. Az áldozatok számát és a veszteségeket érintően a két fél ellentmondásos nyilatkozatokat tett közzé.
Vezetés, irányítás A haderő főparancsnoka és egyben a Nemzeti Védelmi Bizottság elnöke Kim Dzsongun. A Nemzeti Védelmi Tanács és a Koreai Munkapárt Központi Katonai Bizottsága szoros együttműködésben irányítják a haderőt. A tanács felügyeli közvetlenül a fegyveres erőket, létesíti vagy szünteti meg a védelmi szektoron belül az állami intézményeket, nevezi ki és helyezi beosztásba vagy éppen menti fel beosztásukból a tábornokokat, katonai konfliktus esetén pedig elrendeli a mozgósítást vagy a háborús helyzetet. A Központi Katonai Bizottság feladata a katonapolitika meghatározása, a védelmi tervek kialakítása, valamint a jelentősebb katonai beszerzések elrendelése.
A védelmi miniszter feladata képviselni a Koreai Néphadsereget és koordinálni a védelmi tevékenységgel összefüggő adminisztrációs feladatokat. A honvédelmi miniszter a Népi Védelmi Tanács elnökének van alárendelve. A minisztériumon belül található a Vezérkar, a Politikai Főcsoportfőnökség és a Katonai Biztonsági Parancsnokság. A Vezérkar gyakorolja a parancsnokságot a teljes néphadsereg felett; feladata a hadászati és hadműveleti tervek elkészítése és a kiképzés végrehajtása.
A nemzetbiztonsági rendszer adminisztrációs-logisztikai részéhez tartozik még a gazdasági minisztérium Második Gazdasági Bizottsága, amely a hadiipart ellenőrzi, és közvetlenül a Nemzeti Védelmi Tanácsnak tartozik jelentési kötelezettséggel.
Doktrína bélyegkép|250px|A Njongbjoni Nukleáris Kutató Központ A katonai doktrína alapját Kim Ir Szen tézisei határozzák meg, melyek négy katonai vonalat szabnak meg: felfegyverezni a teljes lakosságot; erődítménnyé változtatni az ország teljes területét; kiképezni az egész haderőt „káderhadseregnek”; korszerűsíteni a fegyverzetet, a doktrínát és a harcászatot a nemzetvédelemre vonatkozó dzsucse ideológia alapján.
A katonai doktrína később magába olvasztotta a „kombinált hadműveletek” és a „kétfrontos háború” koncepciókat is. A „kombinált hadműveletek” a hadműveleti célból végrehajtott gerilla-harctevékenység (kis egység) és a hagyományos szárazföldi hadműveletek (nagy egység) együttes alkalmazását jelenti. Ez a koncepció később kiegészült a tömegpusztító fegyverek alkalmazásával és az ellenfelek állandó fenyegetésével.