Sir Tom Stoppard, született Tomáš Sträussler cseh származású Oscar- és többszörös Tony-díjas brit dráma- és forgatókönyvíró. Írt filmeknek, rádiónak, színpadnak és televíziónak, színdarabokkal került előtérbe. Munkássága az emberi jogok, a cenzúra és a politikai szabadság témáit öleli fel, gyakran a társadalom mélyebb filozófiai tematikájába nyúlva. Stoppard a Royal National Theatre dramaturgja volt, és generációjának egyik legtöbbet nemzetközileg előadott drámaírója. Erzsébet királynő 1997-ben lovaggá ütötte a színházhoz való hozzájárulásáért. Az Order of Merit (OM) és a Brit Birodalom Rendjének (CBE) birtokosa.

Stoppard Csehszlovákiában született, menekült gyermekként távozott a közelgő náci megszállás elől. A háború után, 1946-ban családjával Nagy-Britanniában telepedett le, miután az előző három évet (1943–1946) az indiai Himalájában, Dardzsilingben egy bentlakásos iskolában töltötte. Miután Nottinghamben és Yorkshire-ben tanult, újságíró, drámakritikus, majd 1960-ban drámaíró lett.

Stoppard legjelentősebb darabjai a Rosencrantz and Guildenstern Are Dead (1966), a Jumpers (1972), a Travesties (Travesztiák, 1974), a Night and Day (Éjjel és nappal, 1978), The Real Thing (Az igazi, 1982), az Arcadia (1993), The Invention of Love (1997), The Coast of Utopia (2002), Rock 'n' Roll (2006) és Leopoldstadt (2020). Ő írta a Brazil (1985), az Empire of the Sun (A Nap birodalma, 1987), a The Russia House (1990), Billy BathgateBilly Bathgate (film) (1991), Shakespeare in Love (1998), Enigma (2001) és Anna Karenina (2012) forgatókönyveit. valamint az HBO limitált sorozatát, a Parade's End-et (Az utolsó angol úriember, 2013). Ő rendezte a Rosencrantz and Guildenstern Are Dead (1990) című filmet, amely saját 1966-os darabjának adaptációja, Gary Oldman és Tim Roth a főszerepben.

Számos díjat és kitüntetést kapott, köztük egy Oscar-díjat, egy Laurence Olivier-díjat és öt Tony-díjat. 2008-ban a The Daily Telegraph a 11. helyre sorolta a „100 legbefolyásosabb ember a brit kultúrában” listáján. 2019 júniusában jelentették be, hogy Stoppard új darabot írt Leopoldstadt címmel, amely a 20. század eleji bécsi zsidó közösségben játszódik. A darabot 2020 januárjában mutatták be a Wyndham's Theatre-ben. A darab elnyerte a legjobb új darabnak járó Laurence Olivier-díjat, majd 2022-ben a legjobb darabnak járó Tony-díjat.

Fiatalkora és iskolái Stoppard Tomáš Sträussler néven született Csehszlovákia Morvaország régiójában, Zlínben, a cipőipar által uralt városban. Martha Becková és Eugen Sträussler fia, aki a Baťa cipőgyártó cégnél dolgozott. Szülei nem vallásos zsidók voltak. Közvetlenül Csehszlovákia német megszállása előtt a város patrónusa, Jan Antonín BaťaJan Antonín Baťa (1898. március 7. – 1965. augusztus 23.), a "cipők királya", cseh-brazil cipőgyártó Uherské Hradiště-ből (Délkelet-Morvaország), Tomáš Baťa féltestvére. zsidó alkalmazottait, többségében orvosokat helyezte át cégének Európán kívüli fiókjaiba."And now the real thing" The Guardian, 22 June 2002. Retrieved 10 October 2010 1939. március 15-én, azon a napon, amikor a nácik megszállták Csehszlovákiát, a Sträussler család Szingapúrba menekült, ahol Batának gyára volt.

Szingapúr japán megszállása előtt Stoppard, testvére és anyjuk Indiába menekült. Stoppard apja Szingapúrban maradt a brit hadsereg önkénteseként, tudván, hogy orvosként szükség lesz rá a hadsereg védelmében. Amikor Stoppard négy éves volt, az apja meghalt.Bloom, p.13 Az író sokáig úgy tudta, hogy Sträussler japán fogságban, hadifogolyként pusztult el.BBC John Tusa Interview (Audio 43 mins). Transcript A Tom Stoppard in Conversation című könyv ezt írja le, de a szerző később felfedte, hogy apja a jelentések szerint megfulladt egy hajó fedélzetén, amelyet a japán erők bombáztak, amikor 1942-ben Szingapúrból próbált elmenekülni.

1941-ben, amikor Tomáš öt éves volt, őt, valamint bátyját, Petrt és anyjukat az indiai Dardzsilingbe evakuálták. A fiúk a Mount Hermon Schoolba jártak, egy amerikai többnemzetiségű iskolába,Tom Stoppard, Paul Delaney (1994). Tom Stoppard in Conversation, p. 91, University of Michigan Press ahol a testvérekből Tom és Peter lett.

1945-ben édesanyja, Martha férjhez ment a brit hadsereg őrnagyához, Kenneth Stoppardhoz, aki angol vezetéknevet adott a fiúknak, és a család 1946-ban Angliába költözött. Stoppard mostohaapja erősen hitt abban, hogy „angolnak születni azt jelenti, hogy első díjat húzni az élet lottóján” – idézet Cecil Rhodestól –, aki azt mondta 9 éves mostohafiának: „Nem veszed észre, hogy britté tettelek?” bemutatva Stoppard gyermekkori vágyát, hogy „tiszteletbeli angol” legyen. Azt mondta: „Elég gyakran találom magam olyan emberek társaságában, akik elfelejtik, hogy nem igazán tartozom abba a világba, amelyben élünk. Azt veszem észre, hogy elrontok valamit – lehet az a kiejtés, az angol történelem egy titkos darabja –, és hirtelen ott vagyok meztelenül, mint valaki, akinek belépője, sajtójegye van.” Ez tükröződik a karaktereiben, jegyzi meg, akiket „állandóan rossz néven szólítanak meg, viccekkel és hamis nyomokkal, amelyek a két név zavarával kapcsolatosak”. Stoppard a nottinghamshire-i Dolphin Schoolba járt, majd később tanulmányait a yorkshire-i East Ridingben lévő Pocklington Schoolban végezte, amit utált.

17 évesen otthagyta az iskolát, és újságíróként kezdett dolgozni a Western Daily Pressnél Bristolban, anélkül, hogy egyetemre járt volna. Évekkel később megbánta a döntését, hogy lemondott az egyetemi tanulmányokról, de akkoriban imádta az újságírói munkáját, és szenvedélyesen szerette a karrierjét. 1954-től 1958-ig dolgozott a lapnál, amikor is a Bristol Evening World felajánlotta Stoppardnak cikkírói, humorista rovatvezetői és másodállásban drámakritikusi posztot, amivel a színház világába került. Stoppard a Bristol Old Vicben, amely akkoriban egy nagy tekintélynek örvendő regionális repertoárvállalat volt, pályafutásuk elején barátságot kötött John Boorman rendezővel és Peter O'Toole színésszel. Bristolban inkább az erőltetett humorkísérleteiről és stílustalan öltözködéséről vált ismertté, mint írói munkásságáról.

Pályája Korai munkái Stoppard 1953–1954-ben írt rövid rádiójátékokat, és 1960-ra elkészült első színpadi darabja, a Séta a vízen, amely később az Enter a Free Man (1968) nevet kapta. Azt mondta, hogy az alkotás sokat köszönhet Robert BoltRobert Oxton Bolt (1924. augusztus 15. – 1995. február 20.) angol drámaíró, kétszeres Oscar-díjas forgatókönyvíró. Flowering Cherry (Virágzó cseresznye) és Arthur Miller Az ügynök halála című művének. Egy héten belül azután, hogy elküldte az A Walk on the Watert (Séta a vízen) egy ügynöknek, Stoppard megkapta a „hollywoodi stílusú táviratokat, amelyek megváltoztatják a küzdő fiatal művészek életét”. Első darabja választható volt, Hamburgban állította színpadra, majd 1963-ban sugározta a független brit televízió. 1962 szeptemberétől 1963 áprilisáig Stoppard a Scene magazin drámakritikusaként dolgozott Londonban, kritikákat és interjúkat írt mind a saját nevén, mind William BootWilliam Boot egy kitalált újságíró, aki az 1938-as Evelyn Waugh Scoop című képregény főszereplője. álnéven (Evelyn Waugh Scoopjából). 1964-ben a Ford Alapítvány támogatása lehetővé tette Stoppard számára, hogy 5 hónapot töltsön írással egy berlini kastélyban, ami egy egyfelvonásosból, a Rosencrantz and Guildenstern Meet King Lear (Rosencrantz és Guildenstern találkozik Lear királlyal) címmel jelent meg, amelyből később a Tony-díjas, Rosencrantz and Guildenstern Are Dead (Rosencrantz és Guildenstern halott) című darabja lett.

A következő években Stoppard számos művet készített rádiónak, televíziónak és színháznak, köztük az "M" is for Moon Among Other Things (1964), A Separate Peace (1966) és az If You're Glad I'll Be Frank (1966). 1967. április 11-én – az 1966-os Edinburgh-i Fesztiválon aratott sikert követően – a Rosencrantz és Guildenstern Are Dead bemutatója a Royal National Theatre előadásában az Old Vicben egyik napról a másikra sikeressé tette Stoppardot. A Jumpers (1972) egy erkölcsfilozófia professzort helyez egy gyilkossági krimiben egy csomó radikális tornász mellé. A Travesties (1974) feltárta a „vad” lehetőségeket, amelyek abból fakadnak, hogy Vlagyimir Iljics Lenin, James Joyce és Tristan Tzara mind Zürichben tartózkodtak az első világháború alatt. Stoppard egy regényt írt, Lord Malquist and Mr Moon (1966), amely a kortárs Londonban játszódik. A szereplőgárdában szerepel a 18. századi figura, a dagadt Malquist és hatástalan Boswell, Moon, valamint cowboyok, egy oroszlán (a Ritzből kitiltva) és egy szamár szülte ír, aki azt állítja magáról, hogy ő a Feltámadott Krisztus.

1980-as évek Az 1980-as években amellett, hogy saját műveit írta, Stoppard számos színdarabot fordított angolra, köztük Sławomir Mrożek, Johann Nestroy, Arthur Schnitzler és Václav Havel műveit. Ebben az időben hatottak rá a lengyel és cseh abszurdisták művei. Beválasztották az Outrapo csoportba,Az Outrapo az „Ouvroir de tragicomédie potentielle” rövidítése, ami nagyjából annyit jelent, mint „a potenciális tragikomédia nyitánya”. 1991-ben Londonban alapították. egy távolról sem komoly francia mozgalomba, amely a színészek színpadi technikáját a tudományon keresztül javítja.

Stoppard 1982-ben mutatta be The Real Thing című darabját. A történet egy férfi-nő kapcsolat, valamint a színésznő és egy olyan csoport tagja közötti küzdelem körül forog, amely egy skót katona kiszabadításáért küzd, akit egy tüntetés során egy emlékkoszorú elégetése miatt bebörtönöztek. A főszerepeket Roger Rees és Felicity Kendal alakította. A történet az őszinteség különböző konstrukcióit vizsgálja, beleértve a színdarabon belüli játékotNested plays. Ezt a drámai eszközt valószínűleg először Thomas Kyd használta a Spanyol tragédiában (The Spanish Tragedy) 1587 körül, ahol a darabot két szereplőből álló közönség előtt mutatják be, akik kommentálják az akciót. is, hogy a valóság és a látszat témáját vizsgálja. Stoppard egyik „legnépszerűbb, legmaradandóbb önéletrajzi ihletésű darabjaként” jellemezték.

A darab 1984-ben került át a Broadwayre, és Mike Nichols rendezte, a főszerepekben Jeremy Irons és Glenn Close, a mellékszerepben Christine Baranski. Az előadás kritikus sikert aratott, a The New York Times színházi kritikusa, Frank Rich kijelentette: „A The Real Thing Broadway-i változata – az eredeti londoni produkció jelentős átdolgozása – nemcsak Mr. Stoppard legmegindítóbb darabja, hanem a legüdítőbb darab is, amelyet évek óta bárki írt a szerelemről és a házasságról”. A produkciót hét Tony-díjra jelölték, és öt díjat nyert a legjobb darab kategóriában Nichols, Irons, Close és Baranski számára. Ez lett Stoppard harmadik Tony-díja a legjobb színdarab kategóriában, az 1968-as Rosencrantz and Guildenstern Are Dead és az 1976-os Travesties után.

1985-ben Stoppard Terry Gilliammel és Charles McKeownnal közösen írt egy játékfilmet, a Brazil (1985) című szatirikus sci-fi fekete komédiát. A film szinte egyetemes elismerést kapott. Pauline Kael, a The New Yorker kritikusa kijelentette: „Vizuálisan ez egy eredeti, bravúros filmalkotás... Gilliam víziója organikusan jelenik meg a vásznon – és ez jelentős teljesítmény.” Stoppardot, Gilliammel és McKeown-nal együtt jelölték a legjobb eredeti forgatókönyv Oscar-díjára, a WitnessA kis szemtanú (film) ellenében. Ezután Steven Spielberg forgatókönyvét írta Empire of the Sun (A nap birodalma, 1987) és az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (1989) című filmekhez. Spielberg később azt nyilatkozta, hogy bár Stoppard az utóbbi kettőnél nem kapott jóváhagyást, „a film szinte minden egyes párbeszédsoráért ő volt a felelős”.

1990-es évek