thumb|right|222px|Közönséges kecskerágó (Eu. europaeus) érett termésekkel thumb|right|222px|Bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus)
Az ökológiai vikariálás olyan allopatikus elkülönülés, amely során a közös ős utódai ugyanazon földrajzi régió (nagytáj, kontinens, félteke stb.) eltérő termőhelyi adottságú részein fejlődnek önálló fajokká. A jelenséget a legjobban növények kölcsönös helyettesítéseire tanulmányozták és írták le. A változatos ökológiai különbségek közül háromra hozunk konkrét példákat: a csapadékmennyiség szerinti, az alapkőzet szerinti és a talaj sótartalma szerinti elkülönülésre.
Csapadékmennyiség szerinti vikariálás
A Pannonicum flóratartomány éghajlata eleve meglehetősen meleg és száraz, de a különösen kevés csapadékot kapó, a félsivatagi környezethez közelítő vidékein a megszokott szárazságtűrő fajokat azok fokozottan szárazságtűrő rokonai helyettesítik. Az ilyen helyettesítések néhány példája (elöl a szárazságtűrő, hátul a fokozottan szárazságtűrő fajjal): mezei zsálya (Salvia pratensis) — ligeti zsálya (Salvia nemorosa), nyugati fényperje (Koeleria pyramidata) — kecses fényperje (Koeleria macrantha).
A talaj nedvességtartalma szerinti elkülönülés magyar példái (elöl a szárazabb, hátul az üdébb termőhelyek növényeivel): egybibés galagonya (Crataegus monogyna) — cseregalagonya (C. laevigata), bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus) — közönséges kecskerágó (Eu. europaeus), mezei szil: (Ulmus minor var. canescens) — (U. minor var. minor), sárgás sás (Carex michelii) — bükksás (C. pilosa), piros gólyaorr (Geranium sanguineum) — fodros gólyaorr (G. phaeum).
Alapkőzet szerinti vikariálás
A mészkedvelő és mészkerülő növények (főleg lágyszárúak) megkülönböztetése a növényföldrajz egyik legrégebben és legalaposabban vizsgált kutatásterülete. Az ilyen típusú vikariálás néhány példája (elöl a mészkedvelő, hátul a mészkerülő fajokkal): borzas havasszépe (Rhododendron hirsutum) — rozsdás havasszépe (R. ferrugineum), henye boroszlán: (Daphne cneorum ssp. cneorum) — (D. cneorum ssp. arbusculoides), fehér fűz (Salix alba) — berki fűz (S. × rubens), tarka nádtippan (Calamagrostis varia) — szöszös nádtippan (C. villosa), merev sás (Carex firma) — görbe sás (C. curvula). Az alapkőzet szerinti elkülönülés szép példái a fodorka fajok (Asplenium spp.). Más és más fajok nőnek meszes, illetve mészmentes alapkőzeten, szerpentinen, gneiszen, vulkáni kőzeteken.
Sótartalom szerinti vikariálás
A sótartalom szerinti vikarizmust a nemzetközi szakirodalom elsősorban a tengerparti élőhelyek sajátosságaként ismerteti. Ennek kontinentális analógja a szikesek növényzete.
A sótartalom szerinti vikariálás magyar példái (elöl a nem sótűrő, hátul a sótűrő taxonokkal):
mocsári kígyófű (Triglochin palustre) — sziki kígyófû (Triglochin maritimum) vékony csenkesz (Festuca valesiaca) — sovány csenkesz (Festuca pseudovina), kis ezerjófű (Centaurium erythraea) — lápi ezerjófû (Centaurium littorale ssp. uliginosum).
Ez utóbbi egyben a földrajzi vikarizmusra is példa, mivel a faj törzsváltozata (Centaurium littorale ssp. littorale) csak a tengerpartok növényzetében fordul elő.
Jegyzetek
Források
Bartha Dénes: Növényföldrajzi jelenségek, felismerések I. Manfred A. Fischer: Tarkán virágzó puszta. In: Kárpáti László – Josef Fally (szerk.): Fertô–Hanság – Neusiedler See–Seewinkel Nemzeti Park. Monografikus tanulmányok a Fertô és a Hanság vidékéről, p. 109. Borhidi Attila (2003): Magyarország Növénytársulásai. Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN: 9789630579834
Kategória:Evolúció Kategória:Ökológia Kategória:Növényföldrajz