A Bayer 04 Leverkusen német labdarúgóklubot 1904. július 1-jén alapították Leverkusen városában a Bayer gyógyszergyár dolgozói. A Leverkusen 1979 óta tagja a Bundesligának. A csapat hazai mérkőzéseit a 30.210 férőhelyes BayArenában játssza.
Egyszeres német bajnok, és az első csapat mely veretlenül végzett a Bundesliga élén a 2023-24-es idényben. Bajnoki címe mellett a Leverkusen öt alkalommal végzett a német bajnokság második helyén. 1993-ban és 2024-ben Német Kupát nyert. 1988-ban megnyerték az UEFA-kupát, 2002-ben a Bajnokok Ligája döntőjébe jutottak.
A Bayer 04 második, ifjúsági csapata egészen a 2014 nyarán történt megszüntetéséig a német negyedosztályban szerepelt. A női csapat 2010 óta (a 2017-18-as idény kivételével) a német első osztályban szerepel.
Története A kezdetek A klub története 1903 februárjában kezdődött, amikor Wilhelm Hausschild – a Wuppertaler Turngau sportegyesület korábbi titkára – levelet küldött 170 dolgozó aláírásával a Friedrich Bayer & Co. vezetőségének, melyben egy sport/torna-egyesület felállítását kérte. A levél nem talált süket fülekre: 1904. július 1-jén az első németországi üzemi-sportklubok között megalakult a Turn- und Spielverein der Farbenfabriken vorm. Friedr. Bayer & Co., röviden TuS 04 (Turn- und Spielverein der Farbenfabriken = Festékgyári Torna- és Játékegyesület). Már a klub megalakulásakor lehetett a futballt választani több más sport közül – nem csoda, hiszen már ekkor ez volt a fiatalok legkedveltebb játéka.
thumb|350px|left|A Bayer-gyár Leverkusenben (1965). Azonban gyár vezetősége hagyományi okokból inkább a tornasportokat támogatta. A kocka 1907-ben fordult, amikor a TuS megszavazta egy futballcsapat felállítását. A focicsapat megalapítása 1907. március 31-én, a Wiesdorfer Hof étteremben történt 23 játékos és 4 szurkoló részvételével. Az első mérkőzését az újonnan alakult együttes 1907 augusztusában játszotta a Ballspielverein Manfort (Manforti Labdajáték Egyesület) ellen. Elhivatottságuk jeleként a játékosok engedélyt kértek a gyár címerének mezeikre varrására. Ez 1907 karácsonyán történt meg: az eredeti klubcímeren már megtalálható volt a „Bayer oroszlán”, mely egy földgolyót és egy caduceus-t (hírnökpálca) tartott a kezeiben.
Az alapítás után alig négy évvel, a TuS 04 már a kölni körzet másodosztályában játszott. Ekkor merült fel az első probléma, nevezetesen a saját pálya hiánya. Az első világháború átmenetileg megszakította a sporttevékenységeket, de mihelyst véget ért, a dolgozók visszatértek a gyárba és futballpályára: melyet a Dhünnaue mezőn alakítottak ki Wiesdorfban (Leverkusen városrésze). A konzervatív Deutsche Turnerschaft (Német Testnevelési Szervezet) miatt, akik ragaszkodtak a torna és a sport elválasztásához, a futballcsapat tagjai végül 1923-ban szakítottak a TuS 04-gyel.
A játékosok egy önálló futballklubot hoztak létre, Fußballverein 04 Leverkusen néven. A csapatszínek – vörös és fekete – és a címer megmaradtak. Az egyesület szinte azonnal szert tett közel 150 tagra – mind a Bayer gyár munkásai voltak. A következő öt évben megjelent a boksz, az atlétika és a kézilabda is sportszakok között, így megalakult a Sportvereinigung Bayer 04 Leverkusen sportegyesület.Alex Feuerherdt: Bayer 04 Leverkusen - Die Fußball-Chronik; 16-19. old.
A harmincas évek 1931 döntő fordulatot hozott a klub életében: a Langenfeld felett aratott 3:1-es győzelmüknek köszönhetően feljutottak a kölni körzet első osztályába. Az előrelépésnek köszönhetően a csapat átköltözött az Am Stadtparknak nevezett új létesítménybe, mely egészen 1958-ig adott otthont a Leverkusen mérkőzéseinek.
1936 májusától kezdték viselni a Bayer címert a mezeken, az oroszlán – átmenetileg – eltűnt. Már az új mezben játszottak a Solingen 95 ellen osztályozót az akkori német másodosztályba való felkerülésért. Teljes sikerrel!Alex Feuerherdt: Bayer 04 Leverkusen - Die Fußball-Chronik; 20-25. old.
A negyvenes évek A Leverkusen népszerűsége folyamatosan nőtt, egyre nagyobb tömegek jártak ki a mérkőzéseikre. 1941-ben az Am Stadtpark köré lelátót építettek. Azonban a második világháború kitörésével a Bayer 04 – ahogy már akkor nevezték – kénytelen volt felfüggeszteni futball-tevékenységét.
A háború után a gyógyszergyáriak visszatértek a tétmeccsek világába: a kölni körzet első osztályában domináltak. Ebben az időben indított a Közép-Rajnai Futballszövetség egy komolyabb amatőr ligát, melyet két részre bontottak. E két ág nyertese osztályozót játszhatott egymással az Oberliga Westbe (az egyik nyugatnémet első osztály, Nordrhein-Westfalen tartomány legjobb csapatai alkották) való felkerülésért. A Leverkusen azonban 5:1-es összesítéssel elvesztette az osztályozót az 1. FC Kölnnel szemben.Alex Feuerherdt: Bayer 04 Leverkusen - Die Fußball-Chronik; 26. old.
A Bayer 04 válaszút előtt állt: tovább folytatják az amatőr ligás szereplést, vagy csatlakoznak a profi futballhoz.
Az ötvenes évek thumb|250px|right|Az Ulrich-Haberland-Stadion bejárata. (Az 1997-es átépítés utáni állapot.) Mint az kitalálható volt, a második lehetőség mellett döntöttek és 1949-ben csatlakoztak az Oberliga West másodosztályához. Ez akkoriban a nyugatnémet labdarúgás másodosztályát jelentette (1949-1963-ig) négy másik Oberliga 2-vel egyetemben [„Nord” (ez valójában 5 külön liga volt, csak az első osztály volt egységes), Südwest, Süd, Amateur-Oberliga Berlin]. Első évükben az ötödik helyen zártak, majd az 1950-51-es szezont megnyerték és feljutottak az Oberliga West-be. 1951-től 1956-ig voltak tagjai az első osztálynak, legjobb eredményük egy harmadik hely volt az 54/55-ös szezonból. Ekkor mindössze három ponton múlott részvételük a Deutschen Meisterschaft végső fordulóiról. (Itt az 5 résztvevő Oberliga legjobbjai mérték össze tudásukat, a győztes lett a nyugatnémet bajnok.) A Leverkusen legfontosabb játékosai ekkoriban – a később edzőként is a csapatot szolgáló – Theo Kirchberg, Heinz Papenhoff, Freddy Mutz (kapus) és Emil Becks (csatár) voltak. A remek szereplés után azonban általános meglepetésre egy olyan gyenge szezon következett, mely nemcsak az edző, Hans-Josef „Sepp” Kretschmann állásába, hanem az Oberliga West első osztályában való szereplésbe került. A kieséstől azonban nem esett össze a csapat: 1958-tól már az újonnan épült néző befogadására alkalmas Ulrich-Haberland-Stadion (most BayArena) gyepén rúghatták a bőrt. A stadion nevét a Bayer AG volt, majd 1961-ben elhunyt elnökéről, Ulrich Haberlandról kapta.Alex Feuerherdt: Bayer 04 Leverkusen - Die Fußball-Chronik; 27-29. old.
A hatvanas évek 1962-ben a Bayer 04 ismét felkerült az Oberliga West első osztályába. Az 1962-63-as idény azonban nemcsak a gyógyszergyáriaknak, hanem az egész nyugatnémet labdarúgásnak fordulatot hozott. Az NSZK az 1962-es chilei labdarúgó-világbajnokság negyeddöntőjében elszenvedett veresége után újra felmerült a nyugatnémet profi-futballrendszer egységesítése. Az új szisztémát angol mintára építették ki: most már csak egy darab egész Nyugat-Németországra kiterjedő első osztály létezett: a Bundesliga. A 16 „alapító csapatot” a sikeresség, a gazdasági stabilitás és a volt Oberligák egyenlő arányú képviselete alapján válogatták össze. Ennek a szisztémának esett áldozatul (többek között) a Leverkusen, mely így az 1963-64-es idényt újra a másodosztályban kezdhette, melyet időközben Regionalliga West-re (1963-74) kereszteltek át. (1974-ig megmaradt az öt külön másodosztály területi alapon szétválasztva.)
A gyógyszergyáriak eleinte halovány teljesítményt nyújtottak, a középmezőny második feléhez tartoztak. Azonban az 1967-68-as szezonban – szinte a semmiből – az első helyen végeztek és így esélyük nyílt a Bundesligába feljutni. A Regionalliga Süd bajnoka, az Offenbacher Kickers azonban útjukat állta és szoros küzdelem után összesítésben 3:2-re felülmúlta őket.
A hetvenes évek Sikerekben és szerencsében szegény évek következtek. A másodosztály középmezőnyében játszottak, míg az 1972-73-as szezonban elért 17. helyük miatt lecsúsztak a Verbandsliga Mittelrheinbe (akkor az egyik harmadosztály volt több másik mellett). Ugyan a gyógyszergyári csapat kimagaslott a mezőnyből és első idényüket azonnal megnyerték, a futballszervezet újra közbeszólt: 1974-ben alakult meg a Bundesliga 2, az új másodosztály. Ezzel a nyugatnémetek újabb lépést tettek a racionalizálás felé: az öt külön másodosztályból kettőt alkottak, egy délit és egy északit. Ez a reform újonnan keresztbe tett a Leverkusennek, akik hiába nyerték meg a harmadosztályt, a helyhiány miatt ugyanott maradtak. thumb|90px|right|Reiner Calmund (2002).
Ennél a pontnál két dolgot is meg lehet jegyezni. Egyrészt a Bayer 04-et hagyományosan üldöző balszerencsét, de ami fontosabb, a hihetetlen tartást és küzdeni akarást, melynek rögtön meg is lett az eredménye. Második szezonjukat is megnyerték és végre visszakerültek a másodosztályba, pontosabban a Bundesliga 2 Nordba. Magabiztos, egyre jobb teljesítménnyel négy év alatt felküzdötték magukat az élmezőnybe, ahol a sors iróniájából egy másik Bayer-szponzorált csapattal, az FC Bayer 05 Uerdingennel lejátszott 3:3-as döntetlennek köszönhetően május 12-én bebiztosították győzelmüket a bajnokságban. Várt rájuk a Bundesliga.Alex Feuerherdt: Bayer 04 Leverkusen - Die Fußball-Chronik; 34-41. old.
A korszak meghatározó játékosai között említhetjük Norbert Zieglert (középpályás), a nyugat-német válogatottban is később bemutatkozó Thomas Hörstert (védő), aki a 90-es évektől edzőként segítette a fiatal leverkuseni játékosok fejlődését, és nem utolsósorban a klub másik alapemberét, Jürgen Gelsdorfot (védő), aki mára már szintén hosszú edzői múlttal rendelkezik. Nem feledkezhetünk meg a sikeredzőről, Willibert Kremerről sem, aki 1976-ban vette át a csapatot és átcsábította a szomszédos Frechen 20 csapatának menedzserét, Reiner „Calli“ Calmundot aki egészen 2004-ig a Leverkusent segítette. Kremer 1981-ig maradt a gyógyszergyáriaknál, ezzel ő a második legtovább itt dolgozó edző Theo Kirchberg mögött.
A nyolcvanas évek A Bayer 04 első Bundesliga mérkőzése ma már rangadónak számítana. Nem véletlen, hiszen első meccsüket a Rummenigge nevével fémjelzett Bayern München ellen játszották. Kikaptak 3:1-re, de ez megbocsátható a Bayern év végi bajnoki címét látva. A Leverkusen első Bundesligában esett gólját Dietmar Demuth (védekező középpályás) szerezte, egy tizenegyest értékesített. Az idényt a 12. helyen zárták.
A nyolcvanas években folyamatos előrelépés volt tapasztalható, leszámítva az 1981/82-es idényt, amikor a 16. helyen végezve osztályozót kellett játszaniuk a bennmaradásért. (A Bundesliga ekkor már 18 csapatot számlált.) Az ellenfél az a Kickers Offenbach volt, aki már egyszer elhalászta előlük a Bundesligás szereplést, 1968-ban. Most az offenbach-iak nem okoztak hasonló rémületet. Az 1982. június 4-én és 9-én vívott meccseken 3:1-es összesített eredmény született. A gyógyszergyáriak maradtak a top-ligában.
Igazi örömre is volt ok: a Bayer 04 Leverkusen II 1981-ben feljutott az Oberliga Nordrheinbe, mely akkoriban az egyik negyedosztályt jelentette (9 közül).
Az 1983-84-es szezon már majdnem meghozta az áhított nemzetközi kupaszereplést, de végül a 7. hellyel, 4 pont lemaradással lecsúsztak a lehetőségről. 1984 volt továbbá a tulajdonosváltás éve: a Sportvereinigung (SV) Bayer 04 Leverkusen újra egyesült a Turn- und Spielvereinnel (TuS 04), így létrehozva a TSV Bayer 04 Leverkusen e. V.-t. Az egyesület alapszínei a vörös és fehér lettek.
Az 1984-85-ös felejthető szezon után az 1985-86-os idény végül meghozta az áttörést: 6. helyezésével a TSV Bayer 04 Leverkusen indulhatott a második számú európai kupában, az UEFA kupában. (Cha Bum-Kun a negyedik legeredményesebb játékosa volt a Bundesligának, 17 találattal.) Az UEFA kupa első fordulóját simán vették, 7-1-es eredménnyel búcsúztatták a svéd Kalmar FF együttesét, ám a cseh Dukla Praha megálljt parancsolt nekik idegenben szerzett több góllal (1-1).