Sigriswil község Svájcban, Bern kanton Thun közigazgatási körzetében.
Nevének eredete A Sigriswil név az ófelnémet Sigiheri vagy Sigirih személynévből és a -wilari (kis falu, falucska) végződésű helynévből tevődik össze.
Földrajza Sigriswil 11 faluból álló község, melynek nagy része a Thuni-tó jobb partja fölötti napos teraszon fekszik. A partjától (560 m) felfelé húzódik a Kékestetőig (1392 m) és a Sigriswilergratig (Sigriswiler Rothorn 2051 m). A település kisebb (hátsó) része a Blueme északi és keleti lejtőin, valamint a hátsó Sigriswilergrat nyugati lejtőjén fekszik, és a Zulg vízgyűjtő területéhez tartozik, amely csak Thun után ömlik az Aare-ba.
A településhez tartozó falvak: Aeschlen ob Gunten, Gunten, Meiersmaad, Merligen, Ringoldswil, Schwanden, Sigriswil, Tschingel ob Gunten, Wiler, Endorf, Reust és Justistal.
A falu története Korai történelem A település és környéke már a kőkorszakban lakott hely volt. Kőkori lelet Guntenben, bronzkori leletek Merligenben, Guntenben, Ringoldswilben és Justistalban kerültek felszínre. A Sigriswil-Ringoldswil – Im Sackban talált, kora bronzkori fegyverleletek különös tudományos jelentőséggel bírnak. Több ott talált peremes balta adta a "Sigriswil-típus" nevét. A hely- és mezőnevek arra utalnak, hogy a területet az alemann időkben rekultiválták.
Középkor A 10. században a község területe a Sváb Hercegséghez, a 11. században a Felső-Burgundiai Királysághoz tartozott, amellyel 1033-ban Sigriswil újra csatlakozott a birodalomhoz. A következő évszázadokban az eredetileg szabad földművesek világi és egyházi földesuraktól váltak függővé. A 13. században Sigriswil a feudális jog alapján az oberhofeni bárósághoz tartozott. I. Habsburg Albert meggyilkolása (1308) után, amelyben III. eschenbachi Walter közreműködött, Oberhofen és így Sigriswil is osztrák uralom alá került. 1313-ban Sigriswil kyburg-családi hűbérbirtok lett, 1323-ban eladták Bernnek, majd visszaszerzi hűbérbirtokát. 1347-ben a hochwaldi regálét megvásárolták a (eladósodott) Kyburg-Burgdorfi gróf Eberhard II-től (Sigriswil szabadságlevél); 1406 berni uralom; 1471-ig szabadbirtok Steffisburggal együtt, majd külön udvar 1798-ig. 1627 Justistal beolvadt a község területébe. A helvét korszakban Oberland kanton része lett, 1803-tól 1832-ig pedig ismét szabad bíróság.
Az eredeti község tisztán gazdasági vagyon- és földhasználati közösség; az uradalmi igazgatás keretében kisebb joghatóságot kapott. A 15. században erős bevándorlás volt, és az őslakosokat belsőleg elzárták az újonnan érkezettektől.
Reformáció 1525-ben Albrecht Vogt interlakeni kanonokot Sigriswilbe küldték hadnagy-papnak. Részt vett az 1528-as berni disputáción, és ott írta alá a reformáció téziseit. Ezt követően megbízást kapott a reformáció bevezetésére Sigriswilben. A Berni-felvidék más régióival ellentétben Sigriswilben ellenállás nélkül fogadták el a reformációt. 1529-ben minden egyházközségben kórusbíróságot neveztek ki, amely szigorú egyházfegyelmet érvényesített. A sigriswili emberek azonban megtűrték a zarándokutat a Beatus-barlangokhoz. A kormány 1528-ban befalaztatta a barlangokat, a templomot és a zarándokszállót pedig leromboltatta. Az unterwaldi katolikusok azonban nem riadtak vissza a további zarándoklatoktól, és ismét lebontották a falat; a befalazás és lebontás többször is folytatódott. A Beatus-barlangokat övező kultusz ellensúlyozására a berni kormány 1534 és 1535 között egy protestáns református templomot építtetett a Beatenbergre.
Modern idők 1650-ben törvény szabályozta a régi lakosok és az alsóbbrendűek, valamint a felső falvak és Merligen község közötti viszonyt a közös földek tisztázatlan használatára vonatkozóan. 1832-ben az új kantonális önkormányzati törvény miatt új önkormányzati szabályzatot (lakosok önkormányzata) fogadtak el. Az 1831-es új alkotmány azonban mindent úgy hagyott meg az önkormányzati szervezetben, ahogy volt. A polgári birtokok mint magántulajdon anyagi források hiánya miatt érintetlenül maradtak, ezért 1851-ben vegyes önkormányzatot hoztak létre az érdekek kiegyensúlyozására. A 19. század közepén pártharcok folytak az útépítést ellenző liberálisok és konzervatívok között. 1852-ben megépült a Seestrasse egészen Guntenig, 1873-ban meghosszabbították Merligenig, majd az úthálózatot folyamatosan bővítették.
1908-ban a városi közgyűlés úgy döntött, hogy anyagilag hozzájárul a Gunten és Sigriswil közötti kötélvasút építéséhez. A vasút anyagi ráfordításai azonban túl nagynak bizonyultak, és 1914-ben az autós közlekedés mellett döntöttek. A 19. század végén a posta és a távíró, a 20. század elején pedig a telefonkapcsolat érte el a települést. A 19. század második felében az önkormányzat további feladatai közé tartozott a patakok stabilizálása, az erdőtelepítés, a földmérési munkálatok, a vízgyűjtők és az iskolaépítés. 1898-ban Merligenben falutűz pusztított, amely a falu egy részét elpusztította.
Sigriswil temploma Sigriswil első templomát 1000 körül építtette Rudolf II von Hochburgund (Strättliger Chronik); a reformációig a konstanzi egyházmegyéhez tartozott; patronátusa a 13. században a Bremgarteni nemesek, Burkhard von Unspunnen és mások, 1222-től az Interlakeni apátság; a reformáció után Bern, de saját kórusbírósággal. A 15. század közepén átépítették (késő gótikus alapok), 1678/79 új épület protestáns prédikáló templom stílusában. További felújítások 1784-ben, 1838-ban, 1866-ban és 1957-ben; védőszentje Szent Gallus. 1937 A merligeni templom felszentelése.
A lelkészek: Christoph Pfäfferlin (1555-1565) humanistaként és botanikusként, Gottlieb Jakob Kuhn (1799-1806) költőként és Karl Howald (1833-1869) krónikásként hagytak nyomot szolgálatukon túl is. 1925-ben Gottlieb Jakob Kuhn 150. születésnapjára emlékezve egy Hermann Hubacher által készített bronz domborművet helyeztek el a templom bejáratától jobbra.
Gazdaság A mezőgazdaság eredetileg hárommezős gazdálkodás volt szabad gazdákkal. A szőlőtermesztés a Thuni-tónál valószínűleg a római korban kezdődött. A község önellátása kenyérből és borból. A 18. században a füves gazdálkodás bevezetése (istálló takarmányozás), a tejtermelés és a vetésforgó növelése, valamint a burgonya bevezetése és a szántóföldi gazdálkodás visszaszorulása. A szőlőtermesztés hanyatlása a 18. század végén a szőlőtőkék elfajulása miatt. 1851-ben és 1858-ban védő rendelkezések és egy új erdőtörvény szabályozza az erdőhasználatot, és véget vet a mezőgazdaság túlzott kizsákmányolásának. A 20. században a gazdaságok csökkenése és bővülése, a tehénállomány növekedése és a szántóterületek további csökkenése.
A 19. század elejéig a mezőgazdaság marad a fő gazdasági ág; 1831-ben bevezetik a kereskedelem szabadságát, növekszik a vendéglátás és a kereskedelem; 1858-ban megindul az idegenforgalom (első reklámfüzet). A 20. században Sigriswil már nem tisztán mezőgazdasági település; sokan a szállodaiparban, a kereskedelemben és a közlekedésben, valamint a thuni gyárakban keresik kenyerüket.
Képek
Jegyzetek
Források és irodalom Anne-Marie Dubler: Die Region Thun-Oberhofen auf ihrem Weg in den bernischen Staat. In: Berner Zeitschrift für Geschichte und Heimatkunde. 66. kötet, 2.sz., 2004, 61–117. oldal Wilhelm Gafner: Sigriswil. Sigriswil, 1977 Matthias Bürgi: Frühe Waldnutzungsformen im Sigriswiler Wald. In: Schweizerische Zeitschrift für Forstwesen. Band 145, 1994, S. 669–676. Matthias Bürgi: Spuren in der Sigriswiler Landschaft. In: Jahrbuch vom Thuner- und Brienzersee. 1994b, S. 14–45. Anne-Marie Dubler: Die Region Thun-Oberhofen auf ihrem Weg in den bernischen Staat. In: Berner Zeitschrift für Geschichte und Heimatkunde. Band 66, Nr. 2, 2004, S. 61–117. Wilhelm Gafner: Sigriswil. Sigriswil, 1977 Max Grütter: Tausendjährige Kirchen am Thuner- und Brienzersee. Paul Haupt, Bern, 1956 Johann Ulrich Hubschmied: Über Ortsnamen des Amtes Thun. Adolf Schär, Thun, 1943 Berchtold Lenherr: Wandlungen der bäuerlichen Selbstversorgung im Raum Sigriswil-Schwanden-Beatenberg. In: Berner Zeitschrift für Geschichte und Heimatkunde. Nr. 41, 1979, S. 45–80. Thomas Lindt: Kirche Sigriswil. Sigriswil, 1985 H. Rennefahrt: Das Amt Thun – Eine Heimatkunde. Band 1. Adolf Schär, Thun 1943, Überblick über die staatsrechtliche Entwicklung, S. 197–229. Adolf Schär-Ris: Sigriswil: Eine Heimatkunde. Büchler, Bern Adolf Schär-Ris: 1347–1947 – Sechshundert Jahre Sigriswil: Historische Festschrift zum 600jährigen Jubiläum der elf Dörfer der Gemeinde Sigriswil. Sigriswil, 1947 Adolf Schär-Ris: Sigriswil. Paul Haupt, Bern, 1979 Bernhard Stettler: Studien zur Geschichte des Obern Aareraums im Früh- und Hochmittelalter. Verlag Stadtkanzlei Thun, Thun, 1964 Otto Tschumi: Ur- und Frühgeschichte des Amtes Thun. Adolf Schär, Thun, 1943 Therese Krähenbühl-Müller, Samuel Krähenbühl: Das Justistal und seine Alpen. Weberverlag, Thun, 2021 Samuel Krähenbühl: Sigriswil – 11 Dörfer, 1 Gemeinde. Weberverlag, Thun, 2022
Fordítás
Kategória:Bern kanton települései