Alba de Céspedes y Bertini kubai-olasz író.
Családja Carlos Manuel de Céspedes y QuesadaCarlos Manuel de Céspedes y Quesada (1871. augusztus 12. - 1939. március 28.) kubai író, politikus, diplomata és kubai elnök (1933. augusztus 13. - 1933. szeptember 4.). (kubai olaszországi nagykövet)Nerenberg, Ellen. "Alba De Céspedes." Italian Women Writers: A Bio-bibliographical Sourcebook. By Rinaldina Russell. Westport, CT: Greenwood, 1994. 104-110. Print. és olasz felesége, Laura Bertini y Alessandri lánya volt. Nagyapja Carlos Manuel de CéspedesCarlos Manuel de Céspedes del Castillo (1819. április 18. - 1874. február 27.) kubai forradalmi hős, Kuba első fegyveres elnöke 1868-ban. volt, aki a kubai nemzet atyja, távoli unokatestvére pedig Perucho Figueredo.Pedro Felipe Figueredo (1818. február 1818. - 1870. augusztus 17.), többnyire Perucho néven ismert kubai költő, zenész és szabadságharcos volt a 19. században. Az olasz külügyi szolgálatban dolgozó Franco Bounous,Franco Bounous (meghalt 1987. április 27-én) olasz diplomata. a későbbi ciprusi és pakisztáni nagykövet felesége volt. De Céspedes egy 1958-as leveléből kiderül, hogy ők ketten a szakítás mellett döntöttek – Bounous kérésére, mivel a nő szakmai karrierje miatt nem tudta követni őt -, végül azonban a pár Bounous 1987-ben bekövetkezett haláláig együtt maradt.
Munkája De Céspedes az 1930-as években újságíróként dolgozott a Piccolo, az Epoca és a La Stampa című lapoknál. 1935-ben írta első regényét, a L’Anima Degli Altri címűt. Szépirodalmi írói munkásságára nagy hatással voltak a második világháborút megelőző és azt követő kulturális fejlemények. Írásaiban női karaktereit szubjektivitással ruházza fel. Műveiben visszatérő motívum, hogy a nők megítélik tetteik helyességét vagy helytelenségét. 1935-ben börtönbe került antifasiszta tevékenysége miatt Olaszországban. Két regényét is betiltották (Nessuno Torna Indietro, 1938 és La Fuga, 1940). 1943-ban ismét bebörtönözték a Bariban működő Radio Partigiana rádióban való közreműködése miatt, ahol Clorinda néven az Ellenállás rádiós személyisége volt. 1952 júniusától 1958 végéig Dalla parte di lei címmel tanácsadó rovatot írt az Epoca című folyóiratban. 1955-ben Michelangelo Antonioni Le Amiche című 1955-ös filmjénekA barátnők (film) forgatókönyvét írta. Műve az 1936-os nyári olimpiai játékok művészeti versenyének irodalmi versenyszámában is szerepelt.
A háború után Párizsba költözött. Bár könyvei bestsellerek voltak, De Céspedesről az olasz írónőkről szóló legújabb tanulmányokban nem esik szó.
Könyvei
Magyarul megjelent Lányok. Regény (Nessuno torna indietro) – Révai, Budapest, 1939 (Világsikerek) · Fordította: Lányi Viktor Géza Nyugtalan lelkek. Regény (Il pigionante) – Révai, Budapest, 1941 · Fordította: Kolozsvári Grandpierre Emil A baba. Regény (La bambolona) – Európa, Budapest, 1970 (Nők könyvespolca) · Fordította: Székely Éva Estétől reggelig (Nel buio della notte) – Kozmosz Könyvek, Budapest, 1981 · · Fordította: Székely Éva Senki nem tér vissza (Nessuno torna indietro) – Móra, Budapest, 1991 · · Fordította: Székely Éva Tiltott füzet – (Quaderno proibito) Park, Budapest, 2024 · · ford. Kürthy Ádám András
Látogatás Kubában De Céspedes 1968 októberében részt vett a kubai függetlenségi harc századik évfordulójának ünnepségén. Az egyik eseményt, amelyen Fidel Castro is részt vett, a kubai Manzanillóban tartották, ahol nagyapja, Carlos Manuel de Céspedes 1868. október 10-én beszédet mondott Spanyolország ellen, amely elindította a tízéves háborút. Ezen az utazáson adományozta a kubai nemzeti levéltárnak azokat a leveleket is, amelyeket nagyapja 1871 és 1874 között írt feleségének.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:1911-ben született személyek Kategória:1997-ben elhunyt személyek Kategória:Olasz költők, írók Kategória:20. századi költők, írók Kategória:Olasz nők Kategória:Antifasiszta ellenállók