A zágoni és kőrösi Csoma család egy erdélyi, Orbaiszék területén kiterjedt református székely lófő család. Leghíresebb tagja Kőrösi Csoma Sándor, nyelvtudós, orientalista, a tibetológia alapítója. A hazai genealógiai szakirodalomban jegyzett család, amelyet Kőrösi Csoma Sándor életrajzírói is máig kutatnak. A kutatók között nincs konszenzus a család származását, megítélését, valamint a vele rokonítható Csoma családokat illetően.

A család eredete Pálmay József a család törzsének a gelencei Csoma családot tekinti, akik közül gelencei Csoma Miklós Báthory Istvántól 1576-ban nyert nemességet és címeradományt. Később Szilágyi László mutatott rá Kőrösi Csoma Sándor családjának addig ismeretlen zágoni eredetére. Szilágyi hangsúlyozza a székely rendi jegyzőkönyvek jelentőségét, amelyek arról tanúskodnak, hogy Csoma Balázs Zágonban született és a 17. század második felében költözött át két fiával a közeli Kőrösre. Újabb kutatások rávilágítottak arra, hogy az érdemszerző gelencei Csoma Miklóssal egyidőben Zágonban is éltek Csoma nevű személyek, így a vélhetően közös felmenőkkel rendelkező család már a 16. században két ágon élt. A zágoni Csoma család első okleveles említése 1562-ből származik, amikor a zágoni székelyek és a brassói szászok közötti perben találjuk Csoma Istvánt és Csoma Menyhértet.

Zágoni Csoma család alt=Zágoni Csoma Ferenc nyugalmazott pénzügyőr, erdőőr és községi végrehajtó 1941-ben, a székelyföldi ösztöndíjas Koffán Károly tanulmányútja alkalmával készült portréja.|bélyegkép|Csoma Ferenc (1870 — 1945) ny. pénzügyőr. Koffán Károly szénrajza. Az 1602-ben készült Basta-féle katonai összeíráson Zágonban Csoma Máté, Csoma András, Csoma Keresztes, Csoma Bálint és Csoma Dávid szabad székelyek. 1614-ben újabb népösszeírásra került sor, a katonarendűek mellett a szolgálónépet is összeírták. Zágonban Csoma István, Csoma Jakab, Csoma Mihály és Csoma Keresztes gyalogpuskások; Csoma Máté, Csoma Péter és Csoma Gergely szabad székelyek; Csoma András, Csoma Péter, Csoma Antal, Csoma János, Csoma Mihály, Csoma Miklós, Csoma István és id. Csoma Mihály jobbágyok. 1635-ben Zágonban a régi gyalog katonák között szerepel az obsitos Csoma Dávid, az ő fia, a szintén obsitos Csoma János és ennek fia a négyéves Balázs. Ugyancsak régi gyalog katona Csoma Máté, ennek fia Ferenc, Ferenc fia Mihály. Ugyanitt szerepel még a családból Csoma Jakab, Csoma Péter, az obsitos Csoma Keresztes András nevű fiával, valamint az obsitos Csoma János. Csoma Györgyné és Csoma Gergelyné katonaözvegyek. Az ún. visszaállítottak (recuperatii) között Csoma Péter, Csoma János és Csoma Jakab özvegye szerepelnek.

A család egyik ága a század közepén a lófőrendbe emelkedett. 1683-ban Csoma György három fiával gyalog katonák, Csoma András fia, Csoma György egy fiával, valamint Csoma János két fiával lófők.

1713-ban zágoni Csoma András és János lófőkként, Csoma István és Csoma Máté gyalog puskásokként esküdnek császári hűségre.

1721 — 22-ben Zágonban Csoma István és Csoma András lófők, Csoma Márton, Csoma Péter, Csoma András, id. Csoma István, Csoma István, Csoma Dávid, Csoma Ferenc és özvegy Csoma Jánosné jobbágyok.

1750-ben zágoni Csoma János, idősebb és ifjabb Csoma István, valamint idősebb és ifjabb Csoma András szerepelnek az adóösszeírásban.

A 18. században idősebb Csoma István két fia, János és ifjabb István képviselik a zágoni lófő-ágat. Csoma János összekülönbözött apjával és kivált a családból.

Csoma István leszármazási táblázata A1. Csoma István (házastárs: Jánó Borbála) B1. Csoma András (házastárs: Albu Anna) C1. Csoma I. Klára (házastárs: Jakó Elek, főhadnagy) D1. Jakó Karolina (házastárs: Mirtse Ferenc) B2. Csoma I. József (házastárs: Albu Zsuzsanna) C2. Csoma I. Beta (házastárs: Antal Mihály) C3. Csoma I. Ferenc (házastárs: Szigethi Rebeka) D2. Csoma II. József (házastárs: Orbán Anna) E1. Csoma II. Klára (házastárs: Zsidó László) E2. Csoma Áron (házastárs: Barabás Ida) F1. Csoma Ida (házastárs: Cseh Gyula) F2. Csoma IV. Beta (házastárs: Demeter Albert) F3. Csoma Mária (házastárs: Földes Sándor) F4. Csoma Anna (házastárs: Mandel József) E3. Csoma III. Beta (házastárs: Olosz Ferenc) E4. Csoma Ignác D3. Csoma II. Beta (házastárs: Molnár Imre*) D4. Csoma I. Rozália (házastárs: Molnár Imre*) D5. Csoma II. Ferenc (házastárs: Antal Zsuzsanna) E5. Csoma III. Ferenc (házastárs: Tamás Rozália) F5. Csoma Irma (házastárs: Jánó László) F6. Csoma IV. Ferenc (házastárs: Antal Margit) G1. Csoma V. Ferenc G2. Csoma IV. József G3. Csoma Margit (házastárs: Baróti Jenő) F7. Csoma II. Rozália (házastárs: Dima Mihály) E6. Csoma III. József (házastárs: 1. Csorja Ida, 2. Zsidó Klára) F8. Csoma III. Klára (házastárs: 1. Barabás Albert, 2. Antal Miklós) F9. Csoma Ilona E7. Csoma Sámuel (házastárs: Földes Berta) F10. Csoma Gizella (házastárs: Kóréh Jenő) Csoma I. József (1754–1839) előbb huszár határőr, majd 1813 és 1828 között a zágoni református egyházmegye bírója.

Csoma III. Ferenc (1870 — 1945) korábban Sósmezőn volt pénzügyőr, majd Zágonban községi végrehajtó és erdőőr. 1941-ben házánál látta vendégül a Székelyföldi ösztöndíjas Koffán Károly budapesti grafikust, akivel később is baráti kapcsolatot ápoltak.

Kőrösi Csoma család Mint Szilágyi László rámutatott, a kőrösi Csoma család alapítója a Zágonban született lófő Csoma Balázs, aki két fiával 1683-ban Kőrösön lustrál. bélyegkép|Kőrösi Csoma Sándor portréja, Rohn Alajos kőmetszete, 1846

1713-ban Kőrösön Csoma István lófő esküszik császári hűségre.

1721 — 22-ben özvegy Csoma Istvánné szerepel az adóösszeírásban.

1750-ben Kőrösön Csoma György, Csoma János, Csoma István és özvegy Csoma Zsigmondné írattak össze.

A kőrösi lófő Csoma család tagjai a határőr katonaság 1764-es felállítását követően gyalogkatonai szolgálatot teljesítettek.

Kőrösi Csoma Sándor 1784-ben (ezt vitató források szerint 1787-ben, esetleg 1788-ban) született a gyalogkáplár Csoma András és Gecse Krisztina gyermekeként.

Kőrösi Csoma Sándor közelebbi családjának leírását a tudós hagyatéki tárgyalásán készítették el, amelyet Debreczy Sándor 1934-ben közölt. alt=A Kőrösi Csoma Sándor halála után, 1859-ben végzett hagyatéki eljárás során említett családtagok nevét tartalmazó családfa. Vö. Debreczy Sándor (1934): Kőrösi Csoma Sándor életéhez. In.: Erdélyi Múzeum Egyesület 1934. évi Emlékkönyve. Erdélyi Múzeum Egyesület|középre|bélyegkép|750x750px|Kőrösi Csoma Sándor 1859-es családfája

Családi címer

Genealógiai és heraldikai hagyomány A 16. században Orbaiszéken a Gelencéről származó Csoma Miklós nyert nemességet és címeradományt, előbb 1576-ban, majd 1577-ben. Ebben az időszakban a Csoma család gelencei, illetve zágoni ága már elkülönülten élt, a kőrösi ág ugyanakkor csak majd egy évszázaddal később vált ki a zágoni főágból.

Az e családi ágak között valószínűsíthető rokoni kapcsolat alapján a későbbi genealógiai és heraldikai hagyomány a gelencei Csoma Miklós által nyert címerekre a Csoma család közös címereként tekinti. A rokonság hagyománya heraldikai hagyományt teremtett, amelynek lényege, hogy a bizonyítható leszármazás hiánya ellenére is Kőrösi Csoma Sándor közvetlenebb családjának címereként tekinthető a Báthory István által gelencei Csoma Miklós és leszármazottai részére adományozott címer. Vízi Ildikó érvelése szerint:Mint minden címert, a Csoma család címerét is megilleti a tisztelet. A címer ismerete pedig közös felelőssége mindazoknak, akik kötődnek Kőrösi Csoma Sándorhoz. Alkalmat ad az oktatási, kulturális és tudományos intézményeknek, a médiának, a civil szervezeteknek, közösségeknek a jelképeikhez kapcsolódó hagyományaink megbecsüléséhez. Keöpeczi Sebestyén József 1942-ben a Kőrösi Csoma Sándor tiszteletére tartott emlékkonferenciához kapcsolódóan Kolozsváron mutatta be a Csoma család címerét. A később Felvinczi Takács Zoltán szerkesztésében megjelent tanulmánykötetben Keöpeczi közölte a címer rajzát is közölve foglalta össze értekezését. Végezetül úgy fogalmazott:Bár okmányilag nem tudjuk igazolni, hogy Kőrösi Csoma Sándor Báthori István e derék decuriójának vérszerinti leszármazottja, bátorsága, minden akadályt és szenvedést leküzdő kitartó akaratereje, szorgalma nagyon valószínűvé teszi a kettejük közötti vérségi kapcsolatot.A gelencei Csoma család címeres nemeslevelét a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményében őrizték, ám annak magyarországi menekítésekor 1945. március 28–29-én, a zalaegerszegi bombázás alkalmával megsemmisült. A múzeumban őrzött kiváltságleveleinek regesztáit Csíkmadarasi Bogáts Dénes még az 1940-es évek első éveiben elkészítette, s kivonatosan közölte gelencei Csoma Miklós két címereslevelét.

1576. szeptember 10., Marienburg Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem gelencei Csoma (Choma) Miklóst, ki II. János választott király hadi vállalataiban hűségesen részt vett, és később alatta Békés Gáspár ellen Kerelőszentpálnál tűnt ki, a nemtelen állapotból kiveszi, nemesíti és címert adományoz neki.

Scutum videlicet triangulare coelestini coloris, in quo serpens regio diademate insignitus hiantibus faucibus caput pueri continere conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa posita est, ex quo laciniae lemnisci rubei, colestini et albi coloris defluentes, utromque scuti partem ambiunt atque exornant. [Háromszögpajzs kék mezejében koronás kígyó, kitátott szájában gyermekfejet tart. A pajzson zárt sisak. A sisaktakaró vörös, kék és fehér.]

1577. szeptember 6., Caterna alt=A gelencei Csoma Miklós által 1577-ben nyert családi címer Keöpeczi Sebestyén József címerrajza (1942) nyomán készült rekonstrukciója.|274x274px|Az orbaiszéki Csoma családok címere, 1577|bélyegkép Báthory István lengyel király, erdélyi fejedelem gelencei Csoma (Choma) Miklós tizedesnek, nemcsak Erdélyben, hanem különösen Lanczkronénál és a lengyel tavaknál szerzett hadi érdemeiért, a nemtelen és paraszt állapotból kivéve, nemességet és címert adományoz, egyúttal Gelencén levő házát Mikola György és Czakó András szomszédságai közt minden adó és más közteher alól mentesíti.

Scutum videlicet triangulare coelestini coloris, in quo serpens alatus regio diademate insignitus, hiantibus faucibus caput pueri callotenis continere conspicitur, supra scutum galea militaris clausa est posita, ex qua laciniae sive lemnisci rubei, coelestini et albi coloris defluentes, utramque scuti partem ambiunt et exornant. [Háromszögpajzs kék mezejében koronás szárnyas kígyó, kitátott szájában gyermekfejet tart. A pajzson zárt sisak. A sisaktakaró vörös, kék és fehér.]

Címer- és pecséthasználat A székely társadalomban a címeres nemeslevélben rögzített címer és a család tagjainak tényleges címer- és pecséthasználata ugyanakkor nem feltétlenül esett egybe. A székely családok körében a személyes pecséthasználat nem követelte meg szükségszerűen valamely ős által adományként nyert címer változatlan továbbörökítését: a család egyes tagjai saját címeres pecséteket is használhattak, amelyek ábrázolása eltérhetett a családhoz kötött adományozott címertől. A 18–19. században a vidéket járó vándor pecsét- és címervésők a helyi kisbirtokosokat, hivatalviselőket és értelmiségieket egyaránt ellátták személyes használatra szánt pecsétnyomókkal. A személyes pecsét ilyen értelemben nem csupán a családhoz vagy nemzetséghez való tartozást fejezhette ki, hanem mindenekelőtt használójának azonosítására szolgált.

A zágoni és kőrösi Csoma család tagjainak pecséthasználata mindazonáltal egyelőre nincs kellő részletességgel feltárva, ezért a fennmaradt pecsétek, címerábrázolások, valamint az egyes változatok családon belüli elterjedése további kutatást igényel.

Családi örökség

Épített örökség

Kőrösi Csoma Sándor Emlékház, Csomakőrös