Mrkonjić Grad (, régi nevén Varcar Vakuf ) város és községközpont Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése Bosznia-Hercegovina közép-nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 42, közúton 65 km-re dél-délnyugatra fekszik. A község területe 68 455 hektárnyi területet foglal magában, és átlagosan 591 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. Ma mintegy 16 000 lakos él itt, akik között a szerbek alkotják az abszolút többséget. A település domborzati kialakításának alapvető jellemzője a hangsúlyos domborzat, mivel a legnagyobb része a domb- és hegyvidéki területhez tartozik. Mrkonjić Gradot ugyanis minden oldalról hegyek a Lisina, a Dimitor, a Čemernica, a Manjača és az Ovčara-hegységek veszik körül.Гојко Јокић: „Мркоњић Град — Град I засједања ЗАВНОБиХ-а“, 1979. године Mérsékelt kontinentális éghajlat jellemzi, az éves középhőmérséklet 9 °C. Az úthálózat autópályákból és regionális utakból áll, amelyeket helyi utak hálózata egészít ki. Mrkonjić Grad a régió legjobb minőségű kaszáiról is ismert – innen, a „varcarka” (kasza) szóból ered a település régi neve.
Népessége A legrégebbi fennmaradt feljegyzések szerint ezt a területet eredetileg Varcarevo és Maidan lakói (katolikusok és muszlimok) lakták. A 17. és 18. században, a Nyugat-Balkán nagy népvándorlásának idejében azonban jelentősen megváltozott a népesség szerkezete. A katolikus lakosság Nyugat-Boszniából, a Dalmát Zagorából és a szerb ortodox lakosságú Likából, Kelet-Hercegovinából, Montenegróból, valamint a Glamock és Grahov területekről vándorolt ide.Ловреновић Иван: „Мркоњић-Град — монографија“, Народни универзитет, Мркоњић-Град 1973.Шпирић Н, Маријанац З: „Становништво Републике Српске“, Бања Лука 2000.
Az 1991-es hivatalos népszámlálás szerint Mrkonjić Grad községnek, 38 településen 27 395 lakosa volt. Magának a városnak 11 225 lakosa volt, vagyis az összlétszám 40,97%-a. A települések egy részét később a daytoni békeszerződés értelmében a föderációhoz tartozó Jajca községhez csatolták.
A község népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb2105716050Bosnyák3272375Horvát2139159Jugoszláv59312Egyéb33475Összesen2739516671
A település népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb59457130Bosnyák1450115Horvát45452Jugoszláv4708Egyéb10366Összesen84227371
Története Az alapítás előtt Rengeteg nyom tanúskodik arról, hogy - elsősorban a réz- és vasércbányászatnak köszönhetően - az ember már 2500 évvel ezelőtt megtelepedett itt. Az illírek idejében a maezaei törzs élt itt, melynek szomszédságában a dalmaták és a daesitiaták éltek. Jelenlétükről tanúskodnak az illír kerámiák maradványai (a Kurbasan-kő alatt, a Suljinovac-forrás közelében) és számos, a bronzkor végén épített erődítmény. 200px|bélyegkép|balra|Középkori stećak Dolnje Baljvine temetőjében A Római Birodalom idején itt haladt át a Dalmáciát Pannóniával összekötő fontos út. Mlinište mellől indult Bočacig, majd a Vrbas folyó mentén haladt tovább észak felé. Számos más fontos út vezetett innen Kotorba, Šipovóba, Jezeróba stb. Tekintettel a régió forgalmi és bányászati jelentőségére már a római kor előtt, az ókorban települések és az azokat összekötő utak együttese jött létre itt. A régészeti kutatások eredményei szerint ezen utak találkozása és kereszteződése Leusaba (a középkori Varcarevo) település volt, amely valahol a Grabež alatt található Vrćenac forrása táján feküdt. A település nyomait és részeit Stari Selo (római oltár), Bjelajac (feliratos sírkő), Maidan (ókori bazilika), Pecka (római erőd), Trijebovo (Medusa bronzfeje) és hasonló helyeken fedezték fel.
A középkorban ez a terület a Donji Kraj-i plébánia része volt, és a Stipanić-Hrvatinić hűbéres családokhoz tartozott. A község területén 29 temető és 500-600 megtalált stećak (sírkő) tanúskodik erről az időszakról, amelyek szétszórtan találhatók a községben. A Baljvina, Šehovci, Gustovar és Liskovica településeken található stećakok különösen szépek (építészeti és művészeti szempontból). Mrkonjić községben három helyen ma is három középkori erőd maradványai találhatók: Sokol vára a Sokočnica folyó szurdoka fölött, amelyet I. Tvrtko bosnyák király 1366-ban Vuk Hrvatinićnek adományozott, Prizrenac (vagy Prizren), amely magasan a Szana folyó szurdokának jobb oldalán található, kilátással Ključ és Mlinište felé, és a Vrbas (Orbász) folyó szurdoka feletti Bočac, mint a Vrba védelmi rendszer egyik legfontosabb erődítménye (először 1446-ban említik).Ловреновић Иван: „Мркоњић Град — монографија“, Народни универзитет, Мркоњић Град 1973.
Az oszmán uralom alatt A mai Mrkonjić Grad települést 1593-ban alapították, amikor a közeli Kotlinból származó Kizlar aga Đukanović (népszerű nevén Krzlar aga) megalapította itt vakufját (birtokadomány). Krzlar aga mecsetet, 24 üzletet, 20 musafirhanát (panziót), hammamot, pékséget, iskolát és vízellátó rendszert épített, amelyhez a Lisine hegyről hozták a vizet.„Туристички водич Мркоњић Града“, Удружење за развој и унапређење туризма општине Мркоњић Град, 2010. A híres török utazási író, Evlija Çelebi 1660-ban említi feljegyzéseiben a várost, és azt állítja, hogy Stojan Janković hívei felgyújtották. A hely később a Jenidže Jajce (Új Jajca) nevet kapta. Ezután Varcarev Vakufnak, majd Varcar Vakufnak nevezték el. A városi tanácsosok, különösen a szerbek, a város nevének megváltoztatását követelték. Ezt minden katolikus és muszlim városi tanácsos - kivéve Cerát, egy kávézó és egy kocsma tulajdonosát a bazárban - határozottan ellenezte.Мирослав Караулац: „Водич кроз Варцар Вакуф“, 1984. године Végül 1925. március 1-jén a nevet, I. Péter szerb király emlékére, aki Petar Mrkonjićként vett részt az 1875-ös boszniai-hercegovinai felkelésben, Mrkonjić Gradra változtatták. Ugyanebben az évben, 1925-ben szentelték fel a városban a néhai I. (Felszabadító) Péter király emlékművét. 250px|bélyegkép|jobbra|A Lisina-hegység a város határában
1849-től 1851-ig Varcarban szolgált Ivan Franjo Jukić szerzetes (1818-1857). Itt alapította, majd vezette az első világi iskolát, és elindította az első bosnyák irodalmi folyóiratot, a „Bosanski prijatli”-t. Valamivel későbbi időszakból jegyeztek fel egy 1883. szeptember 3-án történt nagy tüzet, amikor 98 ház, 120 üzlet, egy ortodox templom és egy katolikus kápolna égett le. Egy másik tűzvész Rika településen történt 1925-ben. Az 1875-ös és 1878-as népfelkelések, valamint az első és a második világháború rányomta bélyegét a helyi lakosságra. A felkelésekben jelentős számú lakos vett részt, különösen a Medljan körzetből. Erről ír Eugen Kumičić író is „Fegyverben” („Под пушком“) című prózájában.
A második világháború A második világháborúban a nemzeti felszabadító háború (NOB) idejében a község területéről a 7. krajnai brigád keretein belül nagy számban vettek részt olyan helyi lakosok, akiket nemzeti hőssé nyilvánítottak. A partizánok először 1941. augusztus 28-án szabadították fel Mrkonjić Gradot, de csak néhány napig tartották ellenőrzésük alatt. A második világháború alatt a várost 39 alkalommal szabadították fel a partizánegységek, ami egyedülálló az egész volt Jugoszláviában. 1943. november 25-én a város adott otthont a Bosznia-Hercegovinai Népi Felszabadítás Nemzeti Antifasiszta Tanácsa (ZAVNOBiH) első ülésének. Múzeumként ma is áll az a ház, ahol az üléseket tartották.
A boszniai háború Mrkonjić Gradot a boszniai háború alatt többször is ágyúzták, mely során szerb civileket öltek meg. A várostól nem messze 1995. június 2-án a Szerb Köztársaság Hadseregének (VRS) tagjai lelőttek egy NATO-gépet, pilótáját hat nappal később amerikai tengerészgyalogosok mentették ki. Ezt az esetet Mrkonjić Grad-i incidensként ismerik. 1995. szeptember 13-án Donji Vakuf melletti Oborciban 24 muszlimot és 4 horvátot lőttek le ismeretlenek. Ez a VRS első krajnai hadtestének felelősségi körzetében történt, de nem bizonyított, hogy ki volt a közvetlen elkövető.
Magában a városban és a környéken a Déli Mozdulat hadműveletig nem voltak harcok. 1995. október 10-én a Horvát Hadsereg (HV) és a Horvát Védelmi Tanács (HVO) csapatai elfoglalták Mrkonjić Gradot. Majdnem a teljes lakosság Banja Luka felé vette az irányt. Az itt maradt személyeket többnyire megölték, és az ortodox temetőben lévő tömegsírba temették el. Ebből a sírból később 181 holttestet emeltek ki ebből 42 civil volt, 136 a Boszniai Szerb Köztársaság hadseregének tagja, 3 fő pedig szerb állampolgárságú rendőr volt. Az egész község területén összesen 364 áldozatot jegyeztek fel, ebből 210 a község területéről származott. 1995 őszén-telén és 1996 elején az ipar és általában a gazdaság jelentős része tönkrement. A Háborús károk Felmérésével foglalkozó Városi Bizottság szerint 3644 ház és 700 lakás pusztult el, további 6017 lakóépület pedig megsérült.
A daytoni békeszerződés aláírása után 1996. február 4-én Mrkonjić Grad visszakerült a boszniai Szerb Köztársasághoz. Azóta ezt a dátumot a helyi önkormányzat napjaként ünneplik.
Gazdaság 250px|bélyegkép|balra|A Városi Sportcsarnok Ezeken a területeken hosszú és régi hagyománya van a kovácsmesterségnek, amely egészen a középkorig nyúlik vissza. Az osztrák-magyar korból megőrzött adatok szerint Mrkonjić Gradban évente 8000 kasza, 15000 kés, 20000 edény és jelentős számú egyéb tárgy készült. A kosárfonás az első világháború után jelentősen visszaesett.„Политика”, 8. дец. 1935 A fémkovácsolás művészetét sok család nemzedékről nemzedékre adta tovább. Különféle cikkeket gyártottak a háztartás szükségleteire, de a leghíresebbek a „varcarka” nevű kaszák voltak. A kasza minősége és élettartama edzésük technológiájától függ, mely évszázadok óta szigorúan őrzött titok. Gyártásukhoz leggyakrabban „mazija” nevű acélt használtak, amelyet az osztrák Linz város „Franz Mayer” vasművéből importáltak. Mrkonjić Gradban még ma is több kovácsműhely működik.
A Szerb Köztársaság gazdasági-közigazgatási felosztásában Mrkonjić Grad község a Banja Luka-i régióhoz tartozik. Más gazdasági régiókhoz képest Banja Luka a legnagyobb és gazdaságilag legfejlettebb területe a köztársaságnak, népesség tekintetében pedig magas fokú urbanizáció és iparosodás jellemzi. Történetének első munkásszervezete 1947-ben jött létre, amikor kézművesek (kovácsok, esztergák és asztalosok) közös műhelyt alapítottak. Ebből a kis kombinált műhelyből 1973-ra egy csavargyár alakult ki, amely a maga nemében az egyik legmodernebb volt az országban. Körülbelül 400 munkást foglalkoztatott, és a Zenica Bányászati és Kohászati Kombinát részeként működött. 250px|bélyegkép|jobbra|A Voda Kruna ásványvízüzem avatója Ezen kívül számos egyéb vállalkozás is működött: „Lisina”, „Manjača”, „Udarnik”, „Mladost”, „Zadružna trgovina”, „Krajina”, „Park”, „Mrkonjić putevi”, HPP „Bočac” és mások. Többségük ma is kisebb méretekben működik, de túlnyomórészt magánjellegű. A „Voda Kruna” ásványvízüzem 2008. március 19-én nyílt meg. A víz az "Orlov Kamen" forrásból származik, amely a Lisina-hegyen található, 870 méteres magasságban. A teljes beruházás 10 millió konvertibilis márkát ért, és Mrkonjić önkormányzatának egyik legnagyobb beruházása volt a háború utáni időszakban.
A lakosság több mint fele mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, gyümölcstermesztéssel és baromfitenyésztéssel foglalkozik. A szakképzett munkaerő erőteljes migrációs mozgása az ország más részeibe és külföldre leginkább a vidéki területeken érezhető.