Rudolf Vrba (születési neve: Walter Rosenberg; Nagytapolcsány, Csehszlovákia, 1924. szeptember 11. – Vancouver, Kanada, 2006. március 27.) az auschwitzi koncentrációs táborban volt zsidóként fogoly. Egy másik fogollyal együtt azon kevesek között volt, akiknek sikerült megszökniük onnan. Tőlük származik az auschwitzi jegyzőkönyvek vagy jelentések egyike, amelyek feltárták a világ előtt a nácik által ott elkövetett atrocitásokat, különösen a zsidók gyilkolásának népirtás jellegét.
Szökése után harcolt a második világháború végéig Csehszlovákia német megszállói ellen, majd a háború után biokémikus lett. Csehszlovákiában, majd sorban Izraelben, az Egyesült Királyságban és Kanadában folytatott kutatómunkát, utóbbiban pedig egyetemi oktató is volt. Emellett részt vett német háborús bűnösök leleplezésében és megbüntetésében.
Élete Deportálása előtt Walter Rosenberg szülei Elias és Helena Rosenberg voltak. Még két fiukVrba 2006, 63. o. és egy lányuk volt.Vrba 2006, 41. o. A családnak fűrésztelepe volt a Gölnicbánya közelében fekvő Jekelfalván. Amikor a gyerek hároméves volt, Nagyszombatra költöztek.Vrba 2006, 33. o. Walter Pozsonyban járt gimnáziumba. 1939-ben Szlovákia független állam, de Németország csatlósa volt, és antiszemita törvényei voltak. Ezért kizárták a gimnáziumból, és Nagyszombaton lett segédmunkás.Vrba 2006, 445. o. Ugyanakkor otthon tanult tovább egyedül, főleg kémiát,Vrba 2006, 59. o. angol nyelvet és oroszt.Vrba 2006, 13. o. Abban az időben ismerte meg jövőbeli feleségét, Gerta Sidonovát.Vrbová 2006, 17. o.
1942 februárjában a szlovák hatóságok bejelentették, hogy zsidókat fognak úgymond „áttelepíteni” a németek által elfoglalt Lengyelországba.Vrba – Bestic 1964, 20–23. o. Az akkor tizenhét éves fiatalember elhatározta, hogy Angliába megy csatlakozni a csehszlovák emigráns kormánnyal ott lévő csehszlovák hadsereg megmaradt állományához. Magyarországon és Jugoszlávián át akart odajutni, és ha nem tudott volna Jugoszláviából tovább menni, ott csatlakozott volna a partizánokhoz.Vrba 2006, 13–16. o. Március elején el is indult kockáztatva letartóztatását, mivel zsidóknak nem volt szabad utazniuk. Illegálisan átlépte a magyar határt Galántánál, de csak Budapestig tudott menni. Kevés idő után visszaindult Nagyszombatra, de amikor elindult a zöldhatáron Szered felé, magyar határőrök elfogták. Megkínozták, ki akarva csikarni belőle, hogy kém. Bevallotta, hogy zsidóként menekülni akart, és végül a zöldhatárra vitték. Ott előbb meg akarták ölni, de végül elengedték. A futástól elcsigázva összeesett, szlovák határőrök találtak rá, akik letartóztatták, majd a nyitranováki gyűjtőtáborba került, ahol a foglyokat Lengyelországba szállításukig tartották.Vrba 2006, 17–28. o.
A gyűjtőtáborban volt egy munkatábor is, ahova azok a zsidók kerültek, akiket az országban való dolgoztatásra tartottak. Vrba szökésre gondolt, és kihasználta azt, hogy az ottani konyháról kellett ételt szállítania a gyűjtőrészlegbe. Hat héten át készült a szökésre, és meg is szökött, egy fogolytársával együtt, de Nagytapolcsányon elfogták a csendőrök, és visszakerült a gyűjtőtáborba.Vrba 2006, 30–39. o.
Deportálása Majdanekben 1942. június 14-én Rosenberget betették egy transzportba, amelyet a Lublin melletti majdaneki koncentrációs táborba vittek. The German Extermination Camps of Auschwitz and Birkenau. Two Eye-Witness Reports (Az auschwitzi és birkenaui német megsemmisítő táborok. Szemtanúktól származó két jelentés). Washington: War Refugee Board, Executive Office of the President, 1944. november, 16. o. (az alábbiakban „Jegyzőkönyvek”) (Hozzáférés: 2024. július 21.).
Majdanekben Rosenberget segédmunkásként dolgoztatták a tábor kiterjesztésére folyó építkezésen. Annyira elégtelen volt az élelmezés, hogy a nehéz fizikai munka a gyengébb foglyok életébe került. Ott volt az egyik bátyja is. Látta is, de nem tudott találkozni vele. Akkor látta utoljára.Vrba 2006, 62–64. o.
A táborban bejelentették, hogy 400 embert mezőgazdasági munkára fognak vinni, amelyre jelentkezni lehetett. Rosenberg ezt tette.Vrba 2006, 66. o.
Auschwitzban Valójában a 400 embert június 27-én Auschwitzba vitték.Jegyzőkönyvek, 17. o.
Szerencséje volt, hogy néhány napra odakerülése után, mivel jól tudott németül, egyike a nagyon ritka jóindulatú kápóknak bevette a felügyelete alatt dolgozó foglyok csoportjába.Vrba 2006, 86. o. Abban a raktárban kellett dolgoznia, ahol az SS-eknek szánt élelmiszert tárolták.Vrba 2006, 90. o. Ez kiváltságossá tette, mivel amíg lehetett, kápójávalFogolytársai felügyelésére használt fogoly főleg a munkahelyeken. együtt lopkodtak az élelmiszerekből, és nem betegedett meg, amikor flekktífusz járvány robbant ki, mert munkahelye miatt biztosított volt számára a tisztálkodás.Vrba 2006, 97. o.
A jó kapcsolatok meghatározóak voltak a túléléshez. Vrba szerencséje az volt, hogy kezdettől fogva kialakultak ilyen kapcsolatai a tábor adminisztrációjában használt foglyokkal, akik egyre nélkülözhetetlenebbek voltak az SS-ek számára, amint a foglyok száma szaporodott. A funkciós foglyok hierarchiája leképezte az SS-ekét. A legmagasabb rangúak a legrégebbiek közül származtak. Voltak közöttük köztörvényes bűnözők, de politikai foglyok is. Ezek egy része kapcsolathálózatot fejlesztett ki, hogy segítsenek egymásnak és másoknak is. A funkciós foglyoknak bizonyos kiváltságaik voltak: nem kellett fizikai munkát végezniük, jobb élelmezésük volt, az SS-ek eltűrték, hogy ruházatuk egy része a deportáltaktól elkobzott legyen. Rangjuktól függően bizonyos hatalmuk volt a többi fogoly felett, de azt is megengedték nekik, hogy maguk válasszanak ki foglyokat könnyebb munkára sőt, az alacsonyabb funkciókra is, mint például barakk írnokának.Czech 1994, 363–365. o.Botz – Pollak – Glas-Larsson 1982, 14–15. o.
Miután Rosenberg kápóját megbüntették egy ellopott lekvárosláda miatt, amit kiéhezett fogoly nőknek adott, Rosenberget áttették az IG Farbenhez tartozó Buna gyár építkezésére, amely Monowicében folyt embertelen körülmények között. Naponta vitték oda a foglyokat vonattal marhavagonokba zárva. A visszaúton magukkal kellett vinniük az aznap meghaltakat és megölteket is.Vrba 2006, 110. o. A rendkívül nehéz munkában Rosenbergnek csak az első fél munkanapon volt része. Ismét szerencséje volt, mivel egy munkavezető könnyebb munkára vette magához.Vrba 2006, 113. o.
1942 augusztusának vége felé egy, már régebben Auschwitzban fogoly honfitárs felhasználta a foglyok által Kanadának nevezett részlegbeli kápókkal való kapcsolatát arra, hogy Rosenberg is odakerüljön.Vrba 2006, 128. o. Ott a táborba érkező deportáltak poggyászából származó dolgokat szortírozták. Kegyetlen büntetéseket kockáztatva a foglyoknak olykor sikerült ellopniuk főleg élelmet, amit helyben megettek, ritkábban kicsempésztek, ami megnövelte a túlélési esélyeiket azzal is, hogy hasznos kapcsolatokat tudtak létesíteni adva más foglyoknak kicsempészett dolgokat.Vrba 2006, 135. o.
A Kanadában a férfiaktól elkülönítve fogoly nők is dolgoztak. Egyes ruhaneműket át kellett vinni az ő részlegükbe, és erre a főkápó Rosenberget használta. Ugyanakkor szerelmi viszonyt kezdett a nők főkápójával, aki mindenféle holmikat kért szeretőjétől. Ezeket is Rosenbergnek kellett átvinnie. Ezen rajtakapta az ottani SS-parancsnok. Tudta, hogy Rosenberg nem szerezhetett ilyeneket, és negyvenhét botütéssel próbálta kicsikarni belőle, hogy ki bízta meg. Rosenberg nem mondta meg, a főkápó megmenekült, de Rosenberg az ún. kórházba került, ami általában a halált jelentette. Úgy menekült meg, hogy a főkápó összeköttetései révén elérte, hogy Rosenberget viszonylag jól kezeljék a kórházban. Fogoly orvosok dolgoztak ott, akik meg is műtötték. Ezt túlélte és azt is, amikor egy SS-orvos kiválogatta elgázosításra azokat a betegeket, akik szerinte már nem lehettek munkaképesek.Vrba 2006, 137–150. o.
Összeköttetését kihasználva a Kanada főkápójával Rosenberg visszakerült az ottani foglyok barakkjába, de már nem dolgozhatott a Kanadában, és a főkápó arra a rámpára osztotta be, amelyhez a deportáltakat szállító vonatok érkeztek. Nyolc hónapon át dolgozott ott, ahol a deportáltak poggyászát rakták ki a vagonokból. Annyiban volt viszonylag jó dolga, hogy a munka nem volt nehéz, és élelemhez juthatott a poggyászokból,Vrba 2006, 152–153. o. de lelkileg megviselte, mivel tanúja volt azok kiválasztásának, akikre azonnali elgázosítás várt.Vrba 2006, 152–158. o.
Amikor újra felütötte fejét a tífusz a táborban, Rosenberg is megbetegedett. Hogy ne kerüljön a kórházba, ahol a tífuszos betegeket fenolinjekcióval megölték, a Kanadában dolgozó barátai segítettek neki odamenni, mivel nem állt jól a lábán, és elrejtették a nők részlegében, ahol napközben maradt, és este visszasegítették a barakkba. A lányok élelmezték és orvosságot is szereztek neki. Mégis három nap után már nem tudott lábra állni, és a barakkban kellett maradnia, ami csak a barátainak köszönhetően volt lehetséges. Ezek orvosságot is szereztek neki, amit injekcióban kellett beadni. Ezt megtette egy, a kórházban dolgozó ápoló. Tőle tudta meg, hogy mindazok, akik segítettek rajta, a táborban létező földalatti szervezethez tartoztak, többnyire politikai foglyok, akik még a háború előttről jártak meg több koncentrációs tábort. Ezzel Vrbát is fokozatosan kezdték bevonni a földalatti szervezetbe. Amikor kezdett felépülni, újra a Kanadában dolgozhatott egy olyan helyen, ahova a Kanada parancsnoka nem szokott benézni. Mégis egyszer meglátta, felismerte, de békén hagyta.Vrba 2006, 159. o.
Rosenberg meg akart szökni, de nem csak azért, hogy szabad legyen, hanem azért is, hogy tudassa a világgal azt, ami Auschwitzban történik. Már amikor a rámpán dolgozott, igyekezett megjegyezni a különböző transzportokkal érkezők hozzávetőleges számát.Vrba 2006, 169. o. Auschwitz I-ről már sokat tudott, de majdnem semmit Auschwitz II–Birkenauról. Ezért, amikor egy napi ottani munkára önkénteseket kerestek, ő is jelentkezett. Az ottani deportáltaktól elvett ruházatot kellett átvenniük a Kanada számára, de már akkor láthatott nagyobb szörnyűségeket, mint Auschwitz I-ben.Vrba 2006, 170–171. o.
A Kanadában dolgozók értékes ékszereket és mindenféle valutát is találtak a poggyászokban. Ezekből is sikerült kicsempészni, és szabályzatukat megszegve SS-ek is megtartottak maguknak belőlük. Ez kitudódott, és a Gestapo kivizsgálásba kezdett. Ennek egyik következménye az volt, hogy az ott dolgozókat átvitték Birkenauba.Vrba 2006, 174–177. o.
Még Auschwitzban a földalatti szervezet egyik tagja megadta Rosenbergnek két Birkenauban raboskodó társa nevét, és ő felvette velük a kapcsolatot. Az egyik szólt neki arról, hogy a halottasházban egy Alfréd Wetzler nevű szlovákiai az írnok. Ezt látásból és névleg ismerte Rosenberg, mivel ő is nagyszombati volt. Baráti kapcsolatba léptek.Vrba 2006, 178–181. o.
Rosenberg újból a rámpán dolgozott, bár Birkenauban lakott, és most látta azt is, hogy hová viszik a megölésre szánt deportáltakat, hiszen a gázkamrák Birkenauban voltak. Folytatta adatok megjegyzését a megöltek számáról. Most Wetzler és barakkok írnokai is közreműködtek ebben. Kiváltságos ismerősei révén, köztük egy kápóvá lett cseh politikai fogollyal, helyzete viszonylag jó volt, egyelőre azzal, hogy több élelemhez jutott.Vrba 2006, 182–183. o.
1943 júniusában Rosenberg újra megbetegedett tífuszban. Ekkor könnyebben megúszta, majd Wetzler segédírnoka lett. Ez nagyobb mozgásszabadságot jelentett számára, a tábor főírnokának a könyveihez is odafért, és így könnyebb volt adatokhoz jutnia. Hat hétre rá karanténtábort létesítettek, és ennek írnoka lett. Most még jobb volt a helyzete, már bricsesz nadrágot és lovassági csizmát viselhetett a csíkos felsőruhával együtt.Vrba 2006, 184. o.