A Dictyotales (a görög δικτυοτος, hálós szóból) a barnamoszatok (Phaeophyceae) osztályának nagy rendje, egyetlen családja a Dictyotaceae. A rend tagjai általában melegebb éghajlatú (trópusi-szubtrópusi) vizekben élnek más barnamoszatoknál, a trópusi-szubtrópusi vizekben a legeltetés elleni kémiai védekezési módszereik révén gyakoribbak. Izomorf haplodiploid életciklusúak egy apikális sejt hatására történő vegetatív növekedéssel. Egy nemzetségük, a Padina az egyetlen ismert meszes barnamoszat. Biológia bélyegkép|Dictyota dichotoma, Galicia, Spanyolország A Dictyotales a többsejtű, fotoszintetikus, szövetesen differenciált hajtásokkal rendelkező barnamoszatok (Phaeophyceae) egyik rendje. Általános jellemzőik vizsgálatára használt referenciaszervezetük a Dictyota dichotoma. Vegetatív növekedés Hajtásai laposak, parenchimásak. Növekedésük apikális: a vegetatív lapos hajtást egy apikális sejt alakítja ki mitózissal. Az érett hajtás 3 rétegű, két sok pirenoid nélküli kloroplasztisszal rendelkező kis sejtekből álló réteg közt egy kloroplasztisz nélküli nagy sejtekből álló középső réteggel. Egyes fajok kékeszölden irizálnak a vízben. Egyes Dictyopteris- és Spatoglossum-fajok igen savas (pH 0,5–0,9) vakuólumokkal rendelkeznek. Életciklus és szaporodás bélyegkép|Dictyota dichotoma-hajtás. 1: Tetraspórangiumok felülnézetből, 2. oogóniumok keresztmetszete, 3. anterídiumok keresztmetszete. A Dictyotales sok más barnamoszathoz hasonlóan izomorf nemzedékváltakozást mutat: a haploid gametofiton és a meiózissal spórákat kialakító diploid sporofiton hasonló alakúak és szerkezetűek. Felszíni sejtekből fejlődő ivarszerveiket (női: oogónium, hím: anterídium) spóratartó csoportokban alakítják ki. Szaporodásuk oogám, kis, mozgó hímivarsejttel és nagy mozdulatlan petesejttel. A sötétbarna női csoport általában 25–50 oogóniumot tartalmaz, szélén steril oogóniumokkal. Kialakulásához egy felszíni sejt tönksejtre és az oogóniumra osztódik. Az oogóniumok 1 faluk zselés csúcsán távozó petesejtet termelnek. A fehér foltokra hasonlító hím csoportokat nyújtott steril sejtek, fejletlen anterídiumok veszik körül. Ezek korán felismerhetők fejlődésükben kloroplasztiszaik lebomlásáról. Az anterídiumfejlődéshez a felszíni sejtek megnőnek és vízszintesen és függőlegesen osztódnak 650–1500, egy hímivarsejtet termelő részre (locula). E sejtek körte alakúak, elöl szemfolttal, oldalt egy ostorral, de két alapi testük van, kétostorú ősre utalva. Az anterídiumból a fal feloldódásával távoznak.
A petesejt diktiotént termel a hímivarsejt vonzásához. Az ivarsejtek megtermékenyülésekor a keletkező zigóta a sporofiton generációt alakítja ki. Felszínükön módosult sporangiumokból általában meiózissal 4 ostor nélküli haploid aplanospóra keletkezik, de néhány nemzetség, (például Lobophora, Zonaria) 8 spórát alakít ki, míg az Exallosorus spórái ostorosak, ezek feltehetően ősi jellegek. A csupasz spórák a sporangium zselés csúcsán át távoznak, majd cellulóz sejtfaluk jön létre és gametofitonná válnak.
Ökológia bélyegkép|Padina boergesenii, San Salvador-sziget, Bahama-szigetek A Dictyotales leggyakoribb a trópusi és szubtrópusi vizekben, de megtalálhatók mérsékelt övezeti területeken is. Egyike a kevés barnamoszatrendnek, melyek fajai a trópusi és mérsékelt övezeti flórák jelentős, akár domináns részei lehetnek. Ökológiai sikerük oka lehet az algivorok eltérítése az erős algaevőnyomással rendelkező területeken, így sok partmenti ökoszisztémában a korallokkal és más szesszilis bentikus élettel versengenek. Egyes fajai, például a Dictyota nemzetségből, terpenoidokat (például pachidiktiolt) termelnek, eltérítve növényevő Amphipoda-fajokat, tengerisünöket és halakat. A Lobophora variegata loboforolidot termel, ez kis mennyiségben aktív patogén és szaprofita tengeri gombák ellen.
A Dictyota a bentosz biomasszájának 70%-át adja a Florida Keys-i zátonyrendszerben. Az alga sikerét részben az „élő és élettelen zavaró tényezőkből” keletkező töredékekből való ivartalan szaporodásra való képessége adja.
A Dictyotales tagja barnamoszatok egyetlen meszes nemzetsége, a Padina. Peremén olyan apikális sejtekből álló rétegek vannak, melyek szőrei aragonitnukleációt lehetővé tevő mikrokörnyezetet adnak az áramlástól való izoláció esetén.
Csoportosítás Eleinte olyan jellemzők alapján különböztették meg tagjait, mint például elágazásaik távolsága és szöge, a kéreg- és velősejtek mérete, a fogak jelenléte vagy hiánya és az ivarszervek mérete.
A Dictyotales rend egyetlen családja a Dictyotaceae, ezeket Jean Vincent Félix Lamouroux írta le, később Barthélemy Charles Joseph Dumortier belga botanikus közölte először érvényesen 1822-ben. Eredetileg két monotipikus családja volt, ezek a Hugh Bryan Spencer Womersley által 1987-ben leírt Scoresbyellaceae és a Bruce M. Allender által 1980-ban leírt Dictyotopsidaceae. 2008-as filogenetikai elemzések kimutatták, hogy ezek mind a Dictyotaceae családban ágaznak el, így szinonimák lettek.
A barnamoszat-filogenetika 2014-ben közölt változata 19 nemzetséget különböztet meg a Dictyotalesben 7 szinonima mellett. Canistrocarpus De Paula et De Clerck in De Clerck et al., 2006 Chlanidophora J. Agardh, 1894 Dictyopteris J.V. Lamouroux, 1809 nom. cons. Dictyota J.V. Lamouroux, 1809 nom. cons. [= Dilophus J. Agardh, 1882 = Glossophora J. Agardh, 1882 = Glossophorella Nizamuddin & Campbell, 1995 = Pachydictyon J. Agardh, 1894] Dictyotopsis Troll, 1931 Distromium Levring, 1940 Exallosorus J. A. Phillips, 1997 Herringtonia Kraft, 2009 Homoeostrichus J. Agardh, 1894 Lobophora J. Agardh, 1894 [= Pocockiella Papenfuss, 1943] Lobospira Areschoug, 1854 Newhousia Kraft, G.W. Saunders, Abbott & Haroun, 2004 Padina Adanson, 1763 [= Dictyerpa Collins et Harvey in Collins, 1901 = Vaughaniella Børgesen, 1950] Padinopsis Ercegovic, 1955 Rugulopteryx De Paula & De Clerck in De Clerck et al., 2006 Scoresbyella Womersley, 1987 Spatoglossum Kützing, 1843 Stoechospermum Kützing, 1843 Stypopodium Kützing, 1843 Taonia J. Agardh, 1848 Zonaria C. Agardh, 1817 Jegyzetek
Fordítás
Források
További információk
Kategória:Barnamoszatrendek Kategória:A 19. században leírt rendek Kategória:Monotipikus taxonok