Majevac () falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban, Šipovo községben.
Fekvése Bosznia-Hercegovina közép-nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 60, közúton 88 km-re délre, községközpontjától légvonalban 5 km-re, közúton 8 km-re délnyugatra, a Pljeva-folyó jobb partján és a Vitorog-hegység északi peremén emelkedő Pljevski podovi nevű fennsík alatti lejtőkön, 500 és 800 méteres tengerszint feletti magasság között található.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb238156Bosnyák10319Horvát00Jugoszláv10Egyéb12Összesen343177
Története Majevac területén az itt talált régészeti leletek tanúsága szerint már az őskortól fogva éltek emberek. A település nyugati részén, a Pljeva forrásvidéke fölé emelkedő Gradina nevű hegycsúcson már a bronzkorban vár állt, melyet a vaskorban is használtak. Az itteni középkori életről tanúskodnak a zgonovi késő középkori temető maradványai. Az itteni sírkövek a kereszténység főáramlatának behódolni nem akaró, eredetileg Boszniában élő bogumilok díszesen faragott középkori sírkövei voltak. A legrégebbi ilyen sírkövek a 12. század második feléből származnak, de csak a 14-15. században terjedtek el Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Horvátország és Montenegró területén.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Pliva község részeként a faluban 32 házat és 300 ortodox lakost számláltak.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 67. o. 1910-ben a településen 59 házat, 443 ortodox szerb lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 284. o. A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt. A településen az 1991-es népszámlálás adatai szerint 343-an éltek. A Bosznia-Hercegovinában zajló polgárháború idején a Visoko Krajina többi településéhez hasonlóan a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A területén 1995 szeptemberéig nem volt háborús hadművelet, ekkor azonban a település területét a Horvát Köztársaság fegyveres ereje megszállta. A horvát csapatok elől a lakosság elmenekült. A daytoni békeszerződés aláírása után a település a Szerb Köztársasághoz, azon belül Šipovo községhez került.
Nevezetességei Gradina – őskori erődítmény maradványai. Az erődöt három oldalról sáncok, míg az északkeleti oldalon a Pljeva völgye felé a meredek hegyoldal védte. A 807 méteres magaslat csúcsán nagy kősánc volt építve, a nyugati oldalán pedig tumulus határolta. Korát a bronzkorban és a vaskorban határozták meg. Zgonovi – középkori temető maradványai. A temető 75 stećak sírköve időközben elpuszlult, egy sírtáblát találtak kereszt díszítéssel, de egykori felirata szintén megsemmisült.
Jegyzetek
További információk Šipovo község hivatalos oldala
Kategória:A Banja Luka-i régió települései