Az UNESCO Világörökség Bizottsága a 2024. július 21–31. között Delhiben megtartott 46. ülésszakán az alábbi helyszíneket nyilvánította a világörökség részévé: 250px Vjetrenica-barlang Természeti (X) Védett terület: 413,97 ha, puffer zóna: 4 623,6 ha, hivatkozás: 1673A Dinári-hegységben található barlang figyelemre méltó biodiverzitással rendelkezik és magas az itt élő endemikus élőlények száma is. Az ókor óta ismert, jó állapotban megmaradt karsztbarlangban a világ egyik legfontosabb és legváltozatosabb barlangi faunája őrződött meg főleg a földalatti vizekben. Ezen kívül számos világszinten veszélyeztetett gerincesnek biztosít élőhelyet. A gerinctelenek közül megtalálható itt a világ egyetlen földalatti életmódot folytató gyűrűsférge, a növények közül a Balkánon endemikusnak számító növénynek. A barlangban felfedezett számos faj a harmadidőszakból vagy ennél is korábbról fennmaradt élő kövületnek számít, egy olyan leszármazási vonal tagja, amelynek teljes rokonsága már kihalt. 250px Lençóis Maranhenses Nemzeti Park Természeti (VII)(VIII) Védett terület: 156 562 ha, puffer zóna: 268 231 ha, hivatkozás: 1611A Brazília északkeleti részén Maranhão állam partvidékén fekvő helyszín három életközösség – Cerrado, Caatinga és az Amazonas-medence – határán terül el. Területének több mint a felét fehér partmenti dűnék alkotják ideiglenes és állandó lagúnákkal. A park a biodiverzitás megőrzésében betöltött fontos szerepén túl globálisan is jelentős esztétikai és geológiai/geomorfológiai értékeiről is nevezetes. Egy 80 kilométer hosszú partszakaszon a szél a dűnéket hosszú láncokká formálja, és az esős évszakban különböző színű, formájú, méretű és mélységű lagúnák alakulnak ki köztük. A táj akkor a leglátványosabb, amikor a lagúnák elérik a legnagyobb kiterjedésüket. Ez Dél-Amerika legnagyobb stabil és mozgó dűnékból álló együttese ahol tanulmányozható a negyedidőszaki dűnék keletkezésének és fejlődésének folyamata. 250px Tiébélé királyi udvara Kulturális (III) Védett terület: 1,84 ha, puffer zóna: 14,12 ha, hivatkozás: 1713A királyi udvar egy a 16. század óta létező, döngölt agyagból kialakított épületegyüttes ami a kasem nép társadalmi berendezkedésével és kulturális értékeivel hozható kapcsolatba. A védőfallal körülvett királyi udvar falakkal elválasztott különálló épületcsoportokból áll. A udvar védőfalán kívül gyülekező- és szertartási helyeket alakítottak ki, ezek a királyi udvarból kiinduló átjárókon keresztül közelíthetők meg. Az épületeket a királyi udvarhoz tartozó férfiak építették majd a nők látták el szimbolikus jelentésű díszítéssel. A díszítésmód elemeit kizárólag a nők örökítik tovább és ők azok akik életben tartják az épületek festésének hagyományát. 250px Nelson Mandela örökségének helyszínei Kulturális (VI) Védett terület: 42,04 ha, puffer zóna: 300,12 ha, hivatkozás: 1676A tizennégy részből álló világörökségi helyszín az emberi jogokért, a felszabadulásért és a megbékélésért folytatott dél-afrikai harc örökségét mutatja be. Az ország területén szétszórtan található építmények mind a Dél-afrikai Köztársaság 20. századi politikatörténetéhez kapcsolódnak. Közéjük tartozik többek között a kormány székhelye Pretoriában, a Sharpeville-i mészárlás helyszíne ahol 69, a faji szegregáció ellen tiltakozó tüntetőt öltek meg a rendőrök, és a "Nagy palota", a tradicionális törzsi vezetés szimbolikus helye, ahol Nelson Mandela ifjúságának egy részét töltötte. A helyek mind az apartheid rendszer elleni hosszú küzdelmet, egy nem faji alapokon nyugvó hitrendszer meglétét szimbolizálják, valamint Mandela szerepét a megbékélés folyamatában. 250px Dél-Afrika pleisztocén kori lelőhelyei Kulturális (III)(IV)(V) Védett terület: 57,4 ha, puffer zóna: 965,5 ha, hivatkozás: 1723A több részből álló helyszínen talált maradványok segítenek megérteni a viselkedésileg modern ember kialakulásának folyamatát, kognitív készségeiket, kultúrájukat és környezetük éghajlatváltozásait amihez alkalmazkodniuk kellett. Három régészeti lelőhely tartozik hozzá, ezek a Diepkloof sziklamenedék, a Pinnacle Point lelőhely és a Sibhudu-barlang Nyugat-Fokföld és KwaZulu-Natal tartományokban. A lelőhelyeken egészen 162 000 évre visszamenőleg tárták fel a legváltozatosabb és legjobban megőrződött emlékeket a modern emberi viselkedés fejlődéséről. Az itt élők elvont gondolkodásának és az általuk alkalmazott fejlett technológiának bizonyítékai az okker használata, a vésett ábrázolások, a díszített gyöngyök és tojáshéjak, a fegyverek, a szerszámkészítési módszerek és a mikrolitok. 250px Flow Country Természeti (IX) Védett terület: 187 026 ha, hivatkozás: 1722A Skót-felföldön található Flow Country mocsárvidékét a világ legjelentősebb folyamatosan felhalmozódó ingólápjának tartják. A lápvidék az elmúlt körülbelül kilencezer év alatt halmozódott fel. Sokféle élőhelyet biztosít számos madárfajnak, és maga a táj is olyan változatos, ami globálisan is egyedülállónak tekinthető. A tőzeglápok fontos szerepet játszanak a szén tárolásában és a helyszínen zajló tőzegképző ökológiai folyamatok továbbra is nagy léptékben kötik meg a szenet. Flow Country ezen kívül fontos kutatási és oktatási helyszínnek számít. 250px Melka Kunture és Balchit őslénytani és régészeti lelőhelye Kulturális (III)(IV)(V) Védett terület: ha, puffer zóna: ha, hivatkozás: 13Az Avas folyó völgyének felső szakaszában található több részből álló helyszín őslénytani és régészeti lelőhelyek csoportjából áll. A megőrzött emlékek, köztük lábnyomok hominidák kétmillió évvel ezelőtti jelenlétét bizonyítják a területen. A 2000 – 2200 méter tengerszint feletti magasságban felfedezett lelőhelyekről jól datálható rétegekből vulkanikus kőből készült különböző eszközök mellett Homo erectus, Homo heidelbergensis és korai Homo sapiens maradványok kerültek elő. A leletek az emberi fejlődés négy szakaszából – olduvai kultúra, acheuli kultúra, a kőkorszak középső és késői szakasza – származnak. A vulkáni eredetű és üledékes közetek alatt megőrződött növény és állatfossziliák segítségével rekonstruálhatóvá vált a pleisztocén kori Etióp-magasföld hegyi ökoszisztémája és a hominidák alkalmazkodásának folyamata a magashegyi környezethez. 250px Marquises-szigetek Vegyes (III)(VI)(VII)(IX)(X) Védett terület: 345 759 ha, puffer zóna: 6 841 ha, hivatkozás: 1707A Csendes-óceán déli részén található több részből álló helyszín a szigetvilág emberi betelepedésének folyamatát mutatja be. A mindentől távol eső szigetek őslakosai i. sz. 1000 körül érkezhettek vízi úton és kultúrájukat egészen a 19. századig megőrizték. A térség egyben biodiverzitás gócpont is pótolhatatlan és kivételesen jól megőrződött tengeri és szárazföldi ökoszisztémákkal. A szigetcsoport jellegzetességei a hasonló szélességi körön egyedülállónak számító éles hegygerincek és hegycsúcsok, valamint az óceán fölé emelkedő sziklák. A szigetcsoporton számos endemikus élőlény mellett gazdag növényvilág, sokféle tengeri faj és a Csendes-óceán déli részének egyik legváltozatosabb tengeri madáregyüttese található meg. A szigetek közelében lévő vízfelület gyakorlatilag mentes az emberi behatásoktól és a világ utolsó érintetlen tengeri védett övezeti közé tartozik. A helyszínen régészeti lelőhelyeket is feltártak ahol többek között monumentális kőszobrokat, pattintott eszközöket és sziklavéseteket találtak. 250px Moidamok, az Ahom-dinasztia halomsírjai Kulturális (III)(IV) Védett terület: 95,02 ha, puffer zóna: 793,7 ha, hivatkozás: 1711A kelet-asszámi Patkai-hegység lábánál fekvő helyszín az Ahom-dinasztia királyi temetkezőhelye. Hatszáz éven keresztül moidamokat, halomsírokat emeltek összhangban a környező hegyekkel, erdőkkel és vizekkel egyfajta szent környezetet kialakítva. Banyánfákat, valamint koporsók készítéséhez és kéregből készült kéziratokhoz felhasznált fákat ültettek és mesterséges vízfelületeket hoztak létre. A helyszínen kilencven, téglából, kőből vagy földből épített üreges boltozattal rendelkező, különböző méretű halomsír található. Az uralkodókat és a királyi család más tagjait sírmellékletetkkel temették el, például élelemmel, lovakkal, elefántokkal. Esetenként a királynőket és szolgákat is melléjük temették. A Brahmaputra folyó völgyében több helyen is ismertek ilyen típusú halomsírok de a helyszínhez tartozók a legjelentősebbek. 250px Ekbatana Kulturális (II)(III)Hivatkozás 1716Ekbatana ősi városának régészeti lelőhelye Irán északnyugati részén található. A majdnem három évezreden keresztül lakott település a Méd Birodalom első fővárosa volt. Fontos kereskedelmi utak mellett épült, a nyugati irányból érkezők számára az Iráni-fennsík kapuja volt. I. e. 700 körül alapították, a médek mellett korábban akkád, később akhaimenida, szeleukida, pártus, szászánida uralom alatt is állt, közben Irán egyik legnagyobb városává fejlődött. A településen különböző vallású, eltérő etnikumhoz tartozó csoportok éltek egymás mellett, ennek bizonyítékai a mecsetek, a keresztény templomok és a zsinagógák. A legrégebbi városrészekben a mai bazár mellett már a 19. század közepén végeztek a kezdetleges ásatásokat, a szisztematikus feltárások 1970-ben kezdődtek és jelenleg is tartanak. 250px Szadó-szigeti aranybányák Kulturális (IV) Hivatkozás: 1698A több részből álló világörökségi helyszín a Niigata prefektúrában található a parttól körülbelül 35 kilométerre nyugatra lévő szigeten. Szétszórtan elhelyezkedő részei a gépesítés nélküli bányászat különböző módszereit mutatják be. A Szadó-sziget egy vulkanikus eredetű képződmény, felszínén délnyugattól északkeleti irányban két párhuzamos – síksággal elválasztott – hegylánc vonul végig. Az aranyat tartalmazó kőzetet a tektonikus mozgások először a tengerfenékre süllyesztették, később újra a felszínre emelték. Az erózió következtében az arany telérek láthatóvá váltak ezeket bányászták és a folyóvízekben található aranyat is kimosták. A bányászati tevékenységgel, a munkaszervezéssel és a társadalmi szerveződéssel kapcsolatok emlékek túlnyomórészt régészeti leletek formájában maradtak meg. 250px Umm el-Jimal Kulturális (III) Védett terület: 42,58 ha, puffer zóna: 258,72 ha, hivatkozás: 1721Az ország északi részén fekvő romokban álló helyszín egy korábbi római település helyén épült ki az 5. század körül és körülbelül a 8. században hagyták el lakói. Jellegzetességei bizánci és korai iszlám korszakból származó, a régióra jellemző építészeti stílusban emelt bazalt építményei, ezen kívül néhány római katonai épület amelyeket a későbbi lakosok saját céljaikra alakítottak át. A település egy nagyobb mezőgazdasági térség része volt ahol egy bonyolult víznyerő rendszer segítségével tudtak földet művelni és állatokat tartani. A lelőhelyen feltárt legkorábbi maradványok az i. sz. 1. századra datálhatók amikor a terület a nabateus királyság része volt. A romvárosban számos görög, nabateus, latin, arab felirat került elő. Ezek az értékes dokumentumok lehetővé teszik a település több évszázados történetének részletesebb rekonstrukcióját és rávilágítanak az itt élők vallási meggyőződésében bekövetkezett változásokra is. 250px Gedi történelmi városa és régészeti helyszíne Kulturális (II)(III)(IV) Védett terület: 20,81 ha, puffer zóna: 22,61 ha, hivatkozás: 1720A megmaradt tengerparti erdővel körülvett, a parttól távolabb fekvő elhagyott város Gedi a 10. és 17. század között a kelet-afrikai partok egyik legfontosabb szuahéli települése volt. Ebben az időszakban a kereskedelmi és kulturális cserekapcsolatok összetett és nemzetközi hálózatának része volt, ami az Indiai-óceán térségében az afrikai tengerparti központokat kötötte össze Perzsiával és más területekkel. A jelentős település szerkezete a falak, a lakóépületek, a vallási és középületek, valamint egy bonyolult vízgazdálkodási rendszer maradványai segítségével jól azonosítható. Építészete, tervezése és kialakítása jellegzetesen szuahéli, hagyományos anyagok mint például a döngölt agyag, korall és fa felhasználásával.