Miguel Delibes Setién MMT spanyol regényíró, újságíró és lapszerkesztő, aki a '36-os nemzedékA '36-os generáció (spanyolul: Generación del 36) spanyol művészek, költők és drámaírók egy csoportja, akik a spanyol polgárháború (1936-1939) idején alkottak. mozgalomhoz kötődött. 1975-től haláláig a Spanyol Királyi Akadémia tagja volt, ahol az „e” betűs helyet foglalta el. Kereskedelmi végzettségű, karikaturistaként és rovatvezetőként kezdte pályafutását. Később az El Norte de Castilla című regionális újság szerkesztője lett, majd fokozatosan kizárólag a regényírásnak szentelte magát.
Kasztília növény- és állatvilágának ismerője volt, és szenvedélyesen szerette a vadászatot és a vidéket. Ezek gyakori témák voltak írásaiban, és gyakran írt a városlakó szemszögéből, aki továbbra is kapcsolatban maradt a vidéki világgal.
A polgárháború utáni spanyol irodalom egyik vezető alakja volt, számos irodalmi díjat nyert. Több művéből színdarabot adaptáltak vagy filmet forgattak, és többek között a cannes-i filmfesztiválon is díjat nyert. Heinrich Böllel és Graham Greene-nel együtt a huszadik század második felének egyik legjelentősebb katolikus írójaként tartják számon. 1974-ben bekövetkezett halála mélyen megviselte feleségét. 1998-ban vastagbélrákot diagnosztizáltak nála, amiből soha nem gyógyult fel teljesen. 2010-ben halt meg.
Életrajza Fiatalkora és tanulmányai
María Setién és Adolfo Delibes házasságából született nyolc gyermek közül harmadikként született. Apja a kantabriai Molledo városában született és halt meg, ahol Miguel sok nyarat töltött. Az írót 2009-ben Valladolid örökbefogadott fiának nevezték. A Delibes név francia eredetű, és Toulouse-ból származik. Miguel nagyapja a francia zeneszerző, Léo Delibes testvére volt, és Spanyolországba költözött, hogy részt vegyen a kantabriai vasút építésében. Apja a Valladolidi Gazdasági Főiskola jogászprofesszora volt.
Miguel a valladolidi Lourdes-i Miasszonyunk Főiskolára járt. A spanyol polgárháború kitörése után, 1938-ban jelentkezett a haditengerészethez a nacionalisták oldalán. A Canarias cirkálón szolgált, amely a mallorcai térségben tevékenykedett.Dirección General del Libro y Bibliotecas (Ministerio de Cultura) ‘‘Miguel Delibes: Premio Nacional de las Letras Españolas 1991’’, p. 29 A háború végén, 1939-ben visszatért szülővárosába, ahol kereskedelmi és jogi tanulmányokat folytatott. Ezután beiratkozott a valladolidi Escuela de Artes y Oficios (Művészeti és Kézműves Iskola) iskolába, ahol művészi képességeit fejlesztette. 1941-ben karikaturistaként kapott állást Valladolid vezető újságjánál, az El Norte de Castillanál.
1946. április 23-án feleségül vette Ángeles de Castrót, aki később az egyik legnagyobb irodalmi ihletője lett.Dirección General del Libro y Bibliotecas (Ministerio de Cultura) Miguel Delibes: Premio Nacional de las Letras Españolas 1991, p. 30. Nászútjukat a kantábriai Molledóban töltötték.
Korai irodalmi pályafutása A házasságkötése után Delibes irodalmi karrierje igazán beindult, és egy hároméves időszak vette kezdetét, amely meghatározta pályafutását. 1947-ben kezdte el írni első regényét, a La sombra del ciprés es alargada (A ciprus hosszú árnyéka) címűt, amely a következő évben elnyerte a Premio Nadal díjat, és ezzel a spanyol irodalmi életben való megjelenését jelezte. Aún es de día (Még nappal van) című regénye 1948-ban jelent meg, erősen cenzúrázva.
Családja ugyanebben az időszakban gyarapodott. Fia, Miguel, aki később híres biológus lett, 1947-ben született. Lánya, Ángeles, aki szintén neves biológus és kutató lett, a következő évben született, 1949-ben pedig megszületett harmadik gyermeke, Germán.
1950-ben az író irodalmi pályájának új szakasza kezdődött. Miután tuberkulózisban szenvedett, kiadta harmadik regényét, az El camino (Az út) címűt. A regény egy vidékről a városba költöző fiú életének felfedezéséről és élményeiről szól. A mű jelentette a háború utáni spanyol elbeszélőirodalom végső szentesítését. Ebben az évben született meg lánya, Elisa, aki később spanyol- és franciatudományból diplomázott.
1952-ben az El Norte de Castilla című újság igazgatóhelyettesévé nevezték ki, és a cenzúrával folytatott harcai egyre közvetlenebbé és gyakoribbá váltak. Az író életének egy új szakaszába lépett, amelyben gyakorlatilag minden évben új művet jelentetett meg, nevezetesen: Mi idolatrado hijo Sisí (Imádott fiam, Sisí) 1953, La partida (A búcsú) 1954, Diario de un cazador (Egy vadász naplója) 1955 -Premio Nacional de Narrativa-, Un novelista descubre América (Egy regényíró felfedezi Amerikát) 1956, Siestas con viento sur (Déli szélben szundít) 1957 – Fastenrath-díj -, Diario de un emigrante (Egy emigráns naplója) 1958, és La hoja roja (A vörös levél), 1959. Ez utóbbi regény egzisztencialista tartalmú, és egy fényképészről szól, aki nyugdíjazása küszöbén felidézi életét. 1956-ban született meg fia, Juan Delibes. Ő is biológus lesz, mint testvérei, és apjához hasonlóan rajong a vadászatért és a halászatért. 1958-ban az írót kinevezték az El Norte de Castilla igazgatójának.
Irodalmi csúcspont
Az 1960-as évek jelentették Delibes irodalmi pályafutásának fénykorát. Ezt az időszakot hatodik fia, Adolfo (a későbbi diplomás biológus) születése és egy németországi látogatás jellemezte, ahol több egyetemet is meglátogatott. Az irodalmi időszakot a Viejas historias de Castilla la Vieja (Régi mesék a régi Kasztíliából) című kötet 1960-as, valamint a Por esos mundos (Ezen világoknak) című 1961-es megjelenése nyitotta meg.Dirección General del Libro y Bibliotecas (Ministerio de Cultura) Miguel Delibes: Premio Nacional de las Letras Españolas 1991, p. 33. 1962-ben Delibes kiadta Las ratas (A patkányok) című művét, egyik remekművét. A mű önéletrajzi anekdoták sorozatából építi fel a történetet, amely egy eltűnt kasztíliai falu vidéki környezetét idézi fel. A könyv elnyerte a Premio de la Crítica (a kritikusok kasztíliai szépirodalmi díját). Ugyanebben az évben megszületik Camino, az utolsó a hét gyermeke közül. Camino később filozófia és irodalom szakon diplomázott. Szintén ebben az évben forgatták le az El camino filmváltozatát Ana Mariscal rendezésében. 1963 viharos év volt: Delibes június 8-án lemondott az El Norte de Castilla igazgatói posztjáról, miután több nézeteltérése is volt Manuel Fragával, az információs és idegenforgalmi miniszterrel. 1964-ben hat hónapot töltött az Egyesült Államokban a Marylandi Egyetem Idegen Nyelvek és Irodalom Tanszékének vendégprofesszoraként. Visszatérése után megírta és kiadta a Cinco horas con Mario (Öt óra Marióval) című művét, amelyet remekművének tartanak. A regény egy nő monológja, aki elhunyt férje virrasztását tartja, miközben a férfival kapcsolatos emlékeit meséli el. Az Egyesült Államokból való visszatérése után megjelent további könyvei: USA y yo (Az Egyesült Államok és én) és La milana (A sárkány). A következő években Csehszlovákiában járt, és kiadta a Parábola del náufrago (szó szerint: Példabeszéd az elvetettről) című írását.Dirección General del Libro y Bibliotecas (Ministerio de Cultura) Miguel Delibes: Premio Nacional de las Letras Españolas 1991, p. 37.The hedge, Miguel Delibes, translated from the Spanish by Frances M. Lopez-Morillas, New York, Columbia University Press, 1983 Később, az 1970-es években több könyvet is írt a vadászatról, amely tevékenységet szenvedélyesen űzött, és történeteket írt. Ezt követően adta ki az Un año de mi vida (Egy év az életemből) című személyes naplóját.
1973. február 1-jén Miguel Delibes-t megválasztották a Spanyol Királyi Akadémia tagjává, az „e” székbe, amely Julio Guillén halála után üresen maradt.Dirección General del Libro y Bibliotecas (Ministerio de Cultura) Miguel Delibes: Premio Nacional de las Letras Españolas 1991, p. 39. Ugyanezen év decemberében az Amerikai Spanyol Társaság tagjai közé is beválasztották. Még az év vége előtt megjelent El príncipe destronado (A trónfosztott herceg) című tizenegyedik regénye. 1974. november 22-én feleségét, Angela de Castrót 50 éves korában érte a halál.Dirección General del Libro y Bibliotecas (Ministerio de Cultura) Miguel Delibes: Premio Nacional de las Letras Españolas 1991, p. 40. Halála mély nyomot hagyott az íróban élete hátralévő részében.
Végül 1975. május 25-én megtartotta székfoglaló beszédét a Spanyol Királyi Akadémián. Damaso Alonso, a '27-es generáció egyik vezető tagja, a Spanyol Királyi Akadémia akkori elnöke adta át Miguel Delibesnek az akadémiai kitüntetést. Beiktatási beszéde, A haladás értelme a munkámból, amelyet később Un mundo que agoniza (Egy világ, amely agonizál) címmel könyvvé szerkesztett. Ugyanebben az évben látott napvilágot Las guerras de nuestros antepasados (Őseink háborúiThe wars of our Ancestors, Miguel Delibes, translated from the Spanish by Agnes Moncy, University of Georgia Press, Athens, GA, 1992) című tizenkettedik regénye. A következő három évben több vadászatról szóló könyvet és egyetlen horgászatról szóló könyvét, a Mis amigas las truchas (Barátaim, a pisztrángok) címűt adta ki. Ezt az időszakot az El disputado voto del señor Cayo (Cayo úr vitatott szavazata), tizenharmadik regényének megjelenése zárta.Dirección General del Libro y Bibliotecas (Ministerio de Cultura) Miguel Delibes: Premio Nacional de las Letras Españolas 1991, p. 42. 1979-ben mutatták be Spanyolországban az Öt óra Marióval színpadi változatát Valladolid vezető színésznője, Lola Herrera főszereplésével. A siker miatt a darabot többször is felújították. Ugyanebben az évben jelent meg Castilla, lo castellano, los castellanos (Kasztília, kasztíliai kultúra, a kasztíliaiak) című elbeszélő antológia.
1980 és 1990: díjak
1980-ban a Valladolidban megrendezett hetedik nemzetközi könyvkereskedői kongresszus tisztelgett az író előtt. Ennek az időszaknak a nagy címe az 1981-ben megjelent Los santos inocentes (A szent ártatlanok) volt. A könyv egyfajta társadalmi röntgenfelvétel, amely egy vidéki család leépülését meséli el a vidéki Extremadura caciques (főnökök) cselekedetein keresztül. 1982-ben megkapta az Asztúria hercegnője díját, megosztva azt Gonzalo Torrente Ballesterrel; és részt vett az olaszországi Reggio Emiliában megrendezett „Az irodalom az emberért” kongresszuson. Ebben az évtizedben vadászatról szóló könyveket, elbeszéléseket és újságcikk-gyűjteményeket adott ki. 1983-ban a Valladolidi Egyetem díszdoktorrá avatta. A következő évben a tartományi kormány Kasztília és León irodalmi díját kapta. Ugyanebben az évben Miguel Delibes-t a spanyol könyvkereskedők az „év írójának” választották, és elismerésképpen Aranykönyv-díjjal tüntették ki.Dirección General del Libro y Bibliotecas (Ministerio de Cultura) Miguel Delibes: Premio Nacional de las Letras Españolas 1991, p. 45. Az év végén Los santos inocentes című művéből filmet is forgattak.Aprószentek (film) A filmben nyújtott alakításáért Alfredo Landa és Francisco Rabal színészdíjat kapott a Cannes-i Filmfesztiválon. 1985-ben megjelent El tesoro (A kincs) című könyve, és megkapta a Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendje díjat. A következő években Valladolid kedvenc fiának nevezték ki, megjelentette a Castilla habla (Kasztília beszél) című könyvét, a madridi Complutense Egyetem díszdoktori címet adományozott neki, és részt vett olyan művek színházi adaptációjában, mint A vörös levél és az Őseink háborúi.Dirección General del Libro y Bibliotecas (Ministerio de Cultura) Miguel Delibes: Premio Nacional de las Letras Españolas 1991, p. 46. 1987-ben megjelent Madera de héroe (A hősök dolgaThe Stuff of heroes, Miguel Delibes, translated from the Spanish by Frances M. Lopez-Morillas, Knopf Doubleday Publishing Group, 1990) című könyve a hősiesség fogalmával foglalkozik a spanyol polgárháború idején. Elnyerte a Premio Ciudad de Barcelona díjat.