A „Manifest destiny” () kifejezés a 19. századi Amerikai Egyesült Államokban azt a hitet képviselte, hogy az amerikai telepeseknek az a rendeltetésük, hogy Észak-Amerika nyugati irányába terjeszkedjenek, és hogy ez a hit egyszerre nyilvánvaló és biztos („végzet”). A hiedelem az amerikai kivételességben és a romantikus nacionalizmusban gyökerezett, és a republikánus kormányzási forma elkerülhetetlen elterjedését feltételezte, ez volt az Amerikai Egyesült Államokban az amerikai imperializmus egyik legkorábbi kifejeződése.
William Earl Weeks történész szerint a koncepció mögött három alaptétel állt:
Az Egyesült Államok egyedülálló erkölcsi erényének feltételezése. Annak a küldetésnek az állítása, hogy a republikánus kormányzás és általánosabban az „amerikai életmód” elterjesztésével megváltja a világot. A nemzet isteni rendeltetésébe vetett hit, hogy sikerrel járjon ebben a küldetésben.
A nyilvánvaló végzet erősen megosztó maradt a politikában, állandó konfliktust okozva a rabszolgasággal kapcsolatban ezekben az új államokban és területeken,John Mack Faragher et al. Out of Many: A History of the American People, (2nd ed. 1997) p. 413 valamint az amerikai őslakosok telepes-gyarmati kiszorításával és az Egyesült Államok akkori határaitól nyugatra fekvő területek annektálásával is összefüggésbe hozható a kontinensen. A koncepció az 1844-es elnökválasztás során több fontos kampánytéma egyikévé vált, ahol a Demokrata Párt győzött, és egy éven belül a „nyilvánvaló végzet” kifejezés is megjelent. 1846-ban a demokraták az 1846-os oregoni határvita és 1845-ben Texas rabszolgaállamként való annexiójának indoklására használták, ami az 1846-os mexikói–amerikai háborúban tetőzött. Ezzel szemben a whigek és a prominens republikánusok nagy többsége (például Abraham Lincoln és Ulysses S. Grant) elutasította a koncepciót, és kampányolt ezek ellen az akciók ellen. 1843-ra John Quincy Adams korábbi amerikai elnök, aki eredetileg a nyilvánvaló végzet alapjául szolgáló koncepció egyik fő támogatója volt, meggondolta magát, és elutasította az expanzionizmust, mivel az a rabszolgaság texasi kiterjesztését jelentette. Ulysses S. Grant szolgált a mexikói-amerikai háborúban, és elítélte azt, kijelentve, hogy „az egyik legigazságtalanabb háború volt, amelyet valaha is vívott egy erősebb egy gyengébb nemzet ellen.” Daniel Walker Howe történész összefoglalja, hogy „az amerikai imperializmus nem képviselt amerikai konszenzust; keserű nézeteltérést váltott ki a nemzeti politeológián belül”.
Magyar nyelvre fordítás A kifejezésnek nincs elfogadott magyar fordítása, többnyire az eredeti angol kifejezést használják a magyar művekben, kiegészítve egy magyar nyelvű fordítással vagy magyarázattal. Néhány példa oszk.hu folyóiratai közül: nyilvánvaló elrendeltetés (Világtörténet, Hahner Péter) sorsszerű küldetés (Aetas, Frank Tibor) nyilvánvaló rendeltetés (Aetas, Novák György) nyilvánvaló elrendelés (Aetas, Vida István Kornél) vitathatatlan rendeltetés (Eszmélet, Csala Károly) isteni küldetés (Rubicon, Glant Tibor) elkerülhetetlen sors (Aetas, Rácz Margit) kinyilatkoztatott sors (Korunk, Székely Melinda) kikerülhetetlen végzet (Magyar Szemle, Jeszenszky Géza) önmagát megnyilvánító sors (Szépirodalmi Figyelő, Békés Márton)
Közös jellemző a cikkekben, hogy mindegyikben szerepel az angol elnevezés, a magyar elnevezés pedig a legtöbbször idézőjelben.
További fordítások magától értetődő küldetéstudat (elte.hu, Fejes Eszter) sorstól rendelt elhivatottság (uni-miskolc.hu, Anderle Ádám)
A cikk további részében a nyilvánvaló végzet fordítás lesz használatban.
Kontextus A Nyilvánvaló végzetet soha nem határozták meg elvek; ez mindig is inkább egy általános elképzelés volt, mintsem egy konkrét, mottóval megfogalmazott politika. A Nyilvánvaló végzet nem pontosan meghatározott, de élesen átélt, az expanzió erkölcsösségébe és értékébe vetett meggyőződés kifejeződése volt, amely kiegészítette a korszak más népszerű eszméit, többek között az amerikai kivételességet és a romantikus nacionalizmust. Andrew Jackson, aki „a szabadság területének kiterjesztéséről” beszélt, tipizálta Amerika potenciális nagyságának, a nemzet bimbózó romantikus önazonosságtudatának és terjeszkedésének összeolvadását.
Mégsem Jackson volt az egyetlen elnök, aki a nyilvánvaló végzet alapjául szolgáló elveket kifejtette. Részben az indoklást felvázoló végleges narratíva hiánya miatt a támogatók eltérő vagy látszólag egymásnak ellentmondó álláspontokat kínáltak. Míg sok író elsősorban az amerikai terjeszkedésre összpontosított, legyen szó Mexikóba vagy a Csendes-óceánon átívelő terjeszkedésről, mások a kifejezést példamutatásra való felhívásnak tekintették. Egységes értelmezés, még kevésbé egy kidolgozott politikai filozófia nélkül Amerika sorsáról alkotott ellentmondásos nézetek soha nem oldódtak fel. A lehetséges értelmezések sokféleségét Ernest Lee Tuveson így foglalta össze: „A »nyilvánvaló végzet« kifejezés alatt eszmék, politikák és cselekedetek hatalmas komplexuma értendő. Ezek, ahogyan azt elvárnánk, nem mind összeegyeztethetőek, és nem is egyetlen forrásból származnak.".
Etimológia A legtöbb történész John O’Sullivan újságszerkesztőnek tulajdonítja a Nyilvánvaló végzet kifejezés 1845-ös kitalálását. Más történészek azonban azt sugallják, hogy az „Annexió” című aláírás nélküli vezércikket, amelyben először jelent meg, Jane Cazneau újságíró és az annexió szószólója írta."Who Coined the Phrase Manifest Destiny?". Jane Cazneau Omeka Net. Jane Cazneau Omeka website. Retrieved October 25, 2020
O’Sullivan a jacksonista demokrácia befolyásos szószólója volt, akit Julian Hawthorne úgy jellemzett, mint aki „mindig tele van nagy és világot átfogó tervekkel”. 1839-ben O’Sullivan írt egy cikket, amelyben - bár nem használta a „nyilvánvaló végzet” kifejezést - „isteni végzetet” jósolt az Egyesült Államok számára, amely olyan értékeken alapul, mint az egyenlőség, a lelkiismereti jogok és a személyes jogosítványok, „hogy a földön megalapozza az ember erkölcsi méltóságát és üdvösségét”. Ez a sors nem volt kifejezetten területi, de O’Sullivan azt jósolta, hogy az Egyesült Államok egyike lesz a „sok köztársaság uniójának”, amely osztozik ezekben az értékekben.
Hat évvel később, 1845-ben O’Sullivan írt egy másik esszét „Annexion” címmel a Democratic Review-ban, amelyben először használta a nyilvánvaló végzet kifejezést.See Julius Pratt, "The Origin Of 'Manifest Destiny, American Historical Review, (1927) 32#4, pp. 795–798 in JSTOR. Linda S. Hudson has argued that it was coined by writer Jane McManus Storm; Greenburg, p. 20; Hudson 2001; O’Sullivan biographer Robert D. Sampson disputes Hudson's claim for a variety of reasons (See note 7 at . Ebben a cikkben sürgette az Egyesült Államokat, hogy csatolják a Texasi Köztársaságot,. nemcsak azért, mert Texas ezt kívánta, hanem mert „nyilvánvaló végzetünk, hogy a Gondviselés által kiosztott kontinenst az évente szaporodó millióink szabad fejlődésére terjesszük szét.”Quoted in Thomas R. Hietala, Manifest design: American exceptionalism and Empire (2003) p. 255 A demokraták a whigek ellenállását legyőzve 1845-ben csatolták Texast. O’Sullivan a „nyilvánvaló végzet” kifejezése első használata kevés figyelmet keltett.Robert W. Johannsen, „The Meaning of Manifest Destiny”, in .
O’Sullivan második használata a kifejezésnek rendkívül befolyásos lett. 1845. december 27-én a New York Morning News című újságjában O’Sullivan a Nagy-Britanniával folyó határvitával foglalkozott. O’Sullivan azzal érvelt, hogy az Egyesült Államoknak joga van „egész Oregonra” igényt tartani:
És ez a követelés a mi nyilvánvaló végzetünkből fakadó jogunkból fakad, hogy az egész kontinenst, amelyet a Gondviselés adott nekünk a ránk bízott szabadság és szövetségi önkormányzat nagyszerű kísérletének kibontakoztatására, átjárjuk és birtokba vegyük.McCrisken, Trevor B., "Exceptionalism: Manifest Destiny" in Encyclopedia of American Foreign Policy (2002), Vol. 2, p. 68
Vagyis O’Sullivan úgy vélte, hogy a Gondviselés az Egyesült Államoknak a köztársasági demokrácia („a szabadság nagy kísérlete”) elterjesztését adta feladatul. Mivel a brit kormány nem fogja terjeszteni a demokráciát, gondolta O’Sullivan, a területre vonatkozó brit igényeket felül kell bírálni. O’Sullivan úgy vélte, hogy a nyilvánvaló végzet olyan erkölcsi eszmény (egy „magasabb törvény”), amely felülírja az egyéb megfontolásokat.; .
O’Sullivan eredeti felfogása a nyilvánvaló végzetről nem az erőszakos területi terjeszkedésre való felhívás volt. Úgy vélte, hogy az Egyesült Államok terjeszkedése az amerikai kormány irányítása vagy a hadsereg bevonása nélkül fog megtörténni. Miután az amerikaiak új régiókba vándoroltak, új, demokratikus kormányokat hoztak volna létre, majd kérvényezték volna felvételüket az Egyesült Államokba, ahogy Texas is tette. O’Sullivan 1845-ben azt jósolta, hogy Kalifornia követi majd ezt a mintát, és hogy végül még Kanada is kérni fogja az annexiót. Az 1846-os mexikói-amerikai háborút kritikusan szemlélte, bár arra a meggyőződésre jutott, hogy a háború kimenetele mindkét ország számára előnyös lesz.
Ironikus módon O’Sullivan kifejezése csak azután vált népszerűvé, hogy a Polk-kormányzat whig ellenfelei bírálták. A whigek elítélték a nyilvánvaló végzetet, azzal érvelve, hogy „az e kormány által végrehajtandó hódítási tervek tervezői és támogatói árulást követnek el alkotmányunk és jognyilatkozatunk ellen, segítséget és vigaszt nyújtanak a republikanizmus ellenségeinek, mivel a hódítás jogának doktrínáját támogatják és hirdetik”."Prospectus of the New Series", The American Whig Review Volume 7 Issue 1 (Jan 1848) p. 2 1846. január 3-án Robert Winthrop képviselő nevetségessé tette a koncepciót a Kongresszusban, mondván: „Feltételezem, hogy a nyilvánvaló végzet elterjedésének jogát nem fogják elismerni egyetlen nemzetnél sem, kivéve az egyetemes jenki nemzetet.” Winthrop volt az első a kritikusok hosszú sorában, akik azt állították, hogy a nyilvánvaló végzet hívei az „isteni gondviselésre” hivatkozva igazolják a sovinizmus és önérdek által motivált cselekedeteiket. E kritika ellenére az expanzió hívei felkarolták a kifejezést, amely olyan gyorsan elterjedt, hogy eredetét hamarosan elfelejtették.
Brazíliai Amazonas A fogalmat és a kifejezést a tudósok is használják az Amazonasba - a nyugatra - való nyomulás megvitatásakor Brazíliában. J. P. Dickenson szerint: „Ebben a brazil geopolitikai írásban implicit módon egy nyilvánvaló végzet azonosítható....Brazília »Marcha para oeste« ugyanolyan legitim, mint Amerika nyilvánvaló végzete.”J. P. Dickenson, "Development in Brazilian Amazonia: Background to new frontiers." Revista Geográfica 109 (1989): 141-155.Hilgard O’Reilly Sternberg, “‘Manifest Destiny’ and the Brazilian Amazon: A Backdrop to Contemporary Security and Development Issues.” Yearbook. Conference of Latin Americanist Geographers vol. 13, 1987, pp. 25–35. online
Témák és hatások
Frederick Merk történész 1963-ban azt írta, hogy a nyilvánvaló végzet koncepciója abból a „küldetéstudatból született, hogy a régi világot magasrendű példamutatással váltsák meg... amelyet az új föld lehetőségei generáltak egy új mennyország építésére”. Merk azt is megállapítja, hogy a nyilvánvaló végzet a nemzeten belül erősen vitatott fogalom volt:
Kezdettől fogva a nyilvánvaló végzet - programjában, kontinentális értelmében - csekély támogatottságot élvezett. Nem volt nagyságrendjéhez mérten nemzeti, szekcióbeli vagy pártbeli követése. Ennek oka az volt, hogy nem tükrözte a nemzeti szellemet. A sok történeti írásban fellelhető tézis, miszerint megtestesítette a nacionalizmust, kevés valódi bizonyítékkal van alátámasztva.