A Pyramimonadophyceae a valódi zöldmoszatok (Chlorophyta) törzsének egy monotipikus osztálya. Történet A Halosphaeraceae családot Ernst Haeckel hozta létre 1894-ben, míg a Pyramimonadaceaet Korshikov 1938-ban. Nakayama et al. 1998-ban a Prasinophyceae I. kládjának nevezték.
A Pyramimonast eredetileg a Prasinophyceaebe sorolták, melyről feltételezték, hogy fejlettebb zöldmoszatok őseit tartalmazza.
2014-ben hozták létre a Pseudoscourfieldiales rendet a Pseudoscourfieldia marina felfedezésével annak prazinoxantintartalma miatt. Egyetlen ismert családja eredeti (1990) neve Pseudoscourfieldiaceae volt, ezt később Pycnococcaceaere módosították.
Az osztályt 2019-ben írták le Daugbjerg et al. a Pyramimonas tatianaevel együtt, előbbi a prekambriumban jelent meg.
2024-ben a Pseudoscourfieldiales önálló Pseudoscourfieldiophyceae osztályba került át filogenomikai alapon.
Morfológia Összetett sejtvázában csőrendszer van, ősének feltehetően sejtfala, nagy sejtteste és a fagomixotróf táplálkozást lehetővé tevő összetett belső morfológiája volt.
Transzverzális szakaszán van a sárgásmoszatokéhoz hasonló átmeneti hélixe és egy csillag alakú szerkezete, a Pyramimonas orientalis alapi hengere a Nephroselmiséhez hasonlóan kalapszerű, míg az alapi septumot a makk-V-szerkezethez a Chlamydomonasénál hosszabb és feltűnőbb fonál kapcsolja; ezzel szemben a Pyramimonas obovata alapi hengere nem kalapszerű, és feltehetően a disztális csillagos szerkezet rövidített változata, mivel vékony átmeneti lemeznél távolabbi, középen vastagabb, és közel van a sejtfelszínhez, így átmeneti zónája a többi zöld színtestű növényhez képest egyszerű I-es típusú átmeneti zóna. A P. orientalis központi septuma a Nephroselmisénél vastagabb, és elosztó felülettel rendelkezik laterálisan. A P. orientalis spirálrostja nem egyszerű spirál – lapos részei vannak, mint egy nyílt végű hasáb, így hasonlíthat a Biliphyta kilencszögű csövére, abban tér el, hogy 9 helyett 18 lapja, vagyis páronként 2 kapcsolója van. Ezzel szemben a P. obovata páronként 4 kapcsolóval rendelkezik, azaz geometriailag közelebb van a körhöz, mivel harminchatszög alakú. Ezek feltehetően a Biliphyta NT-jéből erednek.
A Pyramimonas a pikkelyes sejtfalú valódi zöldmoszatok legfajgazdagabb nemzetsége. Felszíni pikkelyei többnyire ötszögletűek, alattuk 11 limuloid pikkelyekből álló sor van.
A Pyramimonadales úszó sejtjei 4–16 ostorúak, például a Pyramimonas tatianae 4 ostorral rendelkezik, de e rend tartalmaz mozgó sejtjeikkel szaporodó kokkoid fajokat is, míg a Pseudoscourfieldiales kétostorú vagy ostor nélküli sejteket tartalmaz, mitokondriális membránjai pirenoidjaiba fúródnak. Cisztát (fikóma) képezhetnek 1 vagy több nagy vakuólummal és hozzá tartozó rendszerekkel.
Bögre alakú kloroplasztiszuk pirenoidokkal rendelkezik, egyes fajokban szemfolt található. Életmód Fagomixotróf bakterivor fajok mellett autotróf fajokat is tartalmaz.
Genetika Coq7 génnel rendelkezik. Az Antarktiszi-félszigethez közeli Fildes-öbölben gyakrabban észlelhetők plasztisz-16S rRNS, mint magi 18S rRNS alapján. Filogenetika Külső Testvércsoportja a Mamiellophyceae. Belső Két ismert élő rendje a Pyramimonadales és a Pseudoscourfieldiales, előbbibe tartozik két élő családja, a Pyramimonadaceae és a Halosphaeraceae. 4 fosszilis családban 57 nemzetsége van, a Tasmanites az élő Pachysphaera nemzetséghez hasonló, de azonos is lehet, míg a Pterospermella a Pterosperma rokona lehet. Genetika A Pyramimonas parkeae és a Cymbomonas tetramitiformis mitokondriális genomját 2017-ben szekvenálták.
4 ptDNS-szekvenciájuk ismert. Ökológia A Mamiellophyceae mennyiségének csökkenése előnyös számára, és különösen erős UV-B-sugárzás mellett gyorsan tud nőni. Jelentőség Az ostoros moszatok kloroplasztisza egy Pyramimonadophyceae-fajból a Lepidodiniumhoz vezető endoszimbiózis előtt alakult ki ptDNS-ük génkapcsolatai és az egyes gének hasonlósága alapján. Jegyzetek
További információk
Kategória:Valódi zöldmoszatok