Az oregoni szerződés egy szerződés volt az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok között, amelyet 1846. június 15-én írtak alá Washingtonban.A szerződés véget vetett az oregoni határvitának, mivel rendezte az egymással versengő amerikai és brit igényeket Oregon Countryra; a területet az 1818-as szerződés óta Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok közösen birtokolta.David M. Pletcher, The Diplomacy of Annexation: Texas, Oregon, and the Mexican War. (U of Missouri Press, 1973).
Háttér
Az 1818-as szerződés az Egyesült Államok és Brit Észak-Amerika közötti határt az északi szélesség 49. szélességi fok mentén határozta meg Minnesotától a „Stony-hegységig” (ma Sziklás-hegység). Az e hegyektől nyugatra fekvő területet az amerikaiak Oregon Country néven, a britek pedig a Hudson's Bay Company Columbia Department vagy Columbia District néven ismerték. (A régióhoz tartozott egy másik szőrmekerület, Új-Kaledónia déli része is). A szerződés tíz évre közös ellenőrzést írt elő e terület felett. Mindkét ország igényt tarthatott a területre, és mindkettőjüknek garantálták a szabad hajózást az egész területen.
A közös ellenőrzés egyre kevésbé tűrhetővé vált mindkét fél számára. Miután egy brit miniszter elutasította James K. Polk és John Tyler amerikai elnökök ajánlatát, hogy a határt az északi 49. szélességi körnél állapítsák meg, az amerikai expanziósok az egész terület annektálását követelték az északi 54°40′-es szélességi körig, az észak-amerikai orosz gyarmatok déli határáig, amelyet az Orosz Birodalom és az Amerikai Egyesült Államok (1824), illetve Nagy-Britannia (1825) közötti párhuzamos szerződések állapítottak meg. Miután azonban az 1846 áprilisában kitört mexikói-amerikai háború elterelte az Egyesült Államok figyelmét és katonai erőforrásait, a Washingtonban folyó tárgyalásokon kompromisszum született, majd a kérdést a Polk-kormányzat (saját pártja keményvonalasainak meglepetésére) rendezte, hogy elkerüljék a két háborút és egy újabb háborút Nagy-Britannia félelmetes katonai erejével.Donald A. Rakestraw, For Honor or Destiny: The Anglo-American Crisis over the Oregon Territory (Peter Lang Publishing, 1995)
Szenátusi szavazás 1846 júniusában 1846 júniusának elején a britek felajánlották, hogy tárgyalásokat folytatnak az Egyesült Államok és Brit Észak-Amerika közötti határokról a Sziklás-hegységtől nyugatra fekvő térségben. Egyes amerikai szenátorok, mint Charles Gordon Atherton és Benning Wentworth Jenness harciasak voltak, és a brit tárgyalási javaslatok elutasítása mellett foglaltak állást. Mások azonban, például mindkét alabamai szenátor (Arthur P. Bagby és Dixon Hall Lewis), valamint mindkét massachusettsi szenátor (Daniel Webster és John Davis) a brit javaslatok elfogadása mellett foglalt állást. A szenátus megállapodott abban, hogy szavazni fog arról, hogy javasolja-e Polk elnöknek a brit tárgyalási ajánlatok elfogadását. A britek szorosan figyeltek, és remélték, hogy ez a szavazás átmegy a szenátuson. Június 12-én a szenátus 38-12 arányban megszavazta, hogy Polk elnöknek azt ajánlja, hogy fogadja el a britek tárgyalási javaslatait a határról. Az igen szavazatok között 18 demokrata és 20 whig volt, míg 11 demokrata és egy whig ellene szavazott. Három demokrata és három whig tartózkodott.
Tárgyalások A szerződésről James Buchanan amerikai külügyminiszter és Richard Pakenham, az Egyesült Államok brit követe tárgyalt. A külügyminiszter Aberdeen grófja volt a felelős érte a parlamentben. 1846. június 15-én írták alá a szerződést, amely véget vetett a közös megszállásnak, és a 49. szélességi körtől délre élő oregoniak amerikai állampolgárok lettek, az attól északra élők pedig britek.
Az oregoni szerződés a 49. szélességi fokon állapította meg a határt az Egyesült Államok és a brit Észak-Amerika között, a Vancouver-sziget kivételével, amely teljes egészében a briteknél maradt. A Vancouver-szigetet az összes part menti szigettel együtt 1849-ben a Vancouver-sziget gyarmataként hozták létre. A terület amerikai részét 1848. augusztus 15-én Oregon Territory néven szervezték meg, amelyből 1853-ban Washington Territory alakult. A brit rész 1858-ig szervezhetetlen maradt, amikor a Fraser Canyon aranyláz és az újra megerősödött amerikai terjeszkedési szándékoktól való félelem következtében megalakult a Brit Kolumbia Gyarmat. A két brit gyarmatot 1866-ban egyesítették Brit Columbia Gyarmatként. Amikor 1871-ben a Brit Kolumbia Gyarmat csatlakozott Kanadához, az oregoni szerződés által megállapított 49. szélességi kör és tengeri határok lettek Kanada és az Egyesült Államok határai.
Annak érdekében, hogy Nagy-Britannia megtarthassa a teljes Vancouver-szigetet és a déli Öböl-szigeteket, megállapodtak abban, hogy a határ délre húzódik e terület körül. Több csatornasziget, köztük a San Juan-szigetek tulajdonjoga továbbra is vitatott maradt. A San Juans-szigetek tulajdonjoga miatt 1859-ben kitört a Disznóháború néven ismert vértelen összecsapás, amely csak 1872-ben oldódott meg. Végül I. Vilmos német császárral az élén egy háromtagú döntőbizottság kezdte meg a választottbíráskodást. 1872. október 21-én a bizottság az Egyesült Államok javára döntött, és a San Juan-szigeteket az Egyesült Államoknak ítélte.
A szerződés fogalommeghatározások A szerződés kimondja, hogy a Juan de Fuca-szorosban a határ „a kontinenst a Vancouver-szigetektől elválasztó csatorna közepét” követi. Nem határozta meg azonban, hogy a több lehetséges csatorna közül melyikre gondolt, ami 1859-től kezdődően tulajdonjogi vitákhoz vezetett a San Juan-szigetekkel kapcsolatban.
A többi rendelkezés a következőket tartalmazta: A hajózás „az északi szélesség negyvenkilencedik szélességi körtől délre eső csatornákon és szorosokon szabad és nyitott marad mindkét fél számára”. A „Puget's Sound Agricultural Company” (a Hudson's Bay Company leányvállalata) fenntartja a Columbia folyótól északra fekvő birtokainak jogát, és kártalanítást kap az átadott birtokokért, ha az Egyesült Államok ezt kéri. A Hudson's Bay Company és az új határtól délre fekvő összes brit alattvaló tulajdonjogát tiszteletben tartják.
A szerződésből eredő kérdések
Az oregoni szerződésben a határ útvonalára vonatkozó kétértelmű megfogalmazások - amely a „legmélyebb csatornát” követte volna a Juan de Fuca-szorosig és azon túl a nyílt óceánig - a Disznóháborúhoz, egy másik határvitához vezettek 1859-ben a San Juan-szigetek miatt. A vita békésen rendeződött egy évtizednyi konfrontáció és katonai harsánykodás után, amelynek során a helyi brit hatóságok következetesen lobbiztak Londonért, hogy teljesen foglalják vissza a Puget Sound régiót, mivel az amerikaiak máshol voltak elfoglalva a polgárháborúval. 1872-ig nem oldódott meg a San Juans-i vita, amikor az 1871-es washingtoni szerződés értelmében egy döntőbíró (I. Vilmos német császár) az amerikaiak által preferált, a szigetektől nyugatra fekvő Haro-szoroson át húzódó tengeri határt választotta a britek által preferált, a szigetektől keletre fekvő Rosario-szoros helyett.
A szerződésnek az is volt a nem szándékolt következménye, hogy a későbbi Point Roberts, (Washington állam) a határ „rossz” oldalára került. A Kanadától délre, a Boundary-öbölbe benyúló félszigetet a megállapodás a 49. szélességi körtől délre fekvő területként az Egyesült Államok különálló részévé tette.
Thomas C. McClintock amerikai történész szerint a brit közvélemény üdvözölte a szerződést:
Jegyzetek
Fordítás
Irodalom Anderson, Stuart. "British Threats and the Settlement of the Oregon Boundary Dispute." Pacific Northwest Quarterly 66#4 (1975): 153–160. online
Cramer, Richard S. "British magazines and the Oregon question." Pacific Historical Review 32.4 (1963): 369–382. online Dykstra, David L. The Shifting Balance of Power: American-British Diplomacy in North America, 1842-1848 (University Press of America, 1999). Jones, Wilbur D., and J. Chal Vinson. “British Preparedness and the Oregon Settlement.” Pacific Historical Review 22#4 (1953): 353–364. online Levirs, Franklin P. "The British attitude to the Oregon question, 1846." (Diss. University of British Columbia, 1931) online. Miles, Edwin A. “'Fifty-four Forty or Fight' – An American Political Legend.” Mississippi Valley Historical Review 44#2 (1957): 291–309. online Merk, Frederick. “The British Corn Crisis of 1845-46 and the Oregon Treaty.” Agricultural History 8#3 (1934): 95–123. Merk, Frederick. “British Government Propaganda and the Oregon Treaty.” American Historical Review 40#1 (1934): 38-62 online Pletcher, David M. The Diplomacy of Annexation: Texas, Oregon, and the Mexican War. (U of Missouri Press, 1973), a standard scholarly history Rakestraw, Donald A. For Honor or Destiny: The Anglo-American Crisis over the Oregon Territory (Peter Lang Publishing, 1995), a standard scholarly history. Winther, Oscar Osburn. "The British in Oregon Country: A Triptych View." The Pacific Northwest Quarterly 58.4 (1967): 179–187. online
További információk
Map of North America at time of Oregon Treaty at omniatlas.com
Kategória:Oregon Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok történelmének eseményei Kategória:1846 Kategória:Nemzetközi szerződések