Jean-Michel Basquiat (New York, 1960. december 22. – New York, 1988. augusztus 12.) amerikai művész, a neoexpresszionizmus meghatározó alakja.
Basquiat az 1970-es években került be a köztudatba, SAMO graffiti duójával, melynek másik tagja Al Diaz volt. Izgalmas epigrammákkal szórták tele a Manhattan kulturális melegágyának számító Lower East Side-ot, ahol rapből, punkból és street artból született a korai hiphop. Az 1980-as évek elején már világszerte állított ki, galériákban és múzeumokban. Huszonegy évesen ő lett a legfiatalabb művész, aki részt vett a kasseli Documentán, 22 évesen pedig a legfiatalabb, aki a new yorki Whitney Biennálén szerepelhetett. A Whitney Múzeum 1992-ben retrospektív kiállítást rendezett munkáiból.
Basquiat műveivel olyan kettősségekre reflektált, mint a gazdagság és szegénység, integráció és szegregáció, belső és külső élmények. A költészetet grafikával, festészettel ötvözte, ahogy az absztraktot figuratívval, történelmet modernkori kritikával. Festményein megjelenő társadalomkritikáiban önreflexiót, a fekete közösségben megélt tapasztalatait osztotta meg, valamint bírálta az önkényuralmat és rendszer szintű rasszizmust.
1988-as halála óta (mikoris 27 éves volt), Basquiat képeinek értéke csak nőtt. 2017-ben, 1982-es, Névtelen, fekete koponyát ábrázoló festménye 110,5 millió dolláros rekordáron kelt el, ezzel a világ egyik legdrágább képe lett.
Életrajz Korai évek: 1960–1977 Basquiat 1960. december 22-én született, a brooklyni Park Slope-on, Matilde Basquiat (születési neve: Andrades, 1934–2008) és Gérard Basquiat (1930–2013) gyerekeként. Bátyja, Max, nem sokkal születése előtt hunyt el. Hugai Lisane (született 1964-ben) és Jeanine (született 1967-ben). Apja a haitii Port-au-Prince-ből származik, anyja pedig Brooklynban született, puerto ricói családba. Katolikus nevelést kapott.
Anyja már gyerekkorában cipelte őt kiállításokra, a Brooklyn-i Művészeti Múzeumba ifi bérlete volt. Négyévesen már írt és olvasott, és kedvenc mesehősiről készített rajzokat. 1967-től járt a Szent Anna magániskolába, itt barátkozott össze Marc Prozzóval, akivel hétévesen gyerekkönyvet írtak – a szövegért Basquiat felelt, míg az illusztrációkat Prozzo gyártotta.
1968-ban, a hétéves Basquiatot elütötte egy autó, mikor az utcán játszott. Eltört a karja és olyan belső sérüléseket szenvedett, ami miatt el kellett távolítani lépét. Kórházi lábadozása alatt anyja bevitte neki Gray Anatómiájának egy példányát. Szülei abban az évben elváltak, Basquiat és húgai apjukhoz, anyjuk elmegyógyintézetbe került, ahonnan élete végéig ki-be járkált. Basquiat 11 évesen már folyékonyan beszélt franciául, spanyolul és angolul.
Basquiat családjával a Brooklyn-i Boerum Hillen élt, 1974-ben viszont a Puerto Rico-i Miramarba költöztek. Mikor 1976-ban visszatértek Brooklynba, Basquiat az Edward R. Murrow Gimnáziumban kezdte meg tanulmányait. Lázadó tinédzser volt, anyja instabil állapota is hatással volt rá. 15 évesen megszökött otthonról, miután apja szobájában füvezésen kapta. A Washington Square Park padjain aludt és LSD-zett. Apja idővel kiszúrta, kopaszra nyírt fejjel, és szólt a rendőröknek, hogy hozzák haza.
Tizedikes korában átment a City-As-School nevű manhattani alternatív gimnáziumba, ahonnan már osztálytársaival együtt lógott, mindeközben tanárai bíztatására elkezdett írni és grafikákat készíteni az iskolaújságba. SAMO nevű karakterén keresztül terjesztette hitvallását. A "SAMO", ami a „Same old shit” (ugyanaz a fos) rövidítése, eleinte viccnek indult, Basquiat és osztálytársa, Al Diaz közt, végül több képregényt is rajzoltak róla az iskolaújságba.
Street art és a Gray zenekar: 1978–1980 1978 májusában, Basquiat és Diaz elkezdtek Lower Manhattanben graffitizni. SAMO néven költői, szatirikus szlogeneket fújtak az épületek falaira, például: „SAMO© ISTEN ALTERNATÍVÁJA.” 1978 júniusában Basquiatot eltiltották a gimnáziumból, miután megdobta pitével az igazgatót. 17 éves korában apja elküldte otthonról, mikor bejelentette, hogy nem megy többet iskolába. Napközben a NoHo-i Unique ruhaboltban dolgozott, esténként graffitizett. 1978. december 11-én megjelent egy cikk a The Village Voice-ban, a SAMO-ról.
1979-ben Basquiat szerepelt a Glenn O’Brien vezette TV Party c. műsorban. Basquiat és O'Brien összebarátkoztak, és visszatérő vendég lett. A helyi Képzőművészeti környékén graffitizve ismerkedett meg az iskola pár hallgatójával, John Sex-szel, Kenny Scharffal és Keith Haringgel.
Basquiat 1979 áprilisában találkozott Michael Holmannal, a Canal Zone Party-n, és megalapították a Test Pattern noise rock zenekart, melyet később átkereszteltek Gray-re. A zenekar többi tagja Shannon Dawson, Nick Taylor, Wayne Clifford és Vincent Gallo voltak, és olyan klubokban játszottak, mint a Max's Kansas City, CBGB, Hurrah vagy Mudd.
Ekkoriban Basquiat East Village-ben élt, barátnőjével, Alexis Adlerrel, aki biológia szakos volt a Barnardon. Basquiat gyakran másolt ki kémiai egyenleteket könyvéből, Alexis pedig dokumentálta, ahogy Basquiat beépíti művészetébe a padlót, falat, ajtókat és bútorokat. Képeslapokat is gyártott egy másik barátnővel, Jennifer Steinnel. Mikor egyszer épp SoHo-ban árulta képeslapjait, Basquiat kiszúrta a W.P.A. étteremben Andy Warholt, a műkritikus Henry Geldzahlerrel, el is adott Warholnak egyet, Stupid Games, Bad Ideas (Idióta játékok, hülye ötletek) címmel.
1979 októberében, Arleen Schloss A nevű helyén, Basquiat színes fénymásolatokat állított ki SAMOs műveiből. Schloss emellett megengedte Basquiatnak, hogy a helyszínen gyártsa festett, használt ruhákból álló „MAN MADE” kollekcióját, amit novemberben a jelmeztervező Patricia Field kezdett árulni Greenwich Village-i üzletében, kirakatában pedig szobrait is kiállította.
1980-ban, mikor Basquiat és Diaz összevesztek, Basquiat telefújta SoHót a „SAMO IS DEAD” (SAMO halott) felirattal. Júniusban Glenn O'Brien írt róla cikket a High Times magazinnak, és még ugyanebben az évben elkezdték forgatni O'Brien független filmjét, a Downtown 81-et (2000), amiben Gray számok is felcsengtek.
Híressé válása, sikerek: 1980–1986 1980 júniusában, Basquiat részt vett a The Times Square Show csoportos kiállításon, ahol számos kurátornak és kritikusnak nyerte el tetszését. Jeffrey Deitch külön kiemelte őt az Art in America szeptemberi számába írt „Tudósítás a Times Square-ről” című cikkében. 1981 februárjában, Basquiat részt vett a kurátor, Diego Cortez által rendezett New York/New Wave kiállításon, a New York-i P.S.1-ben. Az olasz művész, Sandro Chia hívta fel az olasz műkereskedő, Emilio Mazzoli figyelmét Basquiatra, aki azonnal meg is vásárolt tőle 10 darab képet, majd másjusban kiállítást tartott neki, modenai galériájába. Decemberben, a műkritikus Rene Ricard írt egy hosszabb cikket róla, az Artforum magazinba, „Ragyogó gyerek” címmel. Ebben az időben, előszeretettel festett utcán talált tárgyakra, többek közt kiselejtezett ajtókra.
Basquiat első képét, a Cadillac Moont (1981) Debbie Harry-nek adta el, a Blondie nevű punk rock zenekar énekesének, 200 dollárért, miután együtt szerepeltek a Downtown 81-ben. DJ-ként is megjelent a ’81-es „Rapture” videoklipjükben; érdekesség, hogy a szerepet eredetileg Grandmaster Flashnek szánták. Akkoriban Basquiat barátnőjével, Suzanne Malloukkal élt együtt, aki pincéri fizetéséből támogatta a művészt.
1981 szeptemberében, a műkereskedő Annina Nosei, Sandro Chia tanácsára felvette galériájába Basquiatot, nem sokkal később szerepelt a Public Address csoportos kiállításon. Annina ellátta nyersanyaggal és átadta a galériája alatti pincét, műteremnek. 1982-ben, Nosei beköltöztette őt egy loft stúdióba, a SoHo-i 101 Crosby Streeten. Első önálló kiállítását az Annina Nosei galériában tartották, 1982 márciusában, ugyanebben a hónapban Modenában is festett, második olasz kiállításához, azonban ezt lemondták, mivel soknak érezte, hogy egy hét alatt nyolc új képet várták tőle. bélyegkép|263px|1983 és 1988 közt Basquiat az 57 Great Jones Street-en élt, NoHoban, majd itt is halt meg. A házra 2016-ban helyeztek emlékplakettet. 1982 nyarán, Basquiat otthagyta az Annina Nosei galériát, és Bruno Bischofberger galerista lett nemzetközi képviselője. 1982 júniusában, Basquiat 21 évesen a legfiatalabb művész lett, aki részt vett a németországi Documentán, ahol olyan művészekkel szerepelhetett együtt, mint Joseph Beuys, Anselm Kiefer, Gerhard Richter, Cy Twombly és Andy Warhol. Bischofberger Basquiatnak szeptemberben önálló kiállítást szervezett, zürichi galériájában, valamint egy közös ebédet, Warhollal, október negyedikén, amire Warhol így emlékezett: „Lőttem róla egy polaroidot, hazament, majd két órán belül visszatért egy még száradó képpel, amit kettőnkről festett.” A Dos Cabezas (1982) című képpel indult barátságuk. Basquiatot James Van Der Zee fotózta, a Henry Geldzahlerrel készült interjújához, mely Warhol Interview magazinjában jelent meg, 1983 januárjában.
1982 novemberében, az East Village-i Fun galériában tartottak Basquiatnak önálló kiállítást, ahol kitették Panel of Experts (1982) és Equals Pi (1982) című képét is. 1982 decemberében, Basquiat elkezdett a műkereskedő Larry Gagosian Venice Beach-i Market Street studiójában dolgozni. Los Angelesben a Whisky a Go Goba és Tail o' the Pupba jártak barátjával, George Condóval, miközben 1983 márciusi kiállítására készült, amit a Gagosian galériában rendeztek. A megnyitóra barátnőjével, az akkor még kevéssé ismert énekesnővel, Madonnával érkezett. Gagosian így emlékszik vissza: „Minden rendben ment, Jean-Michel festette a képeit, én adtam el őket. Egy nap mondja, ’Jön a barátnőm.’ ...Kérdem, ’Milyen a csaj?’ Mire mondja, ’Madonnának hívják és hatalmas sztár lesz.’ Sose feledem.”
Basquiat kifejezetten érdeklődött Robert Rauschenberg művészete iránt, aki West Hollywoodban, a Gemini G.E.L.-ben alkotott. Többször meglátogatta, inspirációt lelt benne. Los Angeles-i tartózkodása alatt festette Basquiat Hollywood Africans (1983) című művét, melyen Toxikkal és Rammallzeeval szerepel. Gyakran ábrázolt képein graffitiseket (Portrait of A-One A.K.A. King (1982), Toxic (1984), ERO (1984)). 1983-ban producere volt a „Beat Bop” c. hip-hop lemeznek, melyen Rammellzee és K-Rob is szerepeltek, és a Tartown Inc. adta ki. Mivel a borítót is ő készítette, nagy népszerűségnek örvendett mind lemez-, mind műgyűjtők körében.
1983 márciusában, a 22 éves Basquiat lett az egyik legfiatalabb művész, aki részt vett a Whitney Biennálén. Áprilisban, Paige Powell, az Interview magazin társkiadója rendezett neki kiállítást, egy barátja New York-i lakásán, összejöttek, Powellnek pedig komoly szerepe lett Warhol és Basquiat barátságának ápolásában. 1983 augusztusában Basquiat beköltözött Warhol NoHo-i loftjába, az 57 Great Jones Streetre, ami egyben műterme is lett.
1983 nyarán, Basquiat meginvitálta Lee Jaffe-t – aki Bob Marley zenekarában játszott -, hogy járják be együtt Ázsiát és Európát. Mikor visszatért New Yorkba, megérintette Michael Stewart, a feltörekvő művész halála, akit egy rendőr gyilkolt meg, szeptemberben. Ekkor festette Defacement (The Death of Michael Stewart) (1983) című festményét, reagálva az eseményekre, de részt vett egy karácsonyi jótékonysági rendezvényen is, ahol New York-i művészek gyűjtöttek pénzt az elhunyt családjának.
Basquiat 1983-ban csatlakozott Mary Boone SoHo-i galériájához, ahol 1984-ben tartott önálló kiállítást. Számtalan fotó dokumentálta, hogy Warhol és Basquiat 1984 és ’85 közt rendszeresen dolgoztak együtt – Warhol általában előállt egy konkrét ötlettel vagy könnyen beazonosítható képpel, amit Basquiat saját stílusára formált. Az 1984-es nyári olimpiát Olympics (1984) című művükkel örökítették meg, de közös mű volt még a Taxi, 45th/Broadway (1984–85), valamint a Zenith (1985). A Tony Shafrazi galériában rendezett, Paintings c. közös kiállításukkal azonban eltört valami, ugyanis a kritikusok Basquiatot Warhol „kabalájának” gúnyolták. balra|bélyegkép|Andy Warhol, Jean-Michel Basquiat, Bruno Bischofberger és Fransesco Clemente, New York, 1984