A Selkirk grófja () (A Selkirk grófi cím alcíme: Lord Daer és Shortcleuch.) cím jelenleg is létező skót főrendi cím. A címhez egyedi öröklődési szabályt rendelt a létrehívó. A címet a Hamilton hercege címet viselő személy legidősebb öccse viseli, illetve azok egyenes ágú férfi leszármazottai. Ahogy a szócikkben megadott családfán is látható, a cím a Hamilton-Douglas családon belül vándorol, néha igen távoli rokon a jogos örökös.
A Hamiltonok a Stuart ház leszármazottai. A Hamilton hercege cím a skót főrendben az első, azaz a legrégebbi hercegi cím. Ez növelte a mindenkori Selkirk grófja cím súlyát.
Öröklési szabályok A cím a gróf fiatalabb fia férfi ági leszármazottaira szállt volna, mielőtt a legidősebb fiának férfi ági leszármazottaira. Ha a cím örököse már Hamilton hercege (vagy a címmel egyidejűleg örökölte volna a hercegit), a címek a herceg következő életben maradt öccsére szállnak. Ha a címeket valaha egy Hamilton hercege birtokolja (akár azért, mert egy Selkirk grófja Hamilton hercege lett, akár azért, mert a második rendelkezés nem tudott működni, mivel a címek örököse olyan Hamilton hercege, akinek nincs életben maradt öccse), a címek a herceg halálakor a második életben maradt fiára szállnak. Ha a címek a második vagy harmadik rendelkezés alapján egy fiatalabb öcsre vagy fiúra szállnak, akkor ezek a címek az ő halála után a férfi ági leszármazottaira szállnak. Ha az ilyen fiatalabb fiú vagy öcs férfi ági leszármazottai kihalnak, a címek nem szállnak át az ő öccseire és azok férfi ági leszármazottaira, hanem visszatérnek az idősebb férfi ági vonalhoz, a második és harmadik rendelkezések szerint.
Története A Selkirk grófi címet 1646. augusztus 14-én hozták létre William Douglas részére, Douglas 1. márki fiának, a Lord Daer és Shortcleuch alcímmel együtt. 1656. április 29-én az Selkork első grófja feleségül vette Anne Hamiltont, Hamilton 3. hercegnőjét. 1660-ban, második fia születése után Douglasról „Hamilton“-ra változtatta vezetéknevét és megkapta a Hamilton hercege címet saját jogán, de nem örökölhetően.
1688. október 6-án Hamilton új hercege átadta Selkirk grófja címet a koronának, amely azokat az átadó második életben levő fiának, Charlesnak adományozta, aki ezáltal Selkirk második grófja lett. Ő visszavette eredeti vezetéknevét, a Douglas-t. Így, míg a legidősebb fia Hamilton hercege címet örökölte, és anyja leánykori nevét kapta vezetéknévként, a kisebbik fia apja méltóságát örökölte, és vitte tovább a Douglas nevet.
Selkirk grófjai William Douglas (1634–1694) Selkirk 1. grófja, majd Hamilton hercege 260px|bélyegkép|William Douglas (majd Hamilton), Selkirk 1. grófja, majd Hamilton hercege William Douglas tíz évesen lett Selkirk . Élete meghatározó napján, 1660. a nevét hivatalosan William Douglas-Hamiltonra változtatta, amikor feleségül vette Anne Hamiltont, Hamilton A trónjára alig fél éve visszakerült uralkodó az ifjú férjet – felesége kérésére – életre szólóan (azaz nem örökölhetően) Hamilton hercegének ( 1660) (al– vagy mellékcímek: Clydesdale márkija, Arran, Lanark és Selkirk grófjai és Lord Machansyre és Polmont) nevezte ki. 1660/61 és 1676 között és 1685-től a skót, 1687-től az angol Titkos tanács tagja. Az uralkodóhoz való hűségéért 1682-ben megkapta a Térdszalagrendet. 1688. október 6-án lemondott a Selkirk grófi címéről a fia javára. William Douglas lemondása része volt a családi stratégiának, amelynek célja volt a birtokok és címek megfelelő öröklése, valamint a család befolyásának biztosítása. Legfontosabb politikai szerepvállalása az 1688-ban kezdődött edinburgh-i konvent volt, ahol kérésére 1689 márciusában a skót koronát felajánlották az orániai III. Vilmosnak és II. Máriának. A Holyrood-palotában halt meg 1694. április 18-án, ekkor az élethosszra kapott címei, így a Hamilton hercege cím is, megszűnt. Felesége huszonkét évet élt még. Charles Douglas, Selkirk 2. grófja (1663–1739) Charles Douglas, Selkirk (1663. február 3. – 1739. március 13.), eredeti nevén Charles Hamilton, skót nemes és katonai vezető volt. 1664. február 5-én keresztelték meg, a Selkirk grófja címet 1688. október 6-án örökölte, ekkor nevét Charles Douglasra változtatta. 1688. november 20-án ezredesi rangot kapott az Első Lovasezredben. Harcolt a Boyne-i csatábanA Boyne-i csata 1690. július 1-jén zajlott a leváltott II. Jakab angol király és III. Vilmos angol király erői között. A csata az az Ír Királyságban, Drogheda közelében, a Boyne folyó mellett zajlott. Vilmos győzött. A háború, aminek ez a csata is a része volt, a Limericki Szerződés 1691. októberi aláírásáig folytatódott, de Jakab a csata után Franciaországba menekült, hogy soha többé nem tért vissza. 1690. július 1-jén. A Pfalzi örökösödési háborúban is részt vett, Namur ostrománál meg is sérült. Élete során számos hivatalban szolgált: 1692/93-ban Edinburgh városának tanácsosa volt, 1696 és 1702 között a skót Lord Clerk RegisterA Lord Clerk Register fontos hivatal Skóciában, amelynek gyökerei a középkorba nyúlnak vissza. A tisztséget viselő személy felelős volt Skócia hivatalos iratainak, közjegyzői okiratainak és egyéb állami dokumentumainak őrzéséért és nyilvántartásáért. A Lord Clerk Register emellett a parlamenti választások és a nemesi címekkel kapcsolatos ügyek felügyeletét is ellátta. – állami irattár vezetője – tisztségét töltötte be, majd 1704-1705-ben a Skót Kincstár Lordjaként tevékenykedett. Ellenezte Skócia és Anglia unióját, de 1713-tól kezdődően többször is Skócia képviselője volt a brit parlamentben. 1733-ban titkos tanácsosi rangot kapott, és ugyanebben az évben újra kinevezték Lord Clerk Register-nek, amit 1739-ig betöltött. 1737-1738 között az Edinburgh-i kastély kormányzójaként is szolgált. 1739. március 13-án halt meg Londonban, és április 18-án temették el a Westminsteri apátságban. A grófi cím öröklésekor sikertelenül próbálta módosítani a cím öröklési szabályát, fiatalabb öccseit tette volna meg örökösnek. John Douglas-Hamilton, Selkirk 3. grófja (1664–1744) John Douglas (1662/3. február 3. – 1738/9. március 13.) 1694–1698 között a skót pénzverde vezetője, 1696-től titkos tanácsos és az állam pénzügyeiért felelős vezető. 1697. április 14-én III. Vilmos angol király Ruglen grófjává ( 1694) kreálta, al– vagy mellékcímei: Riccartoun vikomtja ( 1694) és Lord Hillhouse ( 1694). Sorra nyerte el a pénzügyekhez kapcsolódó megbízásokat: skót egyetemek, főiskolák és iskolák (1697), Admiralitás könyvelésének ellenőrzése (1698). Bátyja halála után, 1739-ben lett Selkirk 3. grófja. Két lánya közül az idősebbik örökölte a Ruglen grófi címet, a Selkirk grófi címet nem, az férfi ágon öröklődött, dédunokaöccsére szállt. Dunbar Douglas, Selkirk 4. grófja (1722–1799) Dunbar Hamilton (1722. december 1. – 1799. május 26.) néven született, 1744-ben, amikor megörökölte a Selkirk grófi címet, felvette a Dunbar Douglas nevet. 1739-től a Glasgow-i Egyetemen tanult, 1745-ben tiszteletbeli polgári jogi doktorátust kapott. Selkirk grófja a kormány támogatója volt az 1745-ös jakobita felkelés során. 1766 és 1768 között a Glasgow-i Egyetem rektora volt. Kirkcudbright főhadnagyaként szolgált, és 1787-től skót képviselői peer volt. 1778-ban, az Amerikai függetlenségi háború idején a gróf célpontja lett egy John Paul Jones vezette emberrablási kísérletnek1778-ban az amerikai John Paul Jones a Ranger lapos fenekű bárkával Skócia és Írország között cirkált célpontot keresve. Benjamin Franklin azt javasolta, hogy elfoghatna egy brit nemest, hogy amerikai foglyokra cserélje. Miután a Jones a Selkirk birtokok közelében született, Jones Selkirk szemelte ki áldozatnak. „Az utolsó pillanatban Jones úgy döntött, hogy nem megy el, hanem két hadnagyot és egy csónaknyi tengerészt bíz meg. Amikor az amerikaiak közeledtek a Selkirk-kastélyhoz, egy nevelőnő meglátta őket, és biztonságba szállította a [gróf fiát] fiatal Thomast. Az amerikaiak bekopogtattak a bejárati ajtón, és az inas üdvözölte őket. Lady Selkirk kijött a reggelizőből, hogy megnézze, mi ez a felhajtás. Behívta az amerikai tiszteket a szalonba, azt mondta az inasnak, hogy főzzön teát, és keressen whiskyt a kint várakozó matrózoknak. Amikor elmagyarázták, hogy azért jöttek, hogy elrabolják a férjét, Lady Selkirk azt válaszolta, hogy Lord Selkirk sajnos nincs otthon. Amikor Wallingford hadnagy azt javasolta, hogy vigyék el a fiatal urat, akit a ház felé vezető úton láttak, Lady Selkirk azt válaszolta, hogy előbb meg kell ölniük. További megbeszélés után Lady Selkirk azt javasolta, hogy lopják el a család ezüstjét, hogy küldetésük ne legyen teljes kudarc. A tisztek megtanácskozták, hogy ez lehet a legjobb megoldás, így Lady Selkirk megparancsolta a komornyiknak, hogy lássa el az amerikai urakat, amire szükségük van. Megtöltött egy zsákot félig szénnel, a felső felét megtöltötte ezüsttel, és bemutatta a tiszteknek. Miután pohárköszöntőt mondtak Lady Selkirkre, visszatértek a hajójukhoz, és átadták kapitányuknak a szénnel és ezüsttel teli zsákot.“ Jones udvarias bocsánatkérő levelet írt Lady Selkirknek, amelyben azt javasolta magának, hogy vásárolja vissza a zsákmányt a haditengerészettől, és adja vissza Selkirk grófjának. Selkirk visszaírta, hogy a Kontinentális kongresszus beleegyezése nélkül nem fogadhatja el ezüstjének visszaadását. Az elhúzódó jogi tárgyalások tárgyává vált tárgyakat hét év múlva visszaadták.
Forrás: . Mivel otthon csak a grófnét találta, emberei inkább az ezüstneműt vitték el. 1785-ben a Royal Society of Edinburgh tagjává választották. A javaslói között volt James Hutton és Adam Smith. Thomas Douglas, Selkirk 5. grófja (1771–1820) 260px|bélyegkép|A Selkirk telepesek partraszállása a Red Rivernél (Vörös folyónál) 1812-ben. J. E. Schaflein festménye. A Hudson Bay Company 1924-es naptári illusztrációja. (Provincial Archives of Manitoba, PAM P-388 N11312) Thomas Douglas (1771. június 20. – 1820. április 8.) skót nemes és politikus volt, aki jelentős szerepet játszott kanadai települések létrehozásában a mai Manitoba területén. Célja az volt, hogy segítsen a skót földön kisemmizett gazdáknak, és új lehetőségeket biztosítson számukra Észak-Amerikában. 1811-ben Douglas a Hudson's Bay Company-tól megszerezte a Rupert's Land egy nagy részét, ahol létrehozta a Red River Colony-t. A kolónia első telepesei 1812-ben érkeztek meg, azonban hamarosan konfliktusok alakultak ki a terület kereskedelmi jogai felett a North West Company és a Hudson's Bay Company között. Az 1816-os Seven Oaks incidens során ezek a feszültségek véres összecsapáshoz vezettek, ami komoly kihívások elé állította a telepeseket és Selkirk nevét is beárnyékolta. Selkirk 1817-ben még visszatért Kanadába, hogy megpróbálja rendezni a helyzetet, de végül 1818-ban visszavonult Európába, ahol egészségi állapota fokozatosan romlott. Az általa alapított település, Red River Colony, végül Winnipeg városává nőtte ki magát.
„Lord Selkirk-et sem politikai magatartása, sem ékesszólása miatt nem kell csodálni, de a magánéletben kedves és jó, ezért örülök, hogy feleségül veszi Miss Wedderburnt...“ Dunbar James Douglas, Selkirk 6. grófja (1809–1885)