A Dinokaryota a páncélos ostorosok fő csoportja. Minden olyan fajt tartalmaz, ahol a sejtmag dinokarion marad az egész sejtciklus során, ahol általában a haploid állapot jelentős. Minden „tipikus” páncélos ostoros (például a Peridinium, Gymnodinium) ide tartozik. Más fajok különlegesebbek: egyes fajok kolóniát képeznek, amőboidok vagy paraziták. A Symbiodiniumba tartoznak a szimbionta „zooxanthellák”.
Nem fotoszintetikus fajai feltehetően fotoszintetikus ősökből származnak. Történet A Dinokaryotát Thomas Cavalier-Smith hozta létre 1993-ban a Peridinea és a Bilidinea osztályokkal. 2013-ban Bachvaroff et al. javasolták a név elhagyását, mivel kérdéses volt a dinokarion szünapomorfiája. 2017-ben ide sorolta a ma a Gymnodiniaceaevel egyesült Akashiwidaet, a hiposzómánál nagyobb episzómájú Epidiniát, a peridinin helyett 19-hexanoilfukoxantint tartalmazó, Haptophytina-eredetű plasztiszú Karlodiniát, a Sulcodineát és a Gyrodinidát is.
2010-ben ide sorolta Gómez, Moreira és López-García a Noctilucalest.
2013-ban az élő Posoniella tricarinelloidest morfológiai és molekuláris alapon is leírták. 2024-ben az Oxytoxaceae a Peridinialesből a Prorocentralesbe került át, a korábban Amphidinium crassum nevű faj új neve Oxytoxum lohmannii lett. Morfológia Gyakran morfológia alapján bontják héjas és héj nélküli csoportokra. Sejtmagja általában dinokarion, kromoszómái interfázis során együtt maradnak, és nincsenek az eukariótákra általában jellemző hisztonjai vagy centriólumai, ehelyett páncélosostoros-vírus-nukleoproteinek tömörítik a kromatint. A Kryptoperidiniaceae kovamoszatokból származó kloroplasztiszokkal és szemfolttá alakult peridinin-kloroplasztisszal rendelkezik. Egyes „héjas” taxonjai rendelkeznek héj nélküli fajokkal is. DNS-e az együtt maradó kromoszómák miatt íves fonalakat alkot. Magja körül magháló van. Életmód Legtöbb faja szabadon élő vagy szimbionta (például Symbiodinium) egysejtű, de a korábbi Blastodiniales fajai állat-, a Tintinnophagus és a Duboscquodinium fajai csillósparaziták. Osztódással, rajzósejtekkel vagy spórákkal szaporodik. Mitózisa zárt (dinomitózis). Csoportosítás Többek közt morfológia alapján csoportosítják, megkülönböztetnek héjas és héj nélküli fajokat, azonban helyenként e csoportosítás mesterséges, mivel egyes héjas csoportok közé sorolt fajok héj nélküliek. Héjas fajok A héjas fajokat 4 csoportba sorolják a páncéllemezek elrendezése alapján: Dinophysales: például Dinophysis: Cingulum, sulcus, a sejt teljes hosszán végighaladó szagittális varrat és egy ostorpórus jellemzi. Gonyaulacales: például Ceratium, Gonyaulax. Általában héjlemezes alveolusai vannak 5–6 változó szélességű sorral és jelentős elülső és hátulsó aszimmetriával. Peridiniales: például Peridinium. Alveolusai héjlemezesek, 6 hosszanti tengelyre merőleges csoportjuk van, melyek elöl és hátul is jelentős szimmetriát mutatnak. Prorocentrales: például Prorocentrum. Ostorai apikális helyzetűek, egy hullámos ostora más páncélos ostorosok transzverzális ostorával homológ, a másik ostor nem hullámos. A Peridiniales valószínűleg a többihez képest parafiletikus, és rRNS-fákon a héj nélküli fajokkal szerepel együtt. A többi csoport valószínűleg monofiletikus, a Dinophysiales és a Prorocentrales közeli rokonok, közös tulajdonságuk a héjat elválasztó szagittális varrat, azonban rRNS-fákon a Prorocentrales felbontva szerepel. Héj nélküli fajok A héj nélküli páncélosostoros-csoportok mesterségesek, többségük polifiletikus, akárcsak sok nemzetség, például a Gymnodinium és az Amphidinium. Azonban egy részük, például a Suessiales megközelítőleg monofiletikus lehet, más részük filogenetikailag nem tanulmányozott. Gymnodiniales: például Gymnodinium, Amphidinium. A Gymnodiniumot kerek, az óramutató járásával ellentétes apikális komplex jellemzi, az Amphidiniumot kis szabálytalan háromszög vagy félhold alakú balra törő episzóma, ez utóbbi nem rendelkezik apikális komplexszel. 5 csoportra bomlik egy 2012-es rendszertani cikkben, ezek az Amphidinium, a Gyrodinium, a Kareniaceae és a Gymnodinium s. s. Ptychodiscales: például Achradina. A mozgó állapot fala nagy részét vastag pellikula tölti ki, alveolusai, ha láthatók, nem rendelkeznek héjlemezzel, így nem sorozatosan helyezkednek el héja részei. Suessiales: például Symbiodinium. Alveolusai könnyű héjlemezeket tartalmaznak apikális keskenylemez-sorral, C-típusú, plasztiszon kívüli, nem membránkötött pigmentgömbökkel rendelkező szemfoltja van. Desmocapsales: például Desmocapsa. Kis nyálkás pelyheket alkothat sok barna, egy egypirenoidos plasztiszt, szemfoltot és keményítőt tartalmazó sejtekből. Nem mozgó állapotban történő osztódással vagy két apikális ostorral rendelkező rajzósejtekkel szaporodhat. Phytodiniales (+ Dinococcales, Dinotrichales): például Dinamoeba, Pfiesteria Thoracosphaerales: például Thoracosphaera. Korábban csak egy faját ismerték, a Thoracosphaera heimiit. Cisztaállapotban meszesedik, és „kalciszférákat” alkot. Korábban a Thoracosphaeraceae kládot a Peridinialesbe sorolták. Monofiletikus csoportot alkot a Calciodinelloideaevel, egyesek a Thoracosphaeraceaet a Peridinialesbe helyezik. Blastodiniales Vannak parazita csoportjai is, ezt a Blastodinialesben egyesítette Chatton, ez többé nem használatos. Trofikus állapota nem rendelkezik dinokarionnal, így sorolják a Blastodiniphyceae csoportba is, de részben vagy egészben a Dinophyceae csoporton belül alakult ki.
A Blastodinium a Peridinialesen belül a Thoracosphaeraceae része. Fosszíliák Héjas tagjai közül a Gonyaulacales legkésőbb a felső triászban, a Peridiniales legkésőbb a kora jurában alakult ki. A Thoracosphaeraceae meszesül, egyes rokonai nem.
A Dinophysalesnek egy lehetséges fosszíliája van, ezenkívül csak jelenkori változataiban fordul elő, és vannak Ptychodiscales-fosszíliák is. Genetika DNS-e viszonylag nagy – míg egy Hematodinium-faj magja 4,5, az Oxyrrhis marina magja 55,8 pg DNS-t tartalmaz, egyes fajok magi genomja 245 Gbp hosszú – vagyis több mint 200 pg – is lehet. A legtöbb eukarióta által tartalmazott hisztonokat bennük a DVNP váltotta fel. 20–300 fonalas kromoszómája van.
Mivel az Oxyrrhis marina a Dinokaryota és a többi páncélos ostoros közti átmeneti állapot, a sejtmag-újramodellezés feltehetően az Oxyrrhis marina megjelenése előtt korán megjelent.
Mitokondriális genomjuk jelentősen redukált, emellett jelentős mRNS-szerkesztés, egycisztronos tandem csoport-mRNS-expresszió és transz-splicing jellemzi. Filogenetika A Dinokaryota a páncélos ostorosok koronacsoportja, testvércsoportja a Syndiniales sensu stricto. Jegyzetek
Fordítás
További információk
Kategória:Páncélos ostorosok Kategória:1993-ban leírt taxonok