A Világok harca H. G. Wells 1898-ban megjelent science-fiction regénye, amely egyes szám első személyben mondja el a névtelen főhős (és testvérei) kalandjait Londonban és környékén, a marslakók támadása alatt. Az 1895–97 között írtDavid Y. Hughes and Harry M. Geduld, A Critical Edition of The War of the Worlds: H.G. Wells's Scientific Romance (Bloomington and Indianapolis: Indiana University Press, 1993), p. 1. regény az egyik első történet, amely az emberiség és egy földönkívüli faj konfliktusát írja le.
A Világok harca két részből áll: A marslakók megérkezése és A Föld a marslakók uralma alatt. A narrátor, egy filozófusi hajlamú író, megpróbál visszatérni a feleségéhez, miközben látja, ahogy a földönkívüliek lerombolják Dél-Angliát. Az első könyv (14., 16. és 17. fejezet) tartalmazza a testvére élményeit is, aki elmondja a fővárosban történteket, majd egy hajón menekül el. Többször nem említik meg a könyvben.
A cselekmény kapcsolódik a korra jellemző inváziós irodalomhoz. A regényt többféleképpen értelmezhető: fejtegetés az evolúciós elméletről, a brit imperializmusról, a viktoriánus babonákról, félelmekről és előítéletekről. Megjelenésekor tudományos románcnak tartották, akárcsak az író korábbi műveit. A világok harca egyaránt lett népszerű és nagy hatású alkotás, filmek, rádiójátékok, képregények, televíziós sorozatok készültek belőle. Több tudós munkásságára is hatással volt, köztük Robert Goddardéra.http://genesismission.jpl.nasa.gov/people/biographies/goddard.pdf Goddard Biography
Cselekmény thumb|left|Marsi gépezetek rombolják le Angliát A marslakók megérkezése A cselekmény egy ottershawi csillagvizsgálóban kezdődik, ahol a tudósok robbanásokat figyelnek meg a Mars felszínén. Később egy „meteor” csapódik be Londontól délnyugatra, közel a narrátor wokingi otthonához. Ő egyike azoknak, akik először veszik észre, hogy a becsapódott tárgy egy mesterségesen készített henger. A henger kinyílik, és „nagy”, „szürkés”, „medve nagyságú” marslakók szállnak ki belőle, „két nagy, sötét színű szemmel” és ajak nélküli „V alakú furcsa szájjal”, melyet „tapogatószervek gorgócsoportja” vesz körbe.H. G. Wells: A világok harca (Első könyv, 4. fejezet) Rövid időre felállnak, de nehezen birkóznak meg a földi gravitációval, így gyorsan visszahúzódnak a hengerbe. Egy emberi különítmény (köztük Ogilvy asztronómus) megközelíti a hengert egy fehér zászlóval, de a marslakók megölik őket és a közelben állókat egy hősugárral.
A narrátor a közeli Leatherheadbe viszi a feleségét, ahol annak rokonai élnek, majd visszatér Wokingba. Felfedezi, hogy a marslakók háromlábú harci gépeket (tripodokat) szereltek össze, mindegyik fegyverzete hősugárból és egy kémiai fegyverből, a „fekete füstből” áll. Ezek a tripodok megsemmisítik a kráter környékén állomásozó haderőket, és megtámadják a környező településeket, London felé haladva. Menekülés közben a narrátor találkozik egy tüzérrel, aki elmondja, egy újabb henger ért földet Woking és Leatherhead között. Byfleeten keresztül próbálnak menekülni, de a Sheppertonból Weybridge-be közlekedő kompnál elszakadnak egymástól a marslakók egyik támadása során. A hadsereg sikeresen végez az egyik tripoddal, amely a Temzébe zuhan. A főhős a Temzén indul meg London felé.
Egyre több henger ér földet Dél-Anglia-szerte, London lakossága pedig menekülni kezd, köztük a narrátor testvére, aki Essexbe menekül, miután Londont elpusztítják a fekete füsttel. A HMS Thunder Child torpedónaszád sikeresen elpusztít két tripodot, majd elsüllyed. Ennek köszönhetően a narrátor testvére és két utastársa a kontinensre menekül. Nem sokkal később minden szervezett ellenállás megszűnik, a marslakók pedig akadály nélkül közlekedhetnek a környéken. Egy marsi növény, a „vörösfű” kezd el nőni mindenütt, ahol elegendő mennyiségű víz található.
A Föld a marslakók uralma alatt thumb|right|A HMS Thunder Child és egy marsi gépezet párbaja
A második könyv elején a narrátor és egy waltoni tiszteletes egy romos házba menekülnek. A ház majdnem összedől, amikor a közelben egy marsi henger ér földet. A két férfi két hétre a házban reked. A tiszteletes a marslakókban az apokalipszis eljövetelét látja. A narrátor és a tiszteletes kapcsolata megromlik, és a főhős leüti a tiszteletest, nehogy hangos fecsegése leleplezze őket. Az egyik marslakó ennek ellenére meghallja a tiszteletest és csápjaival megragadja, majd kiszívja a vérét – a marslakók vérátömlesztéssel táplálkoznak. A narrátor a szénraktárba bújik el.
A marslakók elmennek, a narrátor pedig London belvárosa felé veszi az irányt. Újra találkozik a tüzérrel, aki megpróbálja meggyőzni, hogy segítsen a civilizáció föld alatti újjáépítésében. Néhány óra alatt a narrátor rájön, hogy a terv őrültség, és magára hagyja a tüzért. Az elhagyott Londonban sétálva teljesen elkeseredik, és felajánlja életét az idegeneknek, amikor észreveszi, hogy a megszállók meghaltak. A halálukat mikrobiális fertőzés okozta, ami ellen nem voltak immunisak, ugyanis „a Marson nincsenek baktériumok”.H. G. Wells: A világok harca (Második könyv, 8. fejezet) A narrátor örömmel nyugtázza, hogy minden fenyegetés elhárult. Később idegösszeroppanást kap, majd felépül és hazaindul, ahol találkozik halottnak hitt feleségével. Az utolsó fejezet a megszállás tanulságait vonja le.
Stílus A Világok harca a marsi invázió tényszerű leírása. A narrátor középosztálybeli tudományos újságíró, tulajdonságai hasonlóak Wellséhez. Az olvasó keveset tud meg a főhősről és a regény többi szereplőjéről; jellemzésük nem lényeges, valójában a főbb szereplők közül egyiknek sincs neve.
Tudományos háttér Wells az 1880-as évek második felében természettudományokat tanult. Egyik tanára Thomas Henry Huxley volt, a darwinizmus egyik elkötelezett támogatója. Wells később tanítani kezdett, első könyve egy biológiai tankönyv volt. 1894-ben csatlakozott a Nature folyóirathoz. Írásaiban a tudomány új fejleményeit és a korabeli felfogásokat az átlagos olvasó számára is érthetővé tette.
A regény tudományos irányultsága már az első fejezetben megjelenik, amikor a narrátor a Marsot vizsgálja egy teleszkópon, Wells pedig leírja, hogyan láthattak minket a felsőbbrendű marslakók: úgy vizsgáltak, mint apró organizmusokat egy mikroszkópon keresztül. Ironikusan végül a Föld mikroorganizmusai győzik le a megszállókat. 1894-ben egy francia asztronómus „különös fényt” látott a Marson, megfigyeléseit pedig az év augusztus 2-án tette közzé a Nature-ben. Wells ezt a megfigyelést használta a regény nyitányának, a különös fények az útnak induló marsi hengereket jelezték. 1895-ben Percival Lowell amerikai asztronómus kiadta a Mars című könyvét, melyben felvetette, hogy a Mars felszínén látható alakzatok csatornák lehetnek. Elképzelései szerint ezek a csatornák egy értelmes életforma által épített öntözőcsatornák voltak, amelyek egy haldokló világon segítették elő az életet. A regényben megtalálhatóak Charles Darwin elméletei a természetes kiválasztódásról.
Wells 1896-ban írt egy esszét is Intelligencia a Marson (Értelem a Marson) címmel, mely a marslakókról alkotott elképzeléseit tartalmazza. Ezek szinte változatlanul szerepelnek a Világok harcában. Az esszében a marslakók természetéről és evolúciójukról elmélkedik. Megjegyzi, hogy mivel a Mars idősebb a Földnél, olyan feltételek alakulhattak ki rajta, amelyek a marslakókat arra kényszerítenék, hogy új bolygó után nézzenek.
Helyszín thumb|right|A wokingi „marslakó”. 1895-ben Wells, immár mint elismert író, feleségül vette második feleségét, Catherine Robbinsot, akivel a surreyi Wokingba költöztek. Itt Wells sétával töltötte a reggeleit, délután pedig írt. A Világok harcának ötlete a testvérétől származott, aki az egyik közös sétájuk alkalmával felvetette, milyen lenne, ha földönkívüliek támadnának a Földre.
A Világok harcának nagy része Wokingban és környékén játszódik. A marsi megszállók első leszállóhelye, a Horsell Common akkoriban egy nyitott terület volt, nem messze Wells házától. Az atlanti kiadás előszavában leírta, mennyire élvezett Woking környékén biciklizni, közben pedig elképzelni, hogyan pusztulnának el a házak. A regény írása közben Wells gyakran azzal sokkolta barátait, hogy részleteket árult el a történetről, és hogy hogyan pusztul el Dél-London, amelyet mindannyian jól ismertek. A tüzér, a segédlelkész és az orvostanhallgató karakterét wokingi és surreyi ismerőseiről mintázta.
Napjainkban a Crown Passage-en, közel a wokingi vasútállomáshoz egy tripod 7 méter magas szobra áll, mely a Világok harcában található leírás alapján készült.
Kulturális háttér A kései külvárosi viktoriánus kultúra regényben található leírása pontosan adja vissza Wells tapasztalatait. A 19. század második felében a Brit Birodalom volt a bolygó legnagyobb gyarmattartó és hadi hatalma, éppen ezért a birodalom szíve ellen intézett támadás megrendítő és borzasztó kiindulópont lett volna az idegenek inváziója számára. Wells egy elterjedt félelemre is épített, melyet a korok végének neveztek és 1889 utolsó napjának éjféljére jövendölte az apokalipszist.
Megjelenés Az 1890-es évek végén nagyon gyakori volt, hogy a regényeket fejezetenként, magazinokban és újságokban jelentették meg, a fejezetek végén cliffhangerrel, hogy az olvasók megvegyék a következő számot is. A Világok harca először 1897-ben jelent meg részekben a Pearson's Magazine-ban. Wells 200 fontot kapott a műért, a Pearsons pedig tudni akarta, mi a regény vége, mielőtt elkezdte volna megjelentetni.
A regény teljes egészében 1898-ban jelent meg először, William Heinemann kiadásában.
Még ez előtt, 1897-ben jelent meg részletekben a regény New Yorkban, jogtalanul. 1898-ban a Boston Post kiadta a regény kalózváltozatát, melyben a marslakók Új-Angliában értek földet. Wells tiltakozott ez ellen a verzió ellen.
Fogadtatás A Világok harcát általánosságban jól fogadták mind az olvasók, mind pedig a kritikusok, néhányan azonban kifogásolták az események brutalitását.
Kapcsolata az inváziós irodalommal 1871 és 1914 között 60 olyan irodalmi mű jelent meg, amely Nagy-Britannia megszállását írta le. Az első ilyen mű George Tomkyns Chesney A dorkingi csata (1871) című regénye volt. A könyv egy meglepetésszerű német támadást ír le, egy dél-angliai partraszállással. A megszállást a brit haderő megosztottsága teszi lehetővé, mivel az erők nagy része a gyarmatokon tartózkodik. A német sereg könnyedén legyőzi az angol milíciát, és London felé tör előre. A történet 1871 májusában jelent meg a Blackwood Magazine-ban, és akkora népszerűségnek örvendett, hogy egy hónappal később új kiadásban jelent meg, melyből 80 ezer példány kelt el.
Az ilyen típusú irodalom megjelenése, melynek nagy része korabeli propagandaírás, a félelem és a bizonytalanság erősödő érzését tükrözi, ami az európai birodalmak között állt fenn, és végül az első világháborúhoz vezetett. Az évtizedek során a megszállók nemzetisége változott, az épp aktuális fenyegetéshez alkalmazkodva. Az 1870-es években a megszállók főként németek voltak, a 19. század végére azonban a franciák kerültek előtérbe mint megszállók.
Több hasonlóság is megfigyelhető A világok harca és A dorkingi csata cselekményében: a könyörtelen ellenség meglepetésszerűen támad, a brit erők képtelenek megállítani az előretörést, a hazai megyéket mindkét műben lerombolják.
Habár az inváziós irodalom legtöbb képviselője nem annyira kifinomult, mint Wells regénye, hozzájárultak a regény népszerűségéhez, felkeltve a hasonló történetekhez szokott olvasók figyelmét. Wells valószínűleg ezekből a könyvekből merített, mivel soha nem látott vagy harcolt háborúban.
Tudományos helytállóság Mars