bélyegkép|265x265px|A kerkradei dialógus az ófelnémet frank nyelv és a ripuari leszármazottja A kerkradei dialektus (kerkradeiül: Kirchröadsj Plat; hollandul: kerkraadse dialect; németül: Kerkrader Platt) a ripuari dialektus egy változata, amelyet az 1815-ös Bécsi kongresszusnak köszönhetően Herzogenrathot két részre, a hollandiai Kerkradére és a németországi Herzogenrathra szakított városokban beszélnek.
A kerkradei dialektus az Aachen közeli Kerkrade nevét hordja magában magyarul, hollandul és németül, kerkradeiül pedig a Kirchröadsj Plat nevet viseli.
A kerkradei dialektust még mindig meglehetősen széles körben beszélik az élet minden területén. A kerkradei dialektus a kontinentális nyugatnémet nyelvjáráscsoporthoz, azon belül a ripuari-frank nyelvjáráshoz tartozik. A ripuari név a latin „ripa” szóból származik, amely partot jelent. Ebben az esetben a Rajna jobb partjáról van szó. A rómaiak a Közép-Rajna és közvetlen környezetében élő frank törzseket nevezték „ripuariaknak”. A közeli Aachenben még beszélt úgynevezett aacheni dialektus rendkívül hasonló a ripuarihoz, csakúgy mint a bocholtzi és a vaáli.Kirchröadsjer Dieksiejoneer
http://www.kerkrade.nl/de_stad_kerkrade/kerkrade_toen_en_nu/kirchroadsj_plat/kirchroadsjer_dieksiejoneer/kirchroadsjer_dieksiejoneer
A kerkradei nyelvjárás még mindig élő nyelv, ezt bizonyítja hogy dalszövegekben, könyvekben, versekben, történetekben, színdarabokban a mai napig használják. A kerkradei nyelvjárás elválaszthatatlanul kapcsolódik a karneválhoz. Számos egyesület foglalkozik a kerkradei dialektus életben tartásával annak minden formájában, mint például a „Dialekverain Kirchröadsjer Plat” és a „Dialekverain d'r Wauwel”.
Annak érdekében, hogy a nyelvjárást rögzítsék, hogy megmaradjon az utókor számára, és hogy megakadályozzák a nyelvjárás ellaposodását, anyaggyűjtést kezdtek. Ennek eredménye végül a „Kirchröadsjer Dieksjoeneer” Alapítvány kerkradei nyelvű könyvének kiadása volt.
Később nyomtatásban is megjelentettek egy átfogó holland-kerkradei szótár, két évvel később pedig a „Kirchröadsjer Zagenswies” című könyvben örökítették meg a jellegzetes kerkradei kifejezéseket.
A Kirchröadsjer Dieksiejoneer Alapítvány nagy sikerrel adta ki a holland - kerkradei dialektus szótárát, a Kirchröadsjer dieksiejoneert. A sikeren felbuzdulva ugyanazon az úton folytatták tevékenységüket. Az összegyűjtött adatok gazdag tárháza kiválóan alkalmas volt ehhez a folytatáshoz.Kirchröadsjer Zagenswieshttp://www.kerkrade.nl/de_stad_kerkrade/kerkrade_toen_en_nu/kirchroadsj_plat/kirchroadsjer_zagenswies/kirchroadsjer_zagenswies
Hangtan Az alább bemutatott, meghatározóan holland alapú kerkradei helyesírás alapja a Kirchröadsjer dieksiejoneer, a kerkradei nyelvjárás egyetlen szótára használja. Hivatalos német, vagy angol alapú helyesírás nem létezik. BetűzésFonémaKiejtésPéldaa/a/[ɑ]bakke/aː/[aː]japeaakaat, sjaaai/aɪ/[aɪ]fainao/ɔː/[ɔː]kaodauw/aʊ/[aʊ]kauwäo/œː/[œː]kräocheäu/ɔɪ/[ɔɪ]vräudb/b/[b][p]ch/x/[ç][χ]maache[j][ʁ]d/d/[d][t]dz/dz/[dz]ködzeledzj/dʒ/[dʒ]pieëdzjee/ɛ/[ɛ]sjtek[æ]/ə/[ə]oavend/eː/[eː]deneeedeereë/eə/[eə]keëtsei/ɛɪ/[ɛɪ]kneiijjekkerijeu/øː/[øː]meunè/ɛː/[ɛː]nèsf/f/[f][v]/v/[f]wiefg/ɣ/[ʁ][j]zeëgblad[χ][ç]zeëggk/ɡ/[ɡ]herregkeh/ɦ/[ɦ]i/e/[e]rikkeie/i/[i]/iː/[iː]ieë/iə/[iə]j/j/[j]jód/ɣ/zeëjek/k/[k][ɡ]/ɡ/[k]herrekl/l/[l]m/m/[m][ɱ]n/n/[n][m][ɱ][ŋ]ng/ŋ/o/ɔ/[ɔ]/oː/[oː]oa/oə/[oə]oe/u/[u]/uː/[uː]oeë/uə/[uə]oo/oː/[oː]ouw/ɔʊ/[ɔʊ]ó/o/[o]ö/œ/[œ]öa/œə/[œə]p/p/[p][b]r/r/[ʁ]s/s/[s][z]/z/[s]sj/ʃ/[ʃ][ʒ]/ʒ/[ʃ]t/t/[t][d]ts/ts/[ts][dz]tsj/tʃ/[tʃ]u/ø/[ø]/yː/[yː]uuui/œʏ/[œʏ]ü/y/[y]üe/yə/[yə]v/v/[v]wieve[f]w/β/[β]z/z/[z][s]zj/ʒ/[ʒ] Kapcsolódó nyelvjárások A Kerkrade település északi részén található Eygelshovenben egy külön kelet-limburgi nyelvjárást, az egelzi dialektust beszélik. A két nyelvjárás közötti legnagyobb különbség a kerkradei nyelvjárásban a magasnémet mássalhangzóeltolódás jelenléte, valamint a limburgi nyelvjárásban a ⟨g⟩ írott hang kiejtése; Eygelshovenben úgy ejtik, mint a limburgi és a déli standard hollandban (mint hangzó veláris frikatívumot), míg a kerkradei dialektusban úgy ejtik, mint a kölniben, mint palatális közelítőhangot (ahol ⟨j⟩-vel írják), kivéve a hátsó magánhangzók után, ahol rhotacizálódik hangzó uvuláris frikatívummá, ami a /r/-vel való fonetikai egyesülést eredményezi.
Jegyzetek
Források
Jürgen Erich Schmidt, Robert Möller, Historisches Westdeutsch/Rheinisch (Moselfränkisch, Ripuarisch, Südniederfränkisch), sub-chapter Das Ripuarische; in: Sprache und Raum: Ein internationales Handbuch der Sprachvariation. Band 4: Deutsch. Herausgegeben von Joachim Herrgen, Jürgen Erich Schmidt. Unter Mitarbeit von Hanna Fischer und Birgitte Ganswindt, volume 30.4 of Handbücher zur Sprach- und Kommunikationswissenschaft (Handbooks of Linguistics and Communication Science / Manuels de linguistique et des sciences de communication) (HSK), Berlin/Boston, 2019 Grammatik der ripuarisch-fränkischen Mundart von Ferdinand Münch. Bonn, 1904
Irodalom
Hans Bruchhausen und Heinz Feldhoff: Us Platt kalle un verstonn - Mundartwörterbuch Lützenkirchen-Quettingen. Bergisch Gladbach 2005. ISBN 3-87314-410-7 Leo Lammert und Paul Schmidt: Neunkirchen-Seelscheider Sprachschatz, herausgegeben vom Heimat- und Geschichtsverein Neunkirchen-Seelscheid 2006. (ca. 7300 Wörter) Manfred Konrads: Wörter und Sachen im Wildenburger Ländchen, Rheinland-Verlag, Köln, 1981 Maria Louise Denst: Olper Platt - Bergisches Mundart-Wörterbuch für Kürten-Olpe und Umgebung. Schriftenreihe des Bergischen Geschichtsvereins Abt. Rhein-Berg e. V. Band 29. Bergisch Gladbach 1999. ISBN 3-932326-29-6 Theodor Branscheid (Hrsg): "Oberbergische Sprachproben. Mundartliches aus Eckenhagen und Nachbarschaft." Band 1, Eckenhagen, 1927. Heinrichs, Werner: Bergisch Platt - Versuch einer Bestandsaufnahme, Selbstverlag, Burscheid, 1978 Georg Wenker: Das rheinische Platt. 1877. (Sammlung deutsche Dialektgeographie Heft 8), Marburg, 1915. Georg Cornelissen, Peter Honnen, Fritz Langensiepen (editor): Das rheinische Platt. Eine Bestandsaufnahme. Handbuch der rheinischen Mundarten Teil 1: Texte. Rheinland-Verlag, Köln. 1989. ISBN 3-7927-0689-X Helmut Fischer: 'Wörterbuch der unteren Sieg. Rheinische Mundarten. Beiträge zur Volkssprache aus den rheinischen Landschaften Band 4. Rheinland Verlag, Köln, 1985. ISBN 3-7927-0783-7 Ludewig Rovenhagen: Wörterbuch der Aachener Mundart, Aachen, 1912. Prof. Dr. Will Herrmanns, Rudolf Lantin (editor): Aachener Sprachschatz. Wörterbuch der Aachener Mundart. Beiträge zur Kultur- und Wirtschaftsgeschichte Aachens und Seiner Umgebung, Band 1. Im Auftrag des Vereins „Öcher Platt“ für den Druck überarbeitet und herausgegeben von Dr. Rudolf Lantin. 2 Bände. Verlag J. A. Mayer, 1970. ISBN 3-87519-011-4 Adolf Steins: Grammatik des Aachener Dialekts. Herausgegeben von Klaus-Peter Lange. Rheinisches Archiv Band 141. Böhlau-Verlag, Kölle, Weimar, Wien, 1998. ISBN 3-412-07698-8 Dr. Karl Allgeier, Jutta Baumschulte, Meinolf Baumschulte, Richard Wolfgarten: Aachener Dialekt - Wortschatz, Öcher Platt - Hochdeutsch und Hochdeutsch - Öcher Platt. Öcher Platt e.V. Aachen, 2000.
Kapcsolódó szócikkek Ripuari dialektus Kerkrade Herzogenrath Kohlscheid Burg Rode Limburgi nyelv Rajnai frankok Aachen Aacheni dóm Aacheni magyar kápolna Limburg Limburgi Hercegség
Kategória:Limburg tartomány