A Phaeothamniophycidae, más néven Phaeothamniophyceae a sárgásmoszatok (Stramenopila) egyik csoportja. Két kládja a Phaeothamniales és a Pleurochloridellales, tagjai a sárgamoszatoktól különültek el.

Mélytengeri planktonban is előfordul DNS-e.

Legalább 19 nemzetségben 31 faja ismert. Történet 1884-ben írta le típusnemzetségét, a Phaeothamniont Lagerheim.

Két kládját, a Phaeothamnialest és a Pleurochloridalest 1954-ben írta le Bourrelly, illetve 1956-ban írta le Ettl. Eredetileg a sárgamoszatok közé sorolták, Bailey azonban 1998-ban kivette e csoportból.

Phaeothamniophyceae néven írták le Andersen és Bailey 1998-ban ultraszerkezet, pigmentek és rbcL-szekvenciák alapján. A Phaeothamnion confervicola, a Phaeoschizochlamys mucosa, a Pleurochloridella botrydiopsis és a Stichogloea doederleinii fajokban a heteroxantint ekkor mutatták ki.

Cavalier-Smith és Chao 2004-ben plazmodezmák helyett eleuteroszkízissel osztódó többsejtű sárgásbarna tengeri hínárokként írta le, és a Schizocladiophyceaevel együtt a barnamoszatok közé helyezését javasolta.

2013-ban Cavalier-Smith létrehozta az Aurophyceaet az Aurearenales és a Phaeothamniales s.s. egyesítésére, 2015-ben Ruggiero et al. az Aureophyceae szinonimájaként írták le.

2018-ban Lee a sárgászöld és a barnamoszatok legközelebbi rokonaként írta le.

2019-ben 5 új faját fedezték fel Graf et al., és megállapították, hogy a Phaeothamniophycidae az Aurearenophyceae testvércsoportja. Morfológia Egyszerű többsejtű algák. Fajai fonalasak, álfonalasak vagy kapszoidak, sejtjeik palmelloidak, ostorosak vagy kokkoidok, sejtjeik elülső ostorán van háromrészes tubuláris masztigonéma, a hátulsón nincs. Rizoplasztja vagy harántcsíkolt kinetoszóma-gyökere nincs, átmeneti hélixén 4–6 kör van a fő átmeneti lemez felett. Nincs ostor melletti sávja. A sejteket egy- vagy kétrészes sejtfal fedi. Szemfoltjai vannak. Több mint 800 μm széles kolóniákat alkothat, fonalai egyes fajokban nem ágaznak el, másokban igen. A legtöbb faj kloroplasztiszai nem rendelkeznek pirenoiddal, a Stichogloea globosa esetén azonban nem ismert, hoogy van-e pirenoid.

A kloroplasztiszon övlamella van, a hozzá tartozó endoplazmatikus retikulum membránja a külső maghártyával közvetlenül érintkezik. Plasztisz-DNS-e gyűrűs genofórban van. Mitokondriuma elektronsűrű, cristái rövidek és tubulárisak. Bár csoportjaikat sokszor tanulmányozták 18S rRNS alapján, a csoportok gyakran morfológiai és biokémiai megfigyeléseken alapultak.

Elektronsűrű vezikulumok vannak a Phaeoschizochlamys, a Phaeothamnion és a Stichogloea sejtfelszíne közelében, sejtfala laminált, alapi testei legalább 145°-os szöget zárnak be. Élőhely Édes- és brakkvízben él. Életmód Vannak kizárólagosan fototróf fajai. Biokémia Klorofill a-t, c-t, fukoxantint, heteroxantint, diatoxantint és diadinoxantint termel.

Alginátokat termel, de nem ismert, milyen típusúakat. Genetika A nad11 génje kettéosztott: C-terminális része RNS-e az N-terminális policisztronos RNS-étől elkülönül a Phaeothamnion confervicola genomjában.

trnL(UAA) leucil-transzfer-RNS-e rendelkezik I-es típusú intronnal.

2014-ben jelent meg a Phaeothamnion confervicola transzkriptomja, a Phaeothamnion wetherbeeit 2019-ben szekvenálták. Filogenetika Két kládja a Phaeothamniales és a Pleurochloridales, melyek mind ribocsoportok. A barnamoszatok közeli rokona.

Wetherbee et al. szerint testvércsoportja a Phaeosacciophyceae. Evolúció Feltehetően 250–130 millió évvel ezelőtt alakulhatott ki, azonban nincs ismert fosszíliája.

Kapszoid fajai a sárgamoszatokéitól függetlenül fejlődtek ki. Jegyzetek

Fordítás

További információk

Kategória:1998-ban leírt taxonok Kategória:Ochrophytina