Alekszandr Aronovics Pecserszkij

Alekszandr Pecserszkij, teljes nevén Alekszandr Aronovics Pecserszkij (Kremencsuk, Poltavai kormányzóság, Orosz Birodalom, 1991-től Ukrajna, 1909. február 22. – Rosztov-na-Donu, Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság, Szovjetunió, 1990. január 19.) a Vöröshadsereg tartalékos zsidó származású tisztje volt a második világháború idején. A németek elfogták, előbb hadifogolytáborokban volt, majd egy munkatáborban, végül a sobibóri megsemmisítő táborban. Más foglyokkal együtt megszervezte, majd ő vezette az ottani 1943. október 14-i felkelést és tömeges szökést. A szökés után Pecserszkij partizán osztagban harcolt, majd a Vörös Hadseregben folytatta a harcot, amíg súlyosan megsebesült és leszerelték. Sobibóri tettét csak sokkal a halála után ismerték el hivatalosan.

Élete A háború előtt Alekszandr Pecserszkij apja egy ügyvédi irodában volt alkalmazott, anyja pedig háziasszony. Volt egy fiú- és két lánytestvére. 1915-ben a család Rosztov-na-Donuba költözött. 110 лет со дня рождения Александра Печерского, организатора восстания в Собиборе (110 évvel ezelőtt született Alekszandr Pecserszkij, a sobibóri felkelés szervezője), newsru.co.il, 2019. február 22. (Hozzáférés: 2024. október 9.). Középiskolai tanulmányait nem fejezte be, de zeneiskolában is tanult zongora osztályban. Dolgozni 1925-ben kezdett könyvelősegédként, majd 1931-1933-ban katonai szolgálatát teljesítette, amelyet őrvezetőinek megfelelő ranggal fejezett be. 1933-ban megnősült, és 1934-ben kislánya született.Szimkin 1. 1935-ben a rosztovi Pénzügyi és Gazdasági Intézet (később Rosztovi Állami Gazdaságtudományi Egyetem) adminisztrációjában lett alkalmazott. Zene- és színházrajongó volt és az intézet műkedvelő színjátszó csoportját vezette. Kisebb darabokat rendezett, zenét komponált hozzájuk és játszott is bennük.Pecserszkij 2013, 9. o.

Pecserszkij nem azonosította magát zsidóként. Nem ismerte a jiddis nyelvet,Rashke 1982, 155. és felesége doni kozák származású orosz nő volt.

A háború idején Már 1941. június 22-én, a Németországgal való háború első napján mozgósították Pecserszkijt. A zászlóalja, majd az ezrede törzsében szolgált, valószínűleg írnokként, de a harcokban is részt vett. Szeptemberben az akkor „másodfokú műszaki-intendáns”-nak nevezett rangot kapta, amely később a hadnagyival lett megfelelő.

Pecserszkij mint hadifogoly Pecserszkij egysége július óta Szmolenszk, majd Vjazma környékén harcolt, ahol bekerítették, de még két hétig folytatta a harcot. Pecserszkijt egy kisebb csoportba osztották be azzal a feladattal, hogy törjenek ki a bekerítésből az ezred súlyosan megsebesült politikai tisztjével, de 1941. október 12-én elfogták őket. A Wehrmacht irányelvei és egy 1941. július 6-án kiadott parancs szerint, melyeket főleg a háború elején alkalmaztak, a németek azonnal lelőtték az elfogott politikai tiszteket és a zsidó katonákat. Később Pecserszkij soha sem mondta el, hogyan szabadult meg ettől. Lev Szimkin jogász, aki kutatásokat végzett és írt róla, azt feltételezi, hogy akkor Pecserszkij eltitkolhatta származását, mivel nem különbözött sem kinézésével, sem idegen akcentus nélkül beszélt orosz nyelvével a többiektől, és ezek közül senki sem árulta be.

Pecserszkijt előbb vjazmai és szmolenszki hadifogolytáborokban tartották. A németek nem alkalmazták a szovjetek esetében a hadifoglyokra vonatkozó nemzetközi egyezményeket,Otto – Keller 2020, 40. o. és a fogság körülményei embertelenek voltak. Pecserszkij tífuszban betegedett meg. A felkelni már képtelen betegeket rendszerint lelőtték, de testi adottságainak köszönhetően Pecserszkij képes volt megjelenni a létszámellenőrzéseken és meggyógyult.

1942 májusában Pecserszkij és négy bajtársa megszökött, de még aznap elfogták őket. Szerencséjükre nem lőtték le, hanem egy büntetőtáborba vitték őket Boriszovba. Onnan augusztus 10-én Minszkbe kerültek, ahol orvosi vizsgálatnak vetették őket alá. Ekkor tudódott ki, hogy Pecserszkij zsidó, mivel körül volt metélve, akárcsak még nyolc fogoly.

Pecserszkij mint zsidó fogoly A kilenc zsidó katonát egy teljesen sötét pincébe zárták, ahol tíz deka kenyeret és egy csésze vizet kaptak naponta. Azt gondolták, hogy meg fogják őket ölni, de tíz nap után kihozták és nem ölték meg őket, mert szükségük volt munkaerőre. A városban létező munkatáborba vitték őket, amelyet az SS tartott fenn. A foglyok többsége zsidó polgári lakosokból állt, beleértve nőket és gyerekeket, valamint egyes nem zsidókból, akiket különféle okokból tartottak fogva. Felvételekor Pecserszkij azt hazudta, hogy asztalos. Az SS-ek által nem igényelt foglalkozásúakat, akik nagyon alultápláltak is voltak, látástól vakulásig tartó kimerítő munkákra használták. A foglyok a személyzet kegyetlenkedéseinek voltak kitéve. Tagjai mindenféle okokból és ürügyekkel öltek meg foglyokat. Pecserszkij szökésre gondolt és nem is titkolta el szándékát társai előtt. A táborban volt egy földalatti szervezet, amely a környékbeli partizánokkal volt kapcsolatban. Pecserszkij munkacsapatának a fogoly kápója, barakkjának a fogoly főnöke és a tábor adminisztrációjának fogoly gépírónője tagjai voltak a szervezetnek és foglyokat juttattak ki a táborból úgy, hogy halottaknak nyilvánították őket. Miután megbizonyosodott róla, hogy megbízhat Pecserszkijben, a kápó feltárta előtte titkos tevékenységét, megmondta neki, hogy ne beszéljen a szándékáról és ne próbáljon megszökni. Megígérte neki, hogy őt is ki fogják juttatni, hogy csatlakozhasson a partizánokhoz. Ez nem történt meg, mert később a Gestapo elvitte a kápót.Pecserszkij 2013, 113–132. o.

Több mint egy év után, amióta Pecserszkij Minszkbe került, 1943. szeptember 18-án a táborban fogva tartott zsidókat, kb. -et, köztük Pecserszkijt és más volt hadifoglyokat kivitték a pályaudvarra és 70-en–80-an bezsúfolták őket egy-egy tehervagonba. 30 deka kenyeret kaptak, és annyi vizet és más élelmet vittek még magukkal, amennyit valahogy be tudtak szerezni. Szállításuk négy napig tartott anélkül, hogy egyszer is kinyitották volna a vagonokat, kaptak volna élelmet és vizet, kivihették volna az ürüléküket.Pecserszki 2013, 34. o.

Sobibórban A vonat szeptember 22-én érkezett a sobibóri táborba. Akkor kaptak vizet és újra bezárták őket a vagonokba éjszakára. Másnap leparancsolták őket a vágány melletti platformra és előbb kiválasztották azokat, akik ácsoknak és asztalosoknak mondták magukat, köztük Pecserszkijt is. Aztán kiválasztották a iparosokként, például szabókként jelentkezőket, és 80-as létszámig a fizikai munkára legalkalmasabb férfiakat. Az összes többit elgázosították.

A tábort erdő vette körül. Eleinte Pecserszkijt egy fákat kivágó csapatba sorolták be a tábor egy új részlegébe, ahol barakkokat építettek.Szimkin 2.

A felkelés

A táborban már volt egy földalatti bizottság, amely néhány munkára használt fogolyból állt. Ezek szökési terveket vitattak meg, mivel arra a következtetésre jutottak, hogy mivel megsemmisítő táborról volt szó, végül mindnyájukat meg fogják ölni,Rashke 1982, 200. o.Schelvis 2014, 144–145. o. de szeptember vége feléig nem sikerült elhatározniuk, hogyan járjanak el.Arad 1999, 299–305. o.Schelvis 2014, 147–148. o. A tagbaszakadt, két méter magas Pecserszkij jó benyomást tett rájuk kinézésével, tiszti mivoltával, méltó viselkedésével az SS-ek előtt és tekintélyével a szovjet bajtársai szemében.Rashke 1982, 159 és 164. o. Ezért bevonták a szökés előkészítésébe és őt bízták meg a vezetésével.Rashke 1982, 175–176. o.

A bizottság kihasználta azt, hogy abban a táborban a nők és a férfiak összejöhettek este a munkaprogram után és vasárnaponként, a felére csökkentett munkaprogram után. Szerelmi kapcsolatok is jöttek létre a táborban.Bem 2015, 187. o. Gondoltak arra, hogy az SS-eknek eszükbe juthat, hogy a szovjetek meg fognak akarni szökni, ezért, elterelendő esetleges gyanújukat a terveikről, megismertették Pecserszkijt a Németországból származó Gertrude Poppert-tel, akit ő Lukának nevezett el, és aki álcájának volt hivatott lenni, mivel a bizottság összejöveteleit a nők barakkjában tartották. Ők ketten minden este együtt mutatkoztak a barakkokon kívül, mint egy szerelmespár. Nehezen értették meg egymást, mivel Pecserszkij csak nagyon keveset tudott németül, de összebarátkoztak.Rashke 1982, 183. o.Bem 2015, 188. o. Pecserszkij háború utáni elmondása szerint csak barátok voltak.Rashke 1982, 350. o.

A körülményeknek köszönhetően az összeesküvők elég alkalommal tudtak összeülni, hogy részletesen megbeszéljék lehetőségeiket, a különféle szökési tervjavaslatokat és a végül elhatározott tervet.Blatt 1996, 73. o.Bem 2015, 268–271. o. Arra jutottak, hogy az egyedüli elfogadható megoldás minél több SS megölése és azok tömeges szökése, akik ezt akarják és meg tudják tenni. Kényes kérdés volt az, hogy elegendő foglyot kellett bevonniuk a készületekbe anélkül, hogy árulás lehetőségét keltsék, és ugyanabból az okból a szökést csak akkor jelenthették be az összes fogolynak, amikor majd összegyűlnek létszámellenőrzésre.Rashke 1982, 243. o.Schelvis 2014, 153. o. Azt is tudták az összeesküvők, hogy sokan meg fognak halni szökés közben és sokan azután is, és hogy valószínűleg az SS-ek meg fognak ölni szökni nem akaró foglyokat is. Mégis elfogadhatóbbnak tartották, hogy legalább egy részüknek legyen esélye életben maradni, mintsem hogy mindet megöljék, ha nem szöknek meg.Bem 2015, 276–277. o.

Hogy megöljék az SS-eket, ezek azon szokására számítottak, hogy tárgyakat szereztek be az újonnan behozott deportáltak holmijai közül, amelyeket ezek szortírozására használt foglyokon keresztül kaptak meg, és arra, hogy különféle holmik elkészítését rendelték meg maguknak iparos foglyoktól. Az SS-eket titokban kellett megölni műhelyekben, szortírozó barakkokban, a garázsban, irodában.Bem, 2015, 269–270. o.

A felkelés 1943. október 14-én 16 órakor kezdődött, egy órával a délutáni létszámellenőrzés előtt. Pecserszkij az asztalosműhelyben tartózkodott, ahol a többiek jelentéseit kapta, döntéseket hozott és parancsokat adott ki.Rashke 1982, 212. o. A jelentéseket és a parancsokat küldöncök szerepét betöltő kamaszok közvetítették.Rashke 1982, 216. o.Blatt 1996, 77. o.

A létszámellenőrzésig tíz SS-t öltek meg baltával, kalapáccsal vagy késsel, amelyek végzendő munkájuknak köszönhetően álltak rendelkezésükre. Pisztolyaikat a szovjetek vették magukhoz.Bem, 2015, 273–275. o. Az egyik felkelőnek sikerült három puskát és lőszert lopnia.Bem 2015, 134. o.

A felkelők nem tudták végigkövetni tervüket a létszámellenőrzésig. Elhangzott az erre való gyülekezés jele, és amikor az összes fogoly összegyűlt, Pecserszkij azt kiáltotta, hogy mind szökjenek meg. Az ezt akarók a kapu felé rohantak és két olyan helyre, ahol a kerítésen át akartak kijutni. Az életben maradt SS-ek és az őrökEzek olyan volt szovjet hadifoglyok voltak, akik a németek szolgálatába álltak (vö. Schelvis 2014, 34. o. és Bem 2015, 120–121. o.). lőttek rájuk, hogy megakadályozzák a szökésüket. A fegyvert birtokló foglyok is lőttek. Egyes szökevényeket golyó ölt meg, másokat a kerítésen túlra telepített aknák robbanása.Arad 1999, 331. o.Bem, 2015, 275–276. o.

Marek Bem lengyel történész kutatásai eredménye szerint a felkelés időpontjában kb. 500 fogoly volt a táborban. 275-nek sikerült megszöknie és 41-et megöltek golyók vagy aknák. Nem akart vagy nem tudott kijutni 184. Végül tizenkét SS-t, az őrök egyik altisztjét és egy őrt öltek meg, és egy SS-t súlyosan megsebesítettek. Életben maradt az aznap szolgálatban levő öt vagy hat SS és a többi őr.Bem, 2015., 277. és 297. o.Webb 2017, 318–351. o.

A felkelés napján és másnap a tábor személyzete és több katonai egységből odajött csoport az összes bennmaradt foglyot lelőtte.Bem 2015, 296–297. o. Ugyanakkor beindult a szökevények felkutatása.Bem 2015, 287. o. Marek Bem szerint végül 186 szökevényt megöltek, 32-ről nem tudni, mi lett a sorsuk, és 57 túlélte a háborút.Bem 2015, 298. o.

Pecserszkij a szökés után