A Leptomyxida az Amoebozoa egyik kládja. Fajai többek közt a Flabellula citata, a Flabellula hoguae, a Paraflabellula reniformis, a Rhizamoeba saxonica és a Leptomyxa reticulata.
Hűtötornyok vizében is élhet. Történet Pussard és Pons írták le 1960-ban. Thomas Cavalier-Smith 1993-ban az Adictyozoa alország Neozoa alországága Neosarcodina részalországa Rhizopoda törzse Lobosea osztálya Gymnamoebia alosztályába sorolta.
2008-ban egy Gephyramoeba-fajt áthelyeztek Smirnov et al. az ekkor létrehozott Acramoeba nemzetségbe Acramoeba dendroida néven, lehetővé téve a morfológiának megfelelő rRNS-fa kialakítását.
2017-ben 4 nemzetségben 23 fajt soroltak ide, a nemzetségek száma 2019-ben sem változott.
Korábban ide sorolták a Balamuthia mandrillarist is, de molekuláris adatok alapján az Acanthamoeba costellanii közelebbi rokona a Leptomyxida többi fajánál. Morfológia Nincs héja, mozgó alakja lapos kiterjedt vagy hálós és közel hengeres egy állábú állapot közt változik gyors mozgás vagy bizonyos körülmények esetén, és mindig van adhéziós farokszerű szerkezete. Életmód A Leptomyxa mindenevő és fakultatív gombaevő, a B. mandrillaris opportunista fakultatív parazita.
Életciklus Általában ivartalanul szaporodik, de vannak ivarosságára utaló vitatott közvetlen bizonyítékok, például a sejtegyesülés, melyet a sejtek különválása vagy többmagvúként való fennmaradása követ. Nem ismert, hogy az egyesülés szakaszcsere könnyítésére van, vagy más a célja, így ezt Lahr et al. nem tekinti az ivarosságot igazoló bizonyítéknak. Hematoxilinnel és eozinnal festhető cisztát képezhet. Taxonómia Taxonómiája 2017-es változata 23 elismert fajt tartalmaz: Leptomyxida Pussard et Pons 1976 sensu Page 1987 Leptomyxidae Pussard et Pons 1976 Leptomyxa Goodey 1915 – 9 faj Rhizamoebidae Smirnov et al. 2016 Rhizamoeba Page 1972 em. Smirnov et al. 2016 – 3 faj Flabellulidae Bovee 1970 Flabellula Schaeffer 1926 (része a korábbi Paraflabellula Page et Willumsen 1983) – 10 faj Gephyramoebidae Pussard et Pons 1976 Gephyramoeba Goodey 2015 – 1 faj Genetika Aktinalapú elemzések alapján monofiletikus.
A Balamuthia mandrillaris magi genomja 44,2–68 Mbp, mitokondriális genomja hosszú, GC-tartalma 35,2%, 58 génjéből 33 igazolt fehérje-, 5 feltételezett fehérje-, 18 igazolt tRNS-, 1 feltételezett tRNS-kódoló és 2 rRNS-kódoló. Egyetlen igazolatlan tRNS-kódoló génje feltehetően aszparaginil-tRNS-t kódol. Nincs összevont cox1/cox2 génje. Legalább 2 magi genomvázlat ismert, a 2046-os törzsből származó genom hossza 44,2 Mbp, és nem hiperploid, míg a V039-ből származóé 68 Mbp, és hiperploid. Betegségek Emberben a B. mandrillaris granulómás amőbás encephalitist (GAE) okozhat, mely többnyire halálos, de például antimikrobiális terápiával és indokolt esetben műtéttel gyógyítható. A Balamuthia mandrillaris okozta GAE-t először egy HIV-fertőzött nőben észlelték, aki 24 nappal később elhunyt.
A granulómás amőbás encephalitis gliómához vagy más agytumorokhoz hasonlíthat, és gyakran összetévesztik velük.
A B. mandrillaris kután balamuthiasist is okozhat. Jegyzetek
Fordítás
További információk
Kategória:Tubulinea Kategória:1960-ban leírt taxonok