Momčilo "Momo" Kapor szerb író és festő.
Számos forgatókönyv, több mint negyven regény, novella, útikönyv, önéletrajzi könyv és esszé szerzője. A hatvanas évek elején rádió-, tévé- és színházi drámák szerzőjeként került be az irodalmi körökbe. Könyveit húsz nyelvre fordították le. A Od sedam do tri című novelláskötete, valamint Zelena čoja Montenegra és Poslednji let za Sarajevo című regényei a lausanne-i L'Age d'homme kiadónál jelentek meg franciául, míg Dosije Šlomović a vevey-i Xenie kiadónál.
Festményeit New Yorkban, Bostonban, Genfben, Frankfurtban, Londonban és más városokban állították ki.Dejan Stojanović (1990-11-09). "Pogledi issue #70, pp. 46-47" (in Serbo-Croatian). Illusztrátorként is ismert volt, saját és más szerzők számos könyvét illusztrálta. A Szerb Köztársaság Tudományos és Művészeti Akadémiájának rendes tagja volt.
Fiatalkora A Drinai bánság területén, a Jugoszláv Királyságban született. Édesapja, Gojko Kapor banki tisztviselő volt, édesanyja, Bojana pedig háziasszony. 1941-ben, a második világháború idején bomba hullott arra a házra, amelyben Kapor, a nagymamája és az édesanyja menedéket talált. Kapor édesanyja pajzsként használta a testét, és bár meghalt, Kapor túlélte. Visszagondolt arra a napra, és eszébe jutott, hogy még a kismacska is meghalt, akit a karjában tartott. Nagyon keveset tudott az édesanyjáról, hiszen a családban nem sokat beszéltek róla. Közvetlenül a második világháború után családjával a szerbiai Belgrádba költözött, ahol élete nagy részé töltötte.
Iskolái Fiatalon a belgrádi Művészeti Akadémián tanult festészetet Nedeljko Gvozdenović professzor irányításával. Bár Kapor festészetből diplomázott, már fiatalon megszerette az írást. Ezért a művészeti tanulmányok mellett a hírek írásával is foglalkozott. Hírcikkeket és interjúkat írt, majd írását saját reprezentatív portréjával vagy illusztrációjával kísérte. Ezzel a módszerrel tudta ötvözni élete két legnagyobb szenvedélyét, a festészetet és az írást.
Irodalmi művek Kapor az egyik legnépszerűbb szerb író, akinek irodalmi jelensége három évtizeden keresztül terjedt el. Könnyen magára vonta a közönség figyelmét azzal, hogy folyamatosan írta a kor valóságáról szóló elmélkedéseit. Az egykori Jugoszláviából származó emberek generációit Kapor írásai kötötték össze, amelyek a zágrábi „Znanje” kiadó és a híres „Hit” könyvtár bestsellerévé váltak.
Kapor számos dokumentumfilmet, televíziós műsort és regényt is írt. Az „Una” és a „Panaszkönyv” (Knjiga žalbi) című regényeiből film is készült. Ezeket a filmeket többek között francia, német, lengyel, cseh, bolgár, magyar, szlovén és svéd nyelvekre fordították le. Leghíresebb művei: „Ada”, „Zoe”, „Héttől háromig” (Od sedam do tri) és „Az elveszett város krónikája” (Hronika izgubljenog grada).
Művészet Számos festményét állította ki különböző országokban, például az Egyesült Államokban, Németországban és Franciaországban. Az ok, amiért inkább külföldön, mint Belgrádban állította ki műveit, az volt, hogy nem élvezte a Belgrádban uralkodó „művészeti légkört”. Úgy érezte, hogy Belgrádban sok nagyszerű művész feledésbe merült, míg más országokban egy új, feltörekvő művész nem „törli” el azokat, akik előtte voltak.
Halála Két műtét után Kapor 2010. március 3-án torokrákban halt meg.
Művei
Magyarul megjelent művei Tisztviselő-galaxis. Regény (Old sedam do tri) – Európa, Budapest, 1985 (Modern könyvtár) · · fordította: Gyimót Ágnes, utószó Predrag Stepanović
Jegyzetek
Fordítás
További információk
Kategória:1937-ben született személyek Kategória:2010-ben elhunyt személyek Kategória:Boszniai szerbek Kategória:Szarajevóiak Kategória:20. századi költők, írók Kategória:Szerb költők, írók Kategória:Szerb festők Kategória:Rákban elhunyt személyek Kategória:Belgrádiak