A Hemiselmis a Cryptophyta nemzetsége.
Történet Mary Parke fedezte fel 1949-ben. Ő írta le első faját is, a Hemiselmis rufescenst. Morfológia Általában 4–9 μm hosszú, szabadon úszó kétostorú egysejtű. Általában bab alakúak, ostoraik elölről nézve a sejt hosszának harmada és fele közt vannak. Csőszerű garatja, ahol 2 ejektoszómasor van, a sejt hátulján található. Egy plasztisza és nukleomorfa van Cr-fikoeritrin 555-tel, -fikocianin 577-tel, 612-vel vagy 630-cal. Például a Hemiselmis pacifica biliproteinje Cr-PC577, a Cr-PC612 a H. virescensben és a H. tepidában található. Kloroplasztiszai vörösek vagy zöldek.
Sejtmembránja alatt van periplasztja. Ez belső és felszíni lemezekből áll, melyek általában hatszögletűek. Több faj ultraszerkezete jól ismert. A H. brunescens periplasztja kristályos lemezekből álló fő és kis „kolbászszerű” rostokból álló szekunder rétegből áll. A nukleomorf a pirenoid és a sejtmag közt található. Ostorait egymással átfedő rostpikkelyek rétege veszi körül. Sorozatrekonstrukció alapján sejtenként 1 mitokondriuma van. Szaporodás Csak ivartalan szaporodása ismert. A Hemiselmis-fajok mozgásképesek osztódáskor is. Mozgás A Hemiselmis-fajok a mintákban könnyen szem elől téveszthetők kis méretük és gyors mozgásuk miatt, de csavart úszómozgásuk fontos ismertetőjegy. Ezt feltehetően nem az eltérő ostorhossz vagy -szerkezet, hanem a dorzoventrálisan lapult test okozza, és az ostorok alacsony ponton a hátulsó véghez közel való helyzete hozzájárul az egyedi mozgásmintához. Ökológia Általában óceáni vagy partmenti tengeri környezetekben él, de édesvízben is él. Számos helyen megtalálták, például a Balti-, a Karib-tengeren és a Man-sziget közelében. A fajok hőmérséklet- és mélységtartománya nem ismert. Fajai 16 ismert faja van, ebből 14 rendszertanilag elfogadott. A Hemiselmis brunescens és a Hemiselmis cyclopea helyzete ismeretlen. A teljes fajlista:Hemiselmis amylifera Butcher, 1967Hemiselmis amylosa Clay et Kugrens, 1999Hemiselmis andersenii Lane et Archibald, 2008Hemiselmis anomala Butcher, 1967Hemiselmis brunnescens Butcher, 1967Hemiselmis cryptochromatica Lane et Archibald, 2008Hemiselmis cyclopea Butcher, 1967Hemiselmis oculata Butcher, 1967Hemiselmis pacifica Lane et Archibald, 2008Hemiselmis parvula (Skuja) Butcher, 1967Hemiselmis rotunda Butcher, 1967Hemiselmis rufescens Parke, 1949Hemiselmis simplex Butcher, 1967Hemiselmis tepida Lane et Archibald, 2008Hemiselmis vinosa (Conrad) Chrétiennot-Dinet, 1990Hemiselmis virescens Droop, 1955 Genetika Megváltozott fikobiliproteinek Fotoszintézisre használt fikobiliproteinjei energetikailag komplexek lehetnek, 3 különböző spektrotípusuk is lehet 2 αβ-protomerrel, eltérő negyedleges szerkezettel és excitonállapotokkal. Csak a Hemiselmisben ismert nyitott fikobiliprotein, ahol egy α-egységbeli aminosav-inzertáció megváltoztatja az αβ-protomerek elrendeződését – sztérikus hatások miatt közel 73°-kal elfordítja az α-egységet a zárt állapothoz képest –, oldószerrel töltött nagy üreget létrehozva. A H. andersenii nyitott merevítős változatot okozó L1 körinzertációja homológ a H. tepida és a H. rufescens hasonló inzertációjával. A nyitott változat, bér kevésbé stabil, gyakoribb a nyitott merevítősnél, így a két forma funkcionális okból maradhatott fenn.
Az α-egységekbe 20. helyen kerülő aszparaginsav megváltoztatja a hidrogénkötés-hálózatot is – az A pirrolgyűrű síkja a B-hez képest az α-kromofórban mintegy +29°-kal fordul a zárt változatban, –40°-kal a nyíltban, így –69°-kal fordítja el az A gyűrűt a nyílt αβ monomerben a zárthoz képest az inzertáció. A jelentős elfordulás megakadályozza a zárt dimer létrejöttét súlyos sztérikus gát miatt, így a következő legkisebb szabad entalpiájú állapot a nyitott dimer lehet. Nukleomorf Nukleomorfa teljesen elvesztette intronjait, és a gyakori rDNS-cisztronok fele található meg benne. A H. andersenii nukleomorfgenomja 571,4 kbp hosszú, 3 kromoszómás – az 1. hossza 207,3, a 2.-é 184,6, a 3.-é 179,4 kbp. 472 fehérjekódoló gént tartalmaz, a Guillardia thetával közös legtöbb gén célja a fenntartás. GC-tartalma 25,18%.
mtDNS A Hemiselmis andersenii a Cryptophyta másodikként szekvenált mitokondriális genomú faja, mtDNS-e hosszú, 30 szerkezeti RNS-t és 36 fehérjét kódol egy szálon. Számos tandem és elszórt ismétlődése van 22–336 bp közt egy 19,7 kbp-os génközi szakaszban, emellett 27 stabil DNS-tőköröket alkotó palindrom szekvencia található, melyek egyike egy GC- és egy AT-gazdag részhez közel van. Számos jellemzője, például szerkezete, génjei és a nagy ismétlődő rész a Rhodomonas salináéhoz hasonló, azonban a H. anderseniinek nincs fordított ismétlődő része vagy intronja, eredeti trnK(uuu) génjét elvesztette, azt trnS-eredetű váltotta fel, de az pszeudogén lehet. 36 fehérjéjéből 14 riboszomális fehérje (ebből 10 a kis, 4 a nagy alegység része), 21 az oxidatív foszforilációban vesz részt (ebből 12 a NADH-dehidrogenáz, 1 az ubikinol:citokróm c-oxidoreduktáz, 1 a szukcinát:ubikinon oxidoreduktáz, 3 a citokróm c-oxidáz, 4 az ATP-szintáz része), 1 szelenocisztein-independens fehérjetranszlokáz. GC-tartalma 29%, a DNS 61%-a kódol. A R. salinával összehasonlítva 13 szinténiás csoportban 40 gén található a 62 közös génből, a leghosszabb azonos sorrendű csoport a trnI(gau) génnel kezdődik, a nad9 génnel ér véget, és 7 génes Nukleomorfgenom A H. rufescens nukleomorfgenomját alaposan tanulmányozták. Pulzáló mezős gélelektroforézissel (PFGE) becsült mérete .
A Hemiselmis andersenii'' genomja jelentős felfedezés volt. Mérete , intronjait elvesztette – hiányoznak a spliceoszomális intronok és az RNS-splicing-gének. Az evolúció feltehetően az intronok elvesztéséthez és a fehérjék alakjának és funkciójának módosulásához vezetett, a minimális funkcionális egységek szükségesek az alapvető eukarióta sejtfolyamatokhoz. Jegyzetek
Fordítás
További információk
Kategória:Cryptophyta Kategória:Cryptista-nemzetségek Kategória:1949-ben leírt taxonok