A heavy metal (gyakran rövidítve metál) megjelenése óta, az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején számos heavy metal műfaj alakult ki. A heavy metal műfajok időnként átfedhetik egymást, vagy nehezen megkülönböztethetők, de számos jellemző alapján azonosíthatók. Eltérhetnek a hangszerelés, a tempó, a dalszerkezet, az énekstílus, a dalszövegek, a gitárjáték stílusa, a dobolás stílusa stb. tekintetében.
Alternative metal bélyegkép|160x160px| Alternative metal banda, a Life of Agony Az alternative metal a heavy metal és az alternatív rock egy stílusa, amely az 1980-as évek közepén alakult ki, és az 1990-es évek elején vált népszerűvé.
Az alternative metal általában a heavy metalt ötvözi olyan műfajok hatásaival, mint az alternatív rock, és néhány esetben más, általában a metálhoz nem kapcsolódó műfajok hatásaival is. Az alternative metal és alműfajainak egyik fő jellemzője az erősen lehangolt, középtempós, „chug”-szerű gitárriffek. Az alternative metal zenekarokra gyakran jellemző a dallamos ének, a más heavy metal műfajokon belül szokatlan hangzás, a szokatlan dalszerkezetek és néha a heavy zene kísérleti megközelítése is. A korai alternative metal zenekarok közül sokan Los Angelesből származtak. A műfaj kiemelkedő zenekarai közé tartozik a Soundgarden, az Alice in Chains, a Faith No More, a Helmet, a Life of Agony, a Rollins Band és a Tool. A modernebb zenekarok közé tartozik a Breaking Benjamin, a Chevelle, a Godsmack és a System of a Down.
Az alternative metal alműfajai
Funk-metal
jobbra|bélyegkép|150x150px| dUg Pinnick a King's X- ből, a Living Color funk metál együttesben Corey Glover helyett A funk-metal lényegében a heavy metal és a funk fúziója. A nyolcvanas évek végén indult az alternatív metal egyik alműfajaként, és nagy hatással voltak rá olyan zenekarok, mint a Red Hot Chili Peppers és a Fishbone. A funk metál zenekarok gyakran használnak hagyományos riffelési stílust, amelyet az 1980-as évek thrash metálja befolyásolt, ellentétben más alternative metal műfajok zenekaraival. A kilencvenes évek végén sok zenekar, amely funk metálként indult, elágazott olyan kereskedelmi szempontból életképesebb műfajokba, mint az alternatív rock és a nu metál. Nevezetes funk metál zenekarok közé tartozik a Living Colour, az Infectious Grooves, a Mordred, a Primus és a Rage Against the Machine. A funk metál fénykorában a legnagyobb regionális színtér San Francisco volt.
Nu metál
bélyegkép|150x150px| Nu metál zenekar, a Korn A nu metál egy fúziós műfaj, amely az alternative metal és groove metal elemeket keveri más stílusokkal, többek között a grunge-, az industrial-, a funk- és a hiphopelemekkel. Az új metál a rap-metal rock és rap együttműködésére épül, de kiemeli zenei őseinek néhány agresszívebb elemét. Intenzív és dühös dalszövegek, off-pitched gitárok és masszívan felerősített ütemek jellemzőek a new metál dalokra. A stílus többnyire szinkópás és riffekre épül, és a groove metál ritmika hatása alatt áll. Egyes nu metál zenekarok héthúros gitárokat használnak, melyeket néha lefelé hangolnak a súlyosság növelése érdekében, ami azt eredményezi, hogy a basszusgitárosok öt- és hathúros hangszereket használnak. Néha lemezjátszók, szekvenszerek és samplerek is szerepelnek. A nu metál énekstílusok a dallamos éneklés, a rappelés, az sikítás és a death metál hörgés között mozognak. A bakersfieldi Korn lett az első zenekar, amelyet „nu metál”-ként jelöltek meg. Az MTV szerint a Korn „1993-ban érkezett a fellendülő alternative metal színtérre, amely úgy vált nü-metállá, ahogy a collage rockból alternatív rock lett.” A Coal Chamber, Linkin Park, Slipknot, Papa Roach, Kittie és Disturbed kiemelkedő zenekarok ebben a műfajban.
Rap-metal
bélyegkép|Sonny Sandoval, a P.O.D. rap-metal bandából A rap-metal zenekarok a hiphop vokális és szöveges formáját vezetik be. A rap-metalra példa a Crazy Town, a Clawfinger, a Stuck Mojo, a Skindred és a Rage Against the Machine. A thrash metál zenekar, az Anthrax szintén hozzájárult a műfaj úttöréséhez. A rap-metalt gyakran tévesen rapcore-nak (a hardcore punkot a hiphoppal ötvöző műfaj) vagy nu metálnak nevezik, amely műfaj hasonló elemeket tartalmaz a zenében, azonban a rap-metal általában nem tartalmaz lemezjátszókat vagy samplinget a hangzásába, bár gyakran használnak billentyűs hangszereket. A rap-metal zenekarok élén – a nu metál zenekarokkal ellentétben – szinte mindig rapperek állnak. A rap-metalból is hiányzik a nu metálhoz általában társított dallamos éneklés és hörgés.
Avantgarde metal
bélyegkép|227x227px| Dan Mongrain, az avantgárd metál Voivodból Az avantgarde metal, avantgárd metál vagy avant-metál, más néven kísérleti metál a heavy metal zene egy alműfaja, amelyet lazán definiálnak a kísérletezés alkalmazásával, és amelyet az innovatív, avantgárd elemek használata, a nagyszabású kísérletezés, valamint a nem szabványos és szokatlan hangok, hangszerek, dalszerkezetek, játékstílusok és énektechnikák használata jellemez. A progresszív rockból, a fúziós jazzből és az extrém metálból, különösen a death metalból fejlődött ki. Néhány helyi színtér: Los Angeles és a San Francisco Bay Area az Egyesült Államokban, Oslo Norvégiában és Tokió Japánban. A kísérleti metál úttörői közé tartozik a Boris, a Celtic Frost, az Earth, a Helmet, a Maudlin of the Well, a Neurosis, a Sunn O))) és a Voivod.
Black metál
balra|bélyegkép|165x165px| Black metal banda, az Immortal A black metál a heavy metal egy extrém alműfaja. Az avantgárd metál zenekarokhoz hasonlóan a black metál énekesek és együttesek is szokatlan dalszerkezetekkel és a hangulatra helyezett szöveges hangsúlyokkal rendelkeznek. Közös jellemzői a gyors tempók, a károgó ének, a tremolós pengetéssel játszott erősen torzított gitárok, a blast beat dobolás, a nyers felvételek és a szokatlan dalszerkezetek.
Az 1980-as években számos thrash metál zenekar alkotta a black metál prototípusát. Ebbe az úgynevezett „első hullámba” olyan zenekarok tartoztak, mint a Venom, Bathory, Mercyful Fate, Hellhammer és Celtic Frost. 1990-es évek elején egy „második hullám” alakult ki, amelynek élén olyan norvég zenekarok álltak, mint a Mayhem, Burzum, Darkthrone, Immortal és Emperor. A korai norvég black metál mozgalom zenéje önálló műfajjá vált. A kezdetben a „sátáni metál” szinonimájának tekintett black metált a mainstream kultúra gyakran ellenségesen fogadta, főként sok művész embergyűlölő és keresztényellenes álláspontja miatt. Ráadásul a műfaj több úttörőjét kapcsolatba hozták templomégetésekkel és gyilkosságokkal. Néhányukat a neonácizmussal is kapcsolatba hozták; azonban a legtöbb black metál rajongó és a legtöbb kiemelkedő black metál zenész elutasítja a náci ideológiát és ellenzi annak befolyását a black metál szubkultúrára.
Black metál irányzatai
Nemzetiszocialista black metál
Az NSBM jellemzően ötvözi a neonáci meggyőződéseket (például a fasizmust, a fehérek felsőbbrendűségét, a fehér szeparatizmust, az antiszemitizmust, az idegengyűlöletet és a homofóbiát ) az "idegen" vallásokkal (kereszténység, judaizmus, iszlám stb.) szembeni ellenségességgel. A zenekarok gyakran hirdetik az etnikai európai pogányságot, okkultizmust vagy sátánizmust. Az abszurd Hendrik Möbus a nácizmust "a sátáni/ luciferi hatalomakarat, az árja germán pogánysághoz kapcsolódó elitista szociáldarwinizmus legtökéletesebb (és egyetlen valósághű) szintéziseként írta le". A Der Stürmer együttes (amely a Julius Streicher által szerkesztett antiszemita újságról kapta a nevét) Savitri Devi és Julius Evola műveire támaszkodva az ezoterikus hitlerizmushoz csatlakozik. Magát a műfajt jellemzően még a black metal rajongók is lenézik, ellenzik.
Vörös és anarchista black metál A vörös és anarchista black metál, amelyet gyakran RABM mozaikszóra rövidítenek, egy black metál, amelyben a művészek különféle szélsőbaloldali és környezetvédő ideológiákat képviselnek, mint például az anarchizmust, a marxizmust és a zöld anarchizmust. A black metál és az anarchista crust punk ötvözeteként jelent meg, és jellemzően kerüli a black metál hagyományos sátáni és nihilista szövegeit. Míg egyes művészek, mint például az Iskra, a Panopticon, a Puna Terrori és a Skagos nyíltan támogatják a politikai programokat és kiáltványokat, mások, mint például a Wolves in the Throne Room és néhány más kaszkádiai művész, nem kötődnének kifejezetten a vörös vagy anarchista címkéhez. További RABM művészek: Storm of Sedition, Not A Cost, Black Kronstadt, Crepehanger, Leper, Mutiny, Fauna, és Vidargangr.
Szimfonikus black metál
bélyegkép|A későbbi Patriarkh 2022-ben A szimfonikus black metál a black metál egy olyan stílusa, amely szimfonikus és zenekari elemeket tartalmaz. Ez magában foglalhatja a zenei munkaállomás billentyűzetének használatát „pszeudo-zenekari” hangzás megidézésére alapértelmezett előbeállításokkal (pl. vonósok, kórusok, zongora, orgona), vagy teljes zenekari feldolgozásokat, amelyek fafúvósokat, rézfúvósokat, ütőhangszereket, billentyűsöket és vonósokat tartalmaznak. A Carach Angrenhez hasonló zenekarok a virtuális vagy élő zenekari feldolgozások mellett szólóhangszereket, például hegedűt is használhatnak. Az ének lehet „tiszta” vagy operai stílusú, a dalok szerkezete pedig határozottabb vagy szimfonikus ihletésű, bár nem a nyugati zenében fellelhető formákhoz (pl. szonáta, rondó, téma és variációk) ragaszkodik, és a tipikus riff-alapú megközelítést követi. A hagyományos black metál számos jellemzője megmaradt, mint például a sikoltozós ének, a gyors tempó, a magas magassági erősítés és a tremolóval pengetett elektromos gitárok. De a tempó általában lassabb, a dalszerkezet letisztultabb, a zenekar sok billentyűs hangszert, sőt egész zenekart használ, akárcsak a szimfonikus metálban. A szimfonikus black metálra példa az Emperor és a Dimmu Borgir és a Patriarkh.
Viking metál
bélyegkép|220x220px| Viking metál banda, az Enslaved A viking metál a heavy metal zene egy alműfaja, amelynek gyökerei a black metalban és az északi népzenében keresendők, és amelyet az északi mitológiára, az északi pogányságra és a viking korszakra való közös szöveges és tematikus összpontosítás jellemez. Zenei stílusa jellemzően északi népzenei hatású black metálként nyilvánul meg. Néhány közös vonás a lassú tempójú és nehéz riffelési stílus, a himnikus refrének, a tiszta és durva ének, a népi hangszerek gyakori használata, és gyakran a billentyűs hangszerek használata a hangulati hatás érdekében. A viking metál az 1980-as évektől az 1990-es évek közepéig a sátánizmus és az okkultizmus elutasításaként alakult ki, ehelyett a vikingeket és a pogányságot, mint a kereszténységgel szembeni ellenállás vezetőit karolta fel. A legtöbb viking metál zenekar az északi országokból származik, és szinte minden zenekar azt állítja, hogy tagjai közvetlenül vagy közvetve vikingektől származnak. A svédországi Bathory-t általában a műfaj úttörőjeként tartják számon a Blood Fire Death (1988) és a Hammerheart (1990) című albumokkal. Az Enslaved, a Burzum, az Emperor, a Storm és a Falkenbach segítettek a műfaj továbbfejlesztésében a kilencvenes évek elején-közepén. Az 1990-es évek elején felbukkanó death metál zenekarok, az Unleashed és az Amon Amarth szintén viking témákat vettek át, kiszélesítve a műfajt az elsődlegesen black metál eredetről. A műfaj további meghatározó zenekarai közé tartozik a Darkwoods My Betrothed, az Einherjer, az Ensiferum, a Moonsorrow, a Thyrfing és a Windir.
War metál balra|bélyegkép|150x150px| War metál banda, a Blasphemy