George Sykes (1822. október 9. – 1880. február 8.) az Amerikai Egyesült Államok hadseregének hivatásos tisztje és az Unió tábornoka volt az amerikai polgárháború során.
1842-ben végzett a West Point katonai akadémián, majd számos háborús konfliktusban szolgált, mint például a szeminol háborúk és a mexikói–amerikai háború. A polgárháború során a Virginia-félszigeti hadjárat idején 1862-ben kinevezték a Potomac hadsereg V. hadtestéhez, a második hadosztály parancsnokának. Sykes katonái fedezték a hadsereg visszavonulását Richmond alól a Hétnapos hadjárat folyamán. A Második Bull Run-i csata idején ugyanezt a feladatot látta el, minden alkalommal rendkívül higgadtan és hozzáértően eljárva. Az Antietami csatában Sykes hadteste tartalékban volt, a Fredricksburgi csatában azonban részt vett a Marye's Heights elleni terméketlen támadásokban. A Chancellorsville-i csatában nagyon hamar védekezésbe küldték és harcot szinte egyáltalán nem látott ezután.
1863. június 28-án azt követően, hogy George G. Meade-et kinevezték a hadsereg parancsnokának, Sykes átvette az V. hadtest irányítását. Sykes hadteste bátran küzdött a Gettysburgi csata második napján, július 2-án, fő részese volt annak a sikernek, amellyel az uniós erők visszaverték a konföderációs jobbszárny támadását. 1863 októberében részt vett a Bristoe Station hadjáraton, majd a Mine Run hadjáraton is. 1864. március 23-án egészségügyi okokra hivatkozva felmentették és Kansasbe helyezték. Sykes a polgárháború befejeződése után továbbra is a hivatásos hadsereg tisztje maradt, visszaminősült a hivatásos hadsereg alezredesének. 1876-ban megkapta az ezredesi rangot és 57 éves korában az arcát megtámadó rákban állomáshelyén elhunyt. Volt harcostársai adták össze síremlékét a West Point temetőjében.
Fiatalsága Sykes a Delaware állambeli Doverben született. Nagyapja James Sykes Delaware állam kormányzója volt. Két fia született, William és az ifjabb James, akiből orvos lett, majd 1820. május 15-én feleségül vette a new yorki születésű Angelina Underhillt. Első gyermeküket 1821-ben született és szintén James névre keresztelték. A második gyermek 1822. október 9-én George lett. További két húguk és két öccsük született, Anna Matilda, John, Agnes és Frank. 1838. július 1-jén 15 évesen felvételt nyert a West Point katonai akadémiára. A West Point katonai akadémián 1842-ben végzett, az 56 fős évfolyam 39. eredményével. Kadéttársai a Tardy George nevet ragasztották rá, valamint a Slow Trot Sykesként emlegették. A tardy a retardált, vagyis korabeli használat szerint, lassú, akadályozott szinonimája volt. A Slow Trot, a lassú galopp volt lóháton és szintén a lassúságra utal. Nem ismeretes, hogy miért lett ez a beceneve, mert ha mentális problémái lettek volna, akkor eleve nem kerül be a West Pointra és pláne nem végzi el a négy éves mérnökképzést, amely a kor színvonalán kiváló oktatást biztosított. Sykes kollégiumi szobatársa az észak-karolinai Daniel Harvey Hill volt, aki később az Amerikai Konföderációs Államok altábornagya lett.
Katonai szolgálata Florida Végzés után címzetes hadnagy lett a 3. US gyalogezrednél, és Florida államba vezényelték, Fort Stansbury erődjébe, mely kb. húsz kilométerre épült Tallahassee-től. Ez a helyőrség volt a 3. gyalogezred központja, ahol három százada állomásozott. 1842-ben William J. Worth dandártábornok kibocsátott egy parancsot, amelynek alapján az indiánokkal vívott második szeminol háború harcai véget értek, de a gyakorlatban az ellenségeskedés nem szűnt meg, amíg a 3. US gyalogezred el nem fogta a Tigrisfarok nevű főnököt, aki a békekötés után vonakodott elhagyni a lakhelyét és Oklahomába deportáltatni a népét. Hitchcock alezredesnek ezután a Krík indiánok által zaklatott belső- és nyugat-floridai területeket kellett pacifikálniuk, de április 22-re ezzel is megvoltak és visszamehettek a Fort Stansburybeli főhadiszállásra. A teljes floridai harcok alatt az indiánok három katonát öltek meg, míg a vírusok hatvannyolccal végeztek tiszteket és legénységet összesen értve. A rendteremtés olyan sikeres volt, hogy a 3. gyalogezred fölöslegessé vált Floridában, így áthelyezték Missouriba.
Helyőrségi szolgálat és a mexikói háború 1843-ban a Missouri állambeli Jefferson Barracksba vezényelték. Stephen W. Kearny ezredes a következő hat hónapban a 4. US gyalogezreddel együtt olyan kemény dandárszintű kiképzésnek vetette alá az ezredet, hogy az egész hadsereg élvonalát képezték ekkoriban. 1843. december 31-én Sykes tényleges hadnagyi rangot kapott. 1844 tavaszán az ezredet a Louisiana állambeli Fort Jesup mellett épült Wilkins-táborba vezényelték. A Salubrity-táborban állomásozó 4. gyalogezreddel és a 2. dragonyosezreddel kiegészülve Army of Observation (Megfigyelő-hadsereg) néven egyesültek Zachary Taylor parancsnoksága alatt. Az Army of Observation célja a texasi függetlenségi harcok megfigyelése volt. 1845-től az ezred a harmadik dandár részét képezte az Army of Observation of Texas hadseregben és a Texas állambeli Corpus Christiben állomásozva részt vett a terület katonai megszállásában.
A mexikói hadműveletek kezdetétől számolva 1846-tól harcolt a Mexikói–amerikai háborúban. 1846. május 8-án harcoltak a Palo Altó-i ütközetben majd másnap a Resaca de la Palma-i ütközetben. Május 16-án Lear őrnagy visszatért egészségügyi eltávozásáról és átvette a 3. ezred felett a parancsnokságot, mert Hitchcock alezredes a vezérkar mellett volt foglalkoztatva. 1846. szeptember 21-én az alakulat megrohamozta Monterrey keleti védvonalát. Az állást elfoglalták, de eközben megsebesült Lear őrnagy, aki október 31-én meghalt. A harc során tanúsított derék helytállásáért, valamint mert a rohamban 3 századosuk és 2 hadnagyuk is elesett, szeptember 21-i hatállyal Sykesot előléptették főhadnaggyá. Lear őrnagy halála után a 3. ezred vezetése Bainbridge századosra szállt, majd az ő előléptetése és a 7. ezredbe való áthelyezése után E. B. Alexander századosra. Monterrey további két nap harcot követően szeptember 24-én megadta magát.
Ezután Winfield Scott hadseregébe vezényelték át, mely partraszállt Veracruznál és az erődöt 1847. március 9-én megostromolta. Húsz nappal később bevették az erődöt és továbbindultak a főváros felé. 1847. április 17-én kezdetét vette a Cerro Gordói ütközet. Az ütközet másnapjára hatályozva Sykes címzetes századosi előléptetést kapott a Cerro Gordónál tanúsított bátor és érdemdús magatartásáért. 1847. augusztus 19-én a Contrerasi ütközetben, másnap a Churubuscói ütközetben is harcolt az amerikai dezertőrökből alakult San Patricio zászlóalj ellen. A Mexikóváros elleni műveletekben a Chapultepeci ütközetben részt vett a kastély ostromában és Mexikóváros megszállásában. A békéről való alkudozás alatt David Twiggs hadosztályában lett hadtáptiszt.
A határvidék indiánok elleni harcai A mexikói háború során teljesített szolgálatért tagja lett a veteránokat tömörítő Azték Klubnak. 1848-ban visszavezényelték Jefferson Barracksba, Missouriba. 1849-ben Santa Fébe vezényelték a határvidéki rendfenntartásra az Új-Mexikó Territóriumon. 1849. augusztus 16-én John Washington ezredes, Új-Mexikó katonai kormányzója vezetésével részt vett a navahók elleni katonai erődemonstráción, amely a két oldal közötti lovassági ijesztgetés után béketárgyalásba, szerződéskötésbe, majd sortűzbe torkollott. Ezután Sykesot kétéves toborzókörútra küldték. 1852-től 1854-ig az új-mexikói Fort Unionban állomásozott. Részt vett az apacs indiánok elleni expedíción és március 4-én, április 9-én és június 30-án csatározásokat vívott ellenük.
Apja 1855. május 26-án teljesen váratlanul halt meg egy hajóút közben Missouri állambeli St. Josephben. A Missouri-folyón hajózó személyszállítóra való felszállás közben olyan hirtelen esett össze és halt meg, hogy egy ideig utána azt hitték, hogy villámcsapás érte, mivel éppen vihar volt. Később tisztázódott, hogy nincsenek rajta külsérelmi nyomok, amely a villámcsapást kísérik. Sykes édesanyja 1862. május 8-án halt meg New Yorkban.
1855-ben megtette az utat a Colorado állambeli Fort Massachusettsig és vissza. 1855. szeptember 30-án előléptették a 3. gyalogezrednél századosi rangra és az új-mexikói Fort Fillmore-ba vezényelték. 1857-ben részt vett a Gila-expedíción, majd Baltimore-ba küldték a gyalogezredtől különválasztott szolgálatra. Következő évben visszatért Új-Mexikóba és 1859-ben részt vett a navahók elleni hadjáratban.
A szecesszió
1861-ben a Texas állambeli Fort Clark erődben állomásozott, a 3. gyalogezrednél. 1861. február 1-jén Texas állama elszakadt az Amerikai Egyesült Államoktól. Február 20-án Trevanion T. Teel paramilitáris egysége az erőd megadását követelte, de Sykes és öt százada megtagadta a fegyverletételt. Texas állama megszüntette az ellátásukat és kiutasította az Amerikai Egyesült Államok hadseregét a területéről, így Sykes alakulata 1861. március 9-én elindult 300 mérföldes útjára délnyugatra a part irányában. Sykes szigorúan megtiltotta a zabrálást és lopást a texasi csordáktól, gulyákból. A katonáit azonban ennek ellenére egy döglött disznót cipelve találta. Ilyen esetekben a katonák rendszerint azzal védekeztek, hogy már döglötten találták, vagy önvédelemre kényszerültek. Sykes nem firtatta a disznó elhunytának körülményeit, hanem az állat tetemét négybe vágatta és a négy elkövetőnek a nyakába akasztatta, amit további utasításig egyfolytában viselniük kellett. A katonák pár nap után rimánkodni kezdtek a parancsnoknak, mert disznó maradványai úgy bűzlöttek, hogy rosszul voltak tőle. Sykes engedélyezte a disznó elhantolását.
1861. április 12-én értek a part menti Indianolába. Ugyanezen a napon az Amerikai Konföderációs Államok ideiglenes hadserege lőni kezdte Fort Sumter erődjét és ezt követően kitört az amerikai polgárháború. Sykes alakulata még éppen időben hajózott ki Indianolából az Empire City nevű gőzössel Kubába, mert a háború hírére nem sokkal később már minden Texasban maradt szövetségi katona konföderációs fogságba került.
A polgárháborúban Visszatérés Texasból és az Első Bull Run-i csata
Kubából New Yorkba hajózták Sykesékat, majd onnan Washingtonba vezényelték őket. Mikor május 10-én a fővárosba ért Sykes katonái voltak az első reguláris alakulat, amely az háború kitörése után elérte a fővárost. Három nappal később a körülbelül 300 déli születésű tiszt leszerelése miatt Sykes őrnagyi előléptetést kapott az új 14. gyalogezredben. Robert Patterson dandártábornok hadseregéhez osztották be a Shenandoah-völgyben, Winfield Scott vezénylő tábornok kérésére a regulárisokat a várható csata előtt átirányították Irvin McDowell hadseregébe.
Az Első Bull Run-i csata idején David Hunter 2. hadosztályában, Andrew Porter ezredes dandárjában a hivatásos zászlóaljat irányította, mely három hivatásos ezred, a 2., a 3. és a 8. US gyalogezred különböző századaiból verbuválódott. Ez a gyalogsági alakulat volt a hivatásos hadsereg egyetlen tagja a csatatéren aznap. Porter és Ambrose Burnside dandárja a jobbszárnyi támadást kivitelező szárny része volt. Sykes zászlóalja Burnside dandárját követte és részt vett a Shanks Evans, Barnard Bee és Francis S. Bartow ezredesek alakulatai elleni támadásban a Matthews-domb ellen. Burnside az izgalomtól magát kicsit elragadtatva teátrálisan viselkedett és azt kiáltozta: „Istenemre, Sykes, pont a maga hivatásosai hiányoztak! Fejlődjön fel balra tőle és adjon támogatást az embereimnek!” Sykes nem igazán kedvelte a feltűnősködést és figyelmeztette a katonákat, hogy ne hallgassanak Burnside-ra, mert az úgy viselkedik, mint aki megőrült; ne veszítsék el a fejüket, célozzanak alacsonyra és gondoljanak rá, hogy az egész hadsereg minden önkéntese róluk próbál példát venni, hogyan kell ütközetbe menni.