Kozarac (), falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, Prijedor községben, a Szerb Köztársaságban. A középkori Szana vármegye ősi székhelye.

Fekvése Bosznia-Hercegovina északnyugati részén, a Potkozarje területén, Banja Lukától légvonalban 35, közúton 43 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 10, közúton 11 km-re keletre, 180 – 350 méteres tengerszint feletti magasságban, a Kozara-hegység lábánál és délnyugati lejtőin, a Kozaračka-patak partján fekszik. Több, kis település tartozik hozzá.

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb9642Bosnyák37404306Horvát358Jugoszláv1170Egyéb5741Összesen40454397

Története Kozara vára Szana megye központjaként már a középkorban is állt. Dénes József szerint, amikor 1360-ban várként egy oklevélben feltűnik, már ismeretlen ideje létezett, és mivel megye vár nélkül az Árpád-korban nem létezhetett, igen valószínű, hogy már Szana megye ispánjának legkorábbi ismert említésekor, 1256-ban is állhatott. A ma is látható várral való azonossága azonban kérdéses, mivel az jóval későbbi, török építmény, bár igen valószínű, hogy az a korábbi vár bővítésével és átépítésével létesült.

Kozaracot először 1334-ben említik az írásos dokumentumok, ekkor említi Ivan goricai főesperes a zágrábi egyházmegye részeként a település Szent Mártonnak szentelt templomát. A templom a néphit szerint a Kozara-hegységhez tartozó Mađarska kosa lejtőjének lábánál, Mahmuljini falucskában, a mai Kozaruša település területén állt. A középkori források „Cazara”, „Kotzura” néven említik. Kozarac már 1360-ban, I. Lajos magyar király idejében szabad királyi várossá vált. Kozarac az említett időszakban végig a Szana megye központja volt. A 14. és 15. században Szana megye területét felváltva bosnyák és magyar királyok irányították. 1413-ban Hrvoje Vukčić Hrvatinić herceg, majd halála (1416) után Zsigmond magyar király volt az ura. Kozarac várának őrsége ellenőrizte a Banja Luka – Kozarac – Novi Grad – Sanski Most közötti forgalmat. A vár legénységének szükségletei miatt különféle iparosok (kőművesek, kovácsok, asztalosok, szabók) költöztek ide. A vár alatti települések fejlődésével a környező terület élete, megjelenése is megváltozott. A jó kereskedelmi útvonalon fekvő város kereskedővárossá fejlődött és egy pravoszláv plébánia központja is lett.

1518-ban Kozaracot, akárcsak a Boszniai Krajina többi részét, meghódította az Oszmán Birodalom. Kozarac legnagyobb virágzását az oszmán uralom idején élte meg, amely kisebb megszakításokkal 360 évig (1518–1878) tartott. A 16. században Kozarac kézműves város és igazgatási központ volt Bosznia-Hercegovina északnyugati részének e régiójában. 1687/1688-ban a közeli Hrvatska Kostajnica Ausztriához került. Ekkor sok kosztajnicai polgár telepedett le Kozaracon, majd az oszmán bírói székhely is ebbe a városba költözött, így ez lett a Kostajnicai bekija székhelye. Így vált Kozarac a környező terület katonai és igazságügyi-közigazgatási központjává. 1687 és 1835 között volt Kozarac az azonos nevű kapitányság közigazgatási és igazságügyi központja. 1717 őszén a keresztény seregek rövid időre elfoglalták a várost. 1736-ban a törökök kijavították Kozarac várát, 12 ágyút telepítettek és új tornyot is építettek. A város kősáncai 1 m vastagok, 5 m magasak, 200 m hosszúak és 10 m szélesek voltak, amelyek egy téglalap alakú területet zártak körül. A városba mind a négy oldalról kapukon keresztül lehetett bejutni. Az utak részben aszfaltozottak voltak, és a város központjában keresztezték egymást. Ebben a kereszteződésben egy mecsetet is építettek, kúttal. Az északi oldalon lévő sáncra ágyútornyot (tabija) építettek. A török uralom alatt több kapitány cserélődött a városban. A kapitányság legénységének fő feladata az volt, hogy megakadályozza az osztrákok behatolását Boszniába. a kapitányság intézménye 1835-ig működött. A várat az őrség 1839-ben elhagyta.Михаило Малетћ: „Приједор и околина” (1961)

Az európai hatalmak nyomására II. Mehmed szultán 1839-ben kihirdette a „hatisherifet”, amely demokratikus szabadságjogokat vezetett be, amely alapján később számos más törvényi erejű rendelet is született, amelyek „tezimati hajrije” (mentő rendeletek) néven léptek érvénybe. A rendeletek a jobbágyok és egyéb rádzsák anyagi helyzetének javítását szolgálták, ami nem felelt meg a kiváltságos elemeknek. A feudális urak (török agák és bégek) akadályozták e rendeletek végrehajtását, mely a krajnaiak (főként szerbek) körében szórványos felkeléseket indított el. A kinevezett szultáni tisztviselők képtelenek voltak megszelídíteni a boszniai agakat. Végül a szultán Latas Omer pasát küldte a lázongás lecsillapítására. 1850-ben Omer pasa nagy sereggel érkezett Szarajevóba. Két hét után Szarajevóból Banja Lukán keresztül Krajinába indult. Első összecsapásai Kozarac előtt voltak, ágyúit a Kamičani elé, az ortodox temetővel szemben helyezte el. A Latas pasa elleni ellenállásban a bég két fia is részt vett. Az agák az összes hidat lerombolták, de a háborúban Latas pasa győzött. 1851. április 7-én a pasa elfoglalta, majd felgyújtotta Kozaracot is.

A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. Az évszázados oszmán uralom 1878. szeptember 6-án ért véget, amikor osztrák-magyar csapatok vonultak be Kozaracra és a szomszédos Prijedorra. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Prijedori járáshoz és Kozarac községhez tartozó településnek 93 háztartása, 512 muszlim, 4 ortodox és 6 római katolikus lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 53. o. 1910-ben a Kozaraci járáshoz és Kozarac községhez tartozó településen 65 háztartást, 44 ortodox szerb, 286 muszlim és 22 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 198. o. 1910 decemberében Kozaracban megnyílt az első leányiskola, amelybe több mint 30 diák járt. Az Osztrák-Magyar Monarchia uralma alatt Kozarac lassan kezdte elveszíteni azt a jelentőségét, amelyet Bosznia-Hercegovinában az oszmán uralom idején szerzett.

A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része, 1963-ig Kozarac község központja volt. A boszniai háború idején a település a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. 1992 áprilisában és májusában a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) és a Bosznia-Hercegovinai Szerb Köztársaság hadseregének (VRS) egységei körülzárták Kozaracot, majd 1992. május 24-én megtámadták a települést. A május 26-i elfoglalás után Kozarac túlélő lakosságát az Omarska, Keraterm és Trnopolje fogolytáborokba deportálták. 1992 júniusában Kozaracot kifosztották és felégették, a tábori kínzásokat túlélő lakóit pedig kiutasították. A bosznia-hercegovinai háború alatt több mint 1800 kozaraci ember tűnt el vagy halt meg. A száműzött bosnyákok egy része 1999-ben visszatért, és újjáépítette a helyi mecsetet. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Prijedor község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.

Gazdaság 250px|bélyegkép|jobbra|Kozarac főutcája A kedvező földrajzi fekvés, az éghajlati viszonyok, valamint az idegenforgalmi szezonban tapasztalható nagy turistaforgalom miatt Kozarac és környéke termékeny talaja a turizmusnak, a kereskedelemnek, a mezőgazdaságnak, a vendéglátásnak, az erdészetnek és a fafeldolgozásnak, a horgász- és vadászturizmusnak. Ehhez nagyban hozzájárulnak a kedvező földrajzi és éghajlati adottságok, mint például a Podkozara-völgy (az úgynevezett „Kozara Posavina”) termékeny földje, a Kozara-hegység nagy erdőterületei, a Saničani-tó (20 négyzetkilométer vízfelület), a sok napsütéses nap, a gyakori esőzés és az enyhe téli hőmérséklet. A fejlett közlekedési kapcsolatok (autópálya, közeli pályaudvar, legközelebbi repülőtér 50 km-re), valamint Horvátország és Szlovénia közelsége alkalmassá teszi ezt a helyet az ipari létesítmények számára és exportra szánt áruk előállítására. Az említett előnyök, valamint az alacsony gyártási költségek már két külföldi céget is hoztak Kozaracba (a horvát „Nova Ivančica” (2007) és az osztrák „Austronet” (2008).

Infrastruktúra A településen 1951-ben indult az áramszolgáltatás. A vízszolgáltatást három forrás vize biztosítja, csatornahálózat az 1960-as évek végén épült ki a városias részeken. 1872-ben megépült a Banja Luka – Dobrljin vasútvonal, a település vasútállomása 5,5 km-re található a településtől. A közúti közlekedés fő ütőere a Banja Lukát Prijedorral összekötő M4-es főút. A Kazara és a Mrakovica-hegységeket átszelő főút Gradiškával és Dubicával köti össze.

Kultúra A KUD „Kozarac” Kulturális és Művészeti Egyesület őse a 20. század elején alapított „Gajret” Kulturális Egyesület volt. Ma folklór, színjátszó és versmondó szekciókban összesen 110 taggal rendelkezik. 2013-ban a törökországi Mersinben nemzetközi folklórfesztiválon is bemutatkoztak. A szomszédos Trnopoljén működik a KUD „Kozak” Ukrán Kulturális és Művészeti Egyesület, mely az ukrán kisebbség kulturális hagyományait őrzi.

Oktatás A település első elemi iskolája még a 19. század elején létesült. Az első állami iskola az osztrák-magyar uralom első éveiben kezdte meg a működését, majd a szarajevói és Bosanski Brod-i iskolák után muszlim lányiskola is nyílt a településen. A második világháború után a tanukók száma jelentősen megnőtt. Ma a kozaraci „Kozarac” általános iskola mellett Trnopoljén működik általános iskola. Babići, Kevljani, Kamičani, Jaruga és Gornji Garevci településéken működnek területi iskolák. Általános zeneiskola is működik a településen, mely Savo Balaban nevét viseli. Az itteni diákok Prijedorba járnak középiskolába.

Egészségügy A Kozaraci Egészségház 2009-ben nyílt meg ezer négyzetméteres területen. Az emeletes épületben laboratórium, általános orvosi, gyermekgyógyászati, nőgyógyászati, fogászati rendelők, továbbá gyógyszertár és állatorvosi rendelők működnek.

Egyesületek 250px|bélyegkép|jobbra|A Szent Péter Pál pravoszláv templom A Kozaraci Tűzoltó Egyesület a helyi közösségi épületben működik. Az „Agrarija” Mezőgazdasági termelők Egyesülete 15 éve alakult. Jelentős eredményeket értek el a tejtermelés, a gyümölcstermeszés és az üvegházi termelés területén. A „Kozara” Méhészegyesület 2009-ben alakult. Négyszáz méhkaptárral rendelkezik, éves termelésük eléri a 30 tonnát. A „Srcem do mira” nőegyesület 1992-ben alakult Zágrábban, Bosznia-Hercegovinában 1996 óta működik és 2001 óta Kozaracon van a központja. Ma mintegy 350 tagjuk van. Minden év májusában itt tartják konferenciájukat. A „Kozarac” Tábori foglyok Egyesülete a boszniai háború fogolytáborainak túlélőit egyesíti. 2007-ben alapították. Jogi, egészségügyi és szociális támogatást nyújt tagjainak. Az „Optimišti 2004” Polgári Egyesületet 2004-ben alapították Kozarac és vidékének a megújítására. Célja a kozaraciak és környékbeliek életének javítása. A „Mrakovica” Hegymászó Egyesületet 1988-ban jegyezték be. Mintegy 300 tagot számlál, 140 aktív hegymászóval. Rendszeresen szerveznek hegyi túrákat Boszniában és a környező országokban. 2017-ben megalakult a „Kozarački Kamen” hegymászóklub is. A „Kozarac” Vadásztársaság 1992-ben alakult. Az egyik legrégibb vadásztársaság Bosanska Krajina területén. Négy szekcióban 130 taggal rendelkezik.

Sport Az FK Bratstvo Kozarac labdarúgóklub egyike Bosanska Krajina legrégebben alapított sportegyesületeinek. Az egyesület 1920 körül alakult és 1931-ben regisztrálták hivatalosan. Alapítói a „Gajret” Kultúregyesület tagjai voltak, eredeti neve pedig „Zmaj” volt. 1945 óta működik a mai nevén.