Az Aphrodité Szótéré vagy Szoszandra („aki megmenti az embereket”) egy görög szobor, amelynek mintáját i. e. 460 körül, Kalamisz szorász készítette bronzból. Ma már csak a római korból származó márványmásolatokból ismert, amelyek közül a legjobb valószínűleg a Nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeumban található, a 2. századból.
Története balra|bélyegkép|Aphrodité Szótéré feje (2. század) a Louvre Múzeumból Lukianosz író emlékezett a szoborra, és kifejti, hogy azt az Athéni Akropolisz Propylaea bejáratánál helyezték el, kiemelve „tiszta és tiszteletreméltó” mosolyát:
A műnek mintegy húsz márványmásolata ismert a római korból, köztük egy fej nélküli test és egy mellszobor a Louvre-ban, egy fej, amelyet a Paviai Egyetem régészeti gyűjteményében őriztek, valamint a fej töredéke a római Palatinus Múzeumban. A legjobbak közé tartozó nápolyi szobrot Baiaén találták meg, félig késze, azaz még nem csiszolták meg. Egy másik Pompeiiben található (Stabián fürdő), egy harmadikat pedig a berlini Pergamonmuseum őriz.
Leírása és stílusa Aphrodité istennőt köpenybe burkolva ábrázolja, beleértve a fejét is, gondos ráncokba szedve, míg a lábánál a selymes köntös egy sarka látható, finomabb ráncokkal, amely alól a szandál kilátszik. A szigorú stílusú görög szobrászat egyik leghíresebb példája, amely itt az arckifejezés higgadtságában és mindenekelőtt az egész alakot beborító, az testet teljesen elfedő, a fénynek a lehetőségét meghagyva fejeződik ki, lágyan a szövet széles síkjait súrolva.
Luigi Lanzi aláhúzta a gyönyörű ovális arc „szerénységét és mosolyát”. Ugyanazok az ősi források idézik fel szerénységét és tekintetének tisztaságát, és először tárják fel a pszichológiai önvizsgálatot.
Jegyzetek
Fordítás
Bibliográfia Ranuccio Bianchi Bandinelli–Enrico Paribeni: Nicola Bonacasa (szerk.): Carlo Beretti-Antonella Coralini-Andrea Gatti: Pierluigi De Vecchi–Elda Cerchiari: I tempi dell'arte, volume 1, Bompiani, Milánó, 1999
Kapcsolódó szócikkek Nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeum
Kategória:Ókori görög műalkotások Kategória:Vénuszszobrok