Grete von Urbanitzky regényíró, újságíró és műfordító, aki a Felső-Ausztriai Érsekségből származott. A „szórakoztató regények” termékeny írójaként volt ismert, és emiatt az irodalomtudósok néha figyelmen kívül hagyták azokban az országokban, ahol a „komolyságot” nagyra értékelik. Könyvei mindenekelőtt a nők, és különösen a művésznők társadalmi és közéleti helyzetével foglalkoztak. Kiemelkedő témái közé tartozott a női homoszexualitás, amelyet a korabeli mainstream középosztályi szexuális erkölcs kontextusába helyezett.
Élete Fiatalkora Szülei öt lánya közül elsőként született Linzben. Szülei mindketten az Osztrák–Magyar Monarchia keleti részén nőttek fel, német nyelvű kisebbségek tagjaiként, apja Erdélyben, anyja pedig a Ciszalpin-Bánátban.Mind Szeben, ahol édesapja, mind Arad, ahol édesanyja született, ma (2020) Romániában található. Az első világháború alatt készült önéletrajzi vázlatok sorozatában többször is hangsúlyozta ősei „németségét”: csak az 1960-as években kezdett el két francia nagyanyja genealógiájából tőkét kovácsolni, úgy tűnik, hogy el akart határolódni a német nacionalista pozíciókhoz való korábbi kötődésének egyes aspektusaitól. Különösen közel állt apjához, ami irodalmi szempontból a patriarchális tekintély pozitív bemutatásában tükröződik regényeiben, de ki volt téve a német nacionalista nézeteknek is, amelyek ebben az időben hozzájárultak a politikai és társadalmi kohézió romboló felbomlásához a hagyományosan többnemzetiségű osztrák-magyar monarchiában.
A linzi Körnerschule líceum (leánygimnázium) úttörő iskolájába, majd a zürichi gimnáziumba járt, és így a huszadik század első évtizedében a lányok számára általában rendelkezésre álló lehetőségekhez képest kivételesen szilárd tudományos alapokat kapott. Zürichben maradt, hogy részt vegyen az egyetemi előadásokon, különösen élvezte a lehetőséget, hogy természettudományokat és filozófiát tanulhatott. Első irodalmi sikerei után azonban megszakította tanulmányait, és 1909-ben Bécsbe költözött.
Házasság és párkapcsolat Ebben az időszakban Grete von Urbanitzky kétszer ment férjhez, először Ludwig Woluszukhoz, majd Peter Johann Franz Passinihez. Mindkét házasság rövid volt, és válással végződött, az első Grete apjának nyomására, aki elborzadt a lánya és férje által felhalmozott adósságoktól. Mindkét házasságnál tartósabb jelentőségű volt az a nem hivatalos irodalmi társulás, amelyet Maria „Mia” Passinivel, második férje húgával kötött. A munkaszerződést hamarosan mély és tartós barátság egészítette ki. A nők később, 1934-ben együtt alapítottak otthont, és egészen 1945-ig együtt maradtak, amikor Mia Passini hozzáment egy angol férfihoz.
Háború előtti kiadványok Urbanitzky első publikációja 1911-ben jelent meg. A „Sehnsucht” (szabad fordításban: „Vágyakozás”) különböző ifjúkori írásokból álló összeállítás volt, amely a művész erősen romantikus felfogásával foglalkozott. Ez volt az a téma, amely egész életében visszatér az írói munkásságában. Két évvel később jelent meg a „Wenn die Weiber Menschen werden ... Gedanken einer Einsamen” (szabadon: »Ha a nők emberekké válnának ... Egy magányos nő gondolatai«) már egy tartalmasabb és strukturáltabb mű volt. Ebben abból indult ki, amit Otto Weininger „nemi dichotómiájaként” definiált. A „kurva” és az „anya” előre meghatározott női archetípusához javasolt egy harmadik kategóriát: a művésznőt, aki arra ítéltetett, hogy lemondjon az anyaságról és a szerelemről egyaránt. A kommentátorok természetesen úgy értelmezik ezt, mint a szerző kísérletét arra, hogy a világról (vagy legalábbis a bécsi nagypolgárságról) szerzett igen konzervatív benyomásaival összefüggésben egy olyan tiszteletreméltó kategóriát hozzon létre, amelybe ő maga is belekívánkozhat.
Háború Az első világháború alatt és az azt követő években számos írást publikált napilapokban és hetilapokban, általában a politikai spektrum nacionalista oldaláról, például a „Neue Grazer Tagblatt”, „Alpenland”, „Die Saat”, „Die Deutsche Nation”, „Großdeutschland” és „Vierburgenland” című lapokba. Hozzászólásaiban populista-nacionalista és rasszista témákat dolgozott fel. Saját irodalmi munkásságát „a német népi kultúráért (Volkstum) és az emberi fajért végzett munkaként” határozta meg,„Arbeit für deutsches Volkstum und die Rasse der Erdlinge“ azt állítva, hogy a német és osztrák nép és kulturális értékeik romboló eróziója „természetes szükségszerűség”, hogy elhárítsa Ausztria Németországhoz való csatolását. A konzervatív sajtónak írt nacionalista írásai mellett komoly gazdasági és pénzügyi témájú cikkeket is írt, és 1917-ben a gazdasági folyóiratok rendszeres szerzője lett. Verseket, dalszövegeket és (később nagyrészt elfeledett) operettlibrettókat írt, és legalábbis egy forrás szerint kabaréval is foglalkozott.
Ebben az időszakban Urbanitzky kulturális-politikai szerepvállalása révén emellett szorosan kötődött a populista-nacionalista gondolkodásmódhoz. Felolvasásokat szervezett a Deutscher SchulvereinA Német Iskolaszövetség (Deutscher Schulverein) a németek úgynevezett védőegyesületének (Schutzvereins) a neve a birodalom osztrák felében. nevű szervezetben, amely a német nyelv védelmét tűzte ki célul az Osztrák-Magyar Monarchia számos régiójában, ahol a német nyelvnek mint a kormányzati szervek nyelvének és tágabb értelemben véve a német nyelvnek a státusát egyre nagyobb támadás érte az alternatív nacionalizmusok és a hozzájuk kapcsolódó újjáéledő nyelvek palettája részéről. Jelentős írással járult hozzá Arthur TrebitschArthur Trebitsch (1880–1927) osztrák író és fajelméleti tudós, akiről ismert, hogy zsidó származású antiszemita. 1920-as antológiájához, a „Deutscher Geist aus Österreich”-hoz (szabad fordításban: „Német szellem Ausztriából”), amelyet a nemzet költőihez intézett felhívásként jellemzett. 1920-ban jelent meg „Das andere Blut” című regénye. Az 1921-es és 1922-es „Die Auswanderer” („Az emigránsok”) és „Die goldene Peitsche” („Az arany ostor”) című regényeivel együtt ez volt a leghevesebben populista korszaka. A kommentátorok szerint a könyvek nyíltan rasszisták és antiszemiták, erőteljesen és vehemensen mutatják be az akkori német-nacionalista ideológia alapvető mérgező „biológiai” alapjait.
1920-as évek Urbanitzky egyike azoknak a szerzőknek, akik gondoskodnak a posta és a „Die Neue Freie Presse” (liberális irányultságú tömeglap) közötti kulturális kapcsolatok kiszolgálásáról, gúnyolta a szatirikus Karl Kraus. Ez az észrevétel tükrözi azt a nagy nyilvánosságot, amelyet Urbanitzky mint író a háború utáni Ausztriában élvezett, de arra is utal, hogy munkássága több volt, mint „egy újabb polemikus” összecsavarodott eszmefuttatása. Az 1920 és 1922 között megjelent három regényének címlapokra törő agresszivitása után az ilyen populista-nacionalista kirohanások valóban kevésbé nyíltan kerültek előtérbe a megjelent műveiben. 1923-ban a bécsi irodalmi élet más fiatalabb vezető személyiségeivel, köztük Arthur Schnitzler, Raoul AuernheimerRaoul Auernheimer (1876. április 15. – 1948. január 6.) osztrák jogtudós és író. és Siegfried TrebitschSiegfried Trebitsch (1868–1956) osztrák drámaíró, műfordító, regényíró és költő. írókkal, valamint Ernst Peter Tal kiadóval összefogott, hogy megalapítsák a nemrég alakult PEN International írószövetség osztrák szekcióját. Ő maga elfogadta az osztrák tagozat „főtitkári” kinevezését.
Ebben a talán liberálisabb korszakában, 1927-ben jelent meg „Der wilde Garten” című regénye. A könyv középpontjában a leszbikus szerelem vitatott témája áll, amiről Urbanitzky ekkor már jelentős személyes tapasztalatokkal rendelkezett. A mű megalapozta későbbi hírnevét (vagy nem, a körülményektől függően), mivel olyan regényíróvá tette, aki hajlandó volt olyan „pikáns” szexuális témákkal foglalkozni, amelyekkel mások inkább nem foglalkoztak.Christa Gürtler/Sigrid Schmid-Bortenschlager: Grete von Urbanitzky ... Erfolg und Verfolgung. Österreichische Schriftstellerinnen 1918-1945. Fünfzehn Porträts und Texte. Salzburg: Residenz 2002, pp. 135-144. Korábbi regényeinek populista-nacionalizmusától és antiszemitizmusától azonban nem határolódott el kifejezetten. A Mirjams Sohn (1926) című regényt gyakran filoszemitának állítják be, mivel a zsidó történelem egy témáját veszi kiindulópontjául. A könyv valójában elég árnyalt ahhoz, hogy számos, egymásnak ellentmondó értelmezést tegyen lehetővé. Egy „vezér” alakjának megjelenéséről szól a XVII. századi amszterdami gettóban, de ennek ellenére antimessianisztikus cselekményszerkezetet alkalmaz – a messiás alakjának zsidók általi meggyilkolása –, és felvillantja az antiszemita, sőt a nőgyűlölő ideológiákat is.Viktoria Pötzl: Antisemitische und philosemitische Geschlechterkonstruktionen im historischen Kontext am Beispiel von Grete Urbanitzky’s Mirjams Sohn (1926). Konferenzvortrag zu „Historische Romane von Frauen in der Ersten Republik Österreich“, Österreichisches Kulturforum, Warschau, November 2018. [Publication planned)
Az 1920-as évek szinte biztosan Grete von Urbanitzky legtermékenyebb évtizede volt. Ebben az időszakban jelent meg 32 regénye (1943-ig), gyakran gyors egymásutánban és nagy példányszámban. Az írást a bécsi „Volksoper” sajtófőnöki munkájával kombinálta, ugyanakkor saját irodalmi ügynökségét is vezette. Emellett kiadta a „Roman der Millionen” (szabad fordításban: „Regény a millióknak”) című folyóiratot, amelynek célja az volt, hogy minden hónapban egy friss regény első német nyelvű fordítása jelenjen meg. Sajnos a folyóirat mindössze négy szám megjelenése után megszűnt, valószínűleg anyagi okokból. 1925 és 1928 között a Der Tag című baloldali-liberális napilap munkatársa volt, mint szerkesztő. Az agresszívan antimarxista Neues Wiener Journalnak is dolgozott. Magánéletében egyre növekvő politikai ambivalenciát tükrözött. Rendszeres kapcsolatban állt a populista-nacionalista frakció magas rangú tagjaival, mint például Arthur Trebitsch és Robert HohlbaumRobert Hohlbaum (1886. augusztus 28. – 1955. február 4.) osztrák-német könyvtáros, író és drámaíró.,, de barátai között voltak liberális – zsidó és nem zsidó – írók is, mint Richard SpechtRichard Specht (1870. december 7. – 1932. március 18.) osztrák szövegíró, dramaturg, zenetudós és író. Herwarth Walden,Herwarth Walden (valódi nevén Georg Lewin; 1879. szeptember 16. – 1941. október 31.) német expresszionista művész és számos tudományág művészeti szakértője. Nelly Sachs, Gertrud IsolaniGertrud Isolani (született: Gertrud Isaacsohn; 1899. február 7. – 1988. január 19.) széles körben olvasott újságíró-kommentátor volt Németországban a Weimari köztársaság éveiben. és Felix Salten.Ursula Huber: „Frau und doch kein Weib“. Zu Grete Urbanitzky. Monographische Studie zur Frauenliteratur in der österreichischen Zwischenkriegszeit und im Nationalsozialismus. Wien 1990.