Alan Bennett Tony-díjas angol színész, író, drámaíró és forgatókönyvíró. Szórakoztatói pályafutása során számos díjat és kitüntetést kapott, egy BAFTA-díjat, négy Laurence Olivier-díjat és két Tony-díjat. A György király (1994) című filmjéértGyörgy király (film) Oscar-jelölést is kapott. 2005-ben megkapta a Society of London Theatre különdíját.
Bennett Leedsben született, és az Oxfordi Egyetemen tanult történelmet, és az Oxford Revüvel lépett fel. Néhány évig az egyetemen maradt középkori történelmet tanítani és kutatni. Az 1960-as Edinburgh-i Fesztiválon Dudley Moore-ral, Jonathan MillerrelSir Jonathan Wolfe Miller CBE (1934. július 21. – 2019. november 27.) angol színházi és operarendező, színész, író, televíziós műsorvezető, humorista és orvos. és Peter Cookkal való írói és előadói együttműködése a Beyond the Fringe című szatirikus revüben azonnal hírnevet hozott neki, és később Tony különdíjat kapott. Felhagyott az akadémiai pályával, és főállásban az írással foglalkozott, első színpadi darabját, a Negyven év múlva címűt 1968-ban mutatták be. Ismertté vált a Talking Heads című drámai monológjaival is, amelyek 1988-ban és 1999-ben futottak a BBC1 csatornán, és amelyekért Brit Televíziós Akadémia díjat kapott.
A Royal National Theatre különböző darabjaival aratott sikert. A Single Spies című darabjáért 1990-ben megkapta a legjobb vígjátéknak járó Laurence Olivier-díjat. Ezután a The Madness of George III (III. György őrülete) című darabbal hozta meg az áttörést 1992-ben. Ezért a darabért a legjobb új darabnak járó Laurence Olivier-díjra jelölték. A következő évben színre vitte a BBC Talking Heads című sorozatának színházi előadását 1992-ben. További elismeréseket kapott a The Lady in the Van (1999), a The History Boys (2004) és a The Habit of Art (2009) című darabjaiért. Második Tony-díját a legjobb színdarabért 2005-ben a The History Boys című darabért kapta. A következő darabjait később filmre adaptálták: The Madness of King George (1994), amelyért Oscar-díjra jelölték a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában, The History Boys (2005) és The Lady in the Van (2015).
Bennett hangoskönyvről is ismert, többek között az Alice Csodaországban és a Micimackó felolvasásairól.
Fiatalkora Bennett 1934. május 9-én született Armley-ben, (Leeds, West Riding of Yorkshire). A Co-opA Co-operative Group Limited, amely Co-op néven kereskedik, egy brit fogyasztási szövetkezet. hentes, Walter és felesége, Lilian Mary (született Peel) kisebbik fia, Bennett a Christ Church, Upper Armley, Church of England School (Barbara Taylor Bradforddal egy osztályba jártBarbara Taylor Bradford (1933. május 10. – 2024. november 24.) brit-amerikai bestseller-regényíró volt.), majd a Leeds Modern School (ma Lawnswood School) iskolába járt. Van egy idősebb testvére.
A nemzeti szolgálataAz Egyesült Királyságban a modern időkben két időszakban volt katonai sorkötelezettség. Az első 1916 és 1920 között, a második pedig 1939 és 1960 között. Az utolsó sorkötelezettségi időszak 1963-ban ért véget, bár sok katona úgy döntött, hogy 1963 után is folytatja a szolgálatot. alatt a Joint Services School for Linguists-banA Joint Services School for Linguists 1951-ben a brit fegyveres erők által alapított iskola, hogy elsősorban orosz nyelvű nyelvi képzést biztosítson, elsősorban a nemzeti szolgálatot teljesítő kiválasztott sorkatonák számára. tanult oroszul, mielőtt ösztöndíjraAz S-level vagy scholarship level (ösztöndíj-szint) egy általános oktatási bizonyítvány (GCE) nyilvános vizsga volt Angliában, Walesben és Észak-Írországban, amelyet a legrátermettebb A-szintű (középfokú) hallgatók tettek le. jelentkezett az Oxfordi Egyetemre. Az oxfordi Exeter College felvételt nyert, és első osztályú diplomát szerzett történelemből. Oxfordi tanulmányai alatt több, később sikeres színésszel együtt komédiázott az Oxford Revue-ban. Néhány évig az egyetemen maradt, a Magdalen College középkori történelmet oktató junior előadóként dolgozott, mielőtt 1960-ban úgy döntött, hogy nem alkalmas az akadémiai pályára.
Pályája
Korai karrier 1960 augusztusában Bennett – Dudley Moore-ral, Jonathan Millerrel és Peter Cookkal együtt – az Edinburgh-i Fesztiválon való szereplés után szerzett hírnevet a Beyond the Fringe című szatirikus revüben, amelyet Londonban és New Yorkban folytattak. Szerepelt az Apám ismerte Lloyd George-ot című filmben is.My Father Knew Lloyd George (TV-film) Az On the Margin (1966) című televíziós vígjátéksorozatát törölték; a BBC inkább újrafelhasználta a drága videókazettát, minthogy az archívumban tartsa.On the Margin (TV-sorozat) 2014-ben azonban bejelentették, hogy a teljes sorozat hangmásolatát megtalálták.
Bennett első színpadi darabját, a Forty Years On-t Patrick Garland rendezésében és John Gielgud főszereplésével 1968-ban mutatták be. Második darabját, a Getting On-t, szintén Garland rendezésében és Kenneth More főszereplésével 1971-ben mutatták be. Számos televíziós, színpadi és rádiós darab következett, emellett forgatókönyvek, novellák, novellák, nagy mennyiségű nem fikciós próza, valamint műsorszórás és számos színészi szereplés.
A Királyi Nemzeti Színházzal és a BBC-vel való hosszú együttműködés ellenére Bennett soha nem ír megbízásból, mondván: „Nem dolgozom megbízásból, csak megrendelésre. Ha az embereknek nem kell, akkor az nagy baj”.
Számos televíziós munkája közé tartozik az 1972-es A Day Out, az 1977-es A Little Outing, az 1982-es Intensive Care, az 1983-as An Englishman Abroad és az 1991-es A Question of Attribution. De talán a leghíresebb képernyős munkája az 1988-as Talking Heads televíziós monológsorozat, amelyet később, 1992-ben a londoni Comedy Theatre-ben adtak elő. Egy évtizeddel később egy második, hat darabból álló Talking Heads sorozat következett.
1980-as évek 1980-ban írta az Enjoy című darabot. A darab a Vaudeville Színházban alig hét hétig futott, annak ellenére, hogy Joan Plowright, Colin Blakely, Susan Littler, Philip Sayer, Liz Smith (aki Joan Hicksont helyettesítette a próbák alatt) és – első West End-szerepében – Marc Sinden is remekül játszott. A darabot Ronald Eyre rendezte.Shenton, Mark."Which flops are ripe for revival?" Theatre Blog, The Guardian, 28 August 2008 Az Enjoy új produkciója a 2008-as brit turné során igen kedvező kritikákat kapottLet's enjoy Alan Bennett's revival play for what it is – Daniel Tapper on Alan Bennett's Enjoy The Guardian, 6 February 2009, és 2009 januárjában a londoni West Endre került.Enjoy by Alan Bennett at the Gielgud Theatre, review The Daily Telegraph, 3 February 2009 A West End show több mint 1 millió fontot hozott az elővételes jegyeladásokbólCurtain re-opens on Bennett Play BBC News, 29 January 2009, sőt, a kereslet miatt meg is hosszabbították a bemutatót.Bennett's Enjoy extends two weeks to 16 May 2009 London Theatre, 18 February 2009 A produkcióban Alison Steadman, David Troughton, Richard Glaves, Carol Macready és Josie Walker játszott.
1990-as évek Bennett a The Lady in the Van című művét egy Miss Shepherd nevű excentrikus nővel kapcsolatos tapasztalatai alapján írta, aki több mint tizenöt éven át Bennett kocsifelhajtóján lakott egy sor lerobbant furgonban.Margaret Mary Fairchild (1911. január 4. – 1989. április 28.), más néven Mary Teresa Sheppard, vagy Miss Shepherd, brit hajléktalan nő volt. Életét Alan Bennett 2015-ös The Lady in the Van című filmjében ábrázolta, amelyben Dame Maggie Smith alakította. Először 1989-ben jelent meg esszé formájában a London Review of Booksban. Könyv formájában 1990-ben adta ki. 1999-ben színdarabot készített belőle, amelynek főszerepét Maggie Smith játszotta, és amelyet Nicholas Hytner rendezett. A színdarabban két Alan Bennett nevű szereplő is szerepel. 2009. február 21-én a BBC Radio 4 rádiójátékként sugározta, Maggie Smith újra eljátszotta a szerepét, Alan Bennett pedig saját magát. A történetet újra feldolgozta egy 2015-ös filmhez, amelyben Maggie Smith ismét eljátszotta a szerepét, és Nicholas Hytner ismét rendezett. A filmben Alex Jennings játssza Bennett két változatát, noha Alan Bennett a film legvégén egy cameóban tűnik fel.
Bennett 1991-es darabját, a The Madness of George III címűt adaptálta filmre. A The Madness of King George (1994) című film négy Oscar-jelölést kapott: Bennett írói munkásságáért, valamint Nigel Hawthorne és Helen Mirren alakításáért. A legjobb művészeti rendezésért járó díjat is elnyerte.
1995-ben Bennett írta és vezette a BBC háromrészes The Abbey című dokumentumfilm-sorozatát, amelyet Jonathan Stedall rendezett.Westminster Abbey (TV-film) A műsor személyes tisztelgés és túra a Westminsteri apátságban.
21.század
Bennett kritikusai által elismert The History Boys című darabja 2005-ben három Laurence Olivier-díjat nyert, a legjobb új darab, a legjobb színész (Richard Griffiths) és a legjobb rendezés (Nicholas Hytner) kategóriában, korábban pedig elnyerte a Critics' Circle Theatre Awards, valamint az Evening Standard Awards díjat a legjobb színész és legjobb játék kategóriában. Bennett megkapta a Laurence Olivier-díjat is a brit színházban nyújtott kiemelkedő hozzájárulásért.Jury, Louise."Historic night for Alan Bennett as his new play dominates the Olivier awards", The Independent, 21 February 2005 A The History Boys hat Tony-díjat nyert a Broadwayn, köztük a legjobb színdarab, a legjobb színészi alakítás (Richard Griffiths), a legjobb női alakítás (Frances de la Tour) és a legjobb rendezés (Nicholas Hytner) díját. A History Boys filmváltozatát 2006 októberében mutatták be az Egyesült Királyságban. Bennett 2005-ben megjelent Untold Stories című prózai gyűjteményében arról a mentális betegségről írt, amelyben édesanyja és más családtagjai szenvedtek.
A Királyi Nemzeti Színházban 2009 végén Nicholas Hytner rendezte Bennett The Habit of Art című darabját, amely W. H. Auden költő és Benjamin Britten zeneszerző kapcsolatáról szól. Archived version is available without subscription.
Bennett People című darabja 2012 októberében mutatkozott be a Nemzeti Színházban."Alan Bennett's new play to open at National Theatre", The Guardian, 23 January 2012 Ugyanezen év decemberében mutatták be a Cocktail Sticks című önéletrajzi ihletésű darabot a Nemzeti Színházban, a Hymn című monológgal együtt. A produkciót Bennett régi munkatársa, Nicholas Hytner rendezte. A darabot kedvező fogadtatásban részesítették, és a londoni West End Duchess Színházába vitték át, majd a BBC Radio 4 rádióadásra adaptálta. Audio not available.
2018 júliusában a londoni Bridge Színházban a kritikusok elismerésével nyílt meg Bennett Allelujah! című komikus drámája, amely egy bezárással fenyegetett nemzeti egészségügyi kórházról szól."Allelujah!", "Bridge Theatre". Retrieved 25 August 2018
Magánélete
Bennett 40 évig élt a londoni Camden Townban, a Gloucester Crescenten, majd 2006-ban a pár perc sétára lévő Primrose Hillbe költözött élettársával, Rupert Thomasszal, a The World of Interiors magazin korábbi szerkesztőjével.The Guardian profile: Alan Bennett The Guardian. 14 May 2004 Hosszú távú kapcsolata volt korábbi házvezetőnőjével, Anne Daviesszel is, egészen annak 2009-ben bekövetkezett haláláig.Alan Bennett reveals that his lover, 'Café Anne', is dead The Independent, 22 November 2009
Bennett agnosztikus. Anglikánnak nevelkedett, de az évek során fokozatosan „elhagyta [az egyházat]”.
1988-ban visszautasította a Brit Birodalom Rendjének (CBE) parancsnoka kitüntetést, 1996-ban pedig a lovaggá ütést.Playwright who rejected a knighthood says he's probably the last real monarchist left in Britain The Independent, 31 May 2009