Kozinci (), falu Gradiška községben, Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 42, közúton 49 km-re északra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 6 km-re északkeletre, 90-92 méteres magasságban, a Gradiška városa és Száva-folyó között elterülő síkságon fekszik.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb6051560Bosnyák132Horvát16190Jugoszláv856Egyéb4431Összesen9081689
Története A régészeti leletek tanúsága szerint itt már a bronzkorban emberi település állt. A település északi részén, Abajno Polje területén késő bronzkori településre utaló maradványokra bukkantak.
A település nevét nagy valószínűséggel a kelta „kosin” kifejezésből (őrizni, védeni) kapta. A település a 14. század közepétől a 15. század közepéig terjedő időszak Orbász megye településjegyzékében is szerepel Kozirevac (Kozyryewach) néven. A 18. század elején említik Koszorna vagy Kosztina lakatlan birtokát, ahol a Slavonski Mačkovec-i határőrök mezőgazdasággal foglalkoztak. A település akkoriban gazdag volt gyümölcsben.
A település területe 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Berbir községhez tartozó településnek 28 háztartása 148 ortodox szerb és 16 katolikus horvát lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 35. o. 1910-ben a Bosanska Gradiškai járáshoz és Kozinci községhez tartozó településen 61 háztartást, 252 ortodox, 147 római katolikus és 2 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 168. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek 176 háztartása és 1035 lakosa volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 105. o. Jugoszlávia megszállása után a település a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháborúban a településnek 17 halálos áldozata volt, kettő kivételével mind szerbek. A falu 1945-től a szocialista Jugoszlávia része volt. A boszniai háború idején a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Bosanska Gradiška község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került. A népesség növekedése a boszniai háború után indult meg, amely a nagyszámú menekült és lakóhelyüket elhagyni kényszerült személy bevándorlásának következménye. Kozinciban a többségi szerb lakosságon kívül 28 katolikus család él. Kozincinak 1979 és 1986 között volt helyi önkormányzati hivatala. A tájház 1948-ban épült. 1985-ben érkezett meg a vezetékes vízellátás, 1984-ben pedig kiépült az első telefonkapcsolat. A szociális otthonban a 20. század nyolcvanas évek elejéig általános iskola működött. A faluban két ortodox temető található, valamint a Szent Apostolok Gyülekezete - Pavlovdan - temploma, amelyet 2004-ben szenteltek fel. A falu búcsúünnepe Spasovdan.
Gazdaság A lakosság főként mezőgazdasággal foglalkozik.
Sport Az FK Bratstvo Kozinci labdarúgóklub 1954-ben alakult.
Nevezetességei Abajno Polje – őskori település maradványai. A település északi részén, a Szávához vezető út melletti lelőhelyen talaj megbolygatása után egy méteres mélységben égett földre, csontokra és kerámiatöredékekre bukkantak. Korukat a késő bronzkorra tették. Összefüggésben lehetnek a szomszédos Mačkovac területén talált, az urnamezős kultúrához tartozó bronz leletekkel. A Szent Apostolok Gyülekezete tiszteletére szentelt pravoszláv templom a temetőben áll. Egyhajós, keletelt épület, a nyugati homlokzat feletti, az épület méreteihez képest magas harangtornnyal.
Jegyzetek
További információk Gradiška város hivatalos oldala
Kategória:A Banja Luka-i régió települései