A treblinkai felkelés a treblinkai megsemmisítő táborban a második világháború idején, 1943. augusztus 2-án történt esemény. Közvetlenül utána a tábor foglyainak többsége megszökött. Ez volt az első náci megsemmisítő táborban történt felkelés.
A tábor
A Treblinka 2-nek is nevezett treblinkai megsemmisítő tábort nem messze építették fel lengyel foglyok Treblinka 1-nek nevezett büntető munkatáborától. A Treblinka 2-t a lengyelországi zsidók megsemmisítésére szánt Reindhard-művelet keretében létesítették a belzeci és a sobibóri megsemmisítőtáborokkal együtt.Arad 1999, 18. o.
A tábort 1942 májusának végén vagy júniusának elején kezdték építeni Lengyelország keleti részén, nem messze a Nyugati-Bug folyótól, mely a Szovjetunió megtámadása előtti lengyel-szovjet határ volt. A helyet erdő borította és helységektől viszonylag távol volt, négy kilométerre Treblinka falutól és ennek vasútállomásától.Arad 1999, 37. o. Építésének első szakasza július közepe táján fejeződött be és a tömeges megsemmisítés július 23-án kezdődött el, de az építési munkálatok még több hónapon keresztül folytatódtak.Arad 1999, 43. o.Webb – Chocholatý 2014, 31. o. thumb|270px|A tábor alaprajza.
A tábor három részlegből állt. Az 1-es részleg egyik része a tábor személyzetének volt fenntartva, a másikban pedig, sögesdrót kerítéssel elkülönítve a dolgoztatásra ideiglenesen életben hagyott foglyok lakóbarakkjai és közülük egyesek műhelyei voltak.Arad 1999, 38. o.Kopówka – Rytel-Andrianik 2011, 77–80. o.
A 2-es részlegbe terelték az újonnan behozott deportáltakat. Volt ott egy holtvágány, amelyre az őket szállító vagonokat tolták be, és ennek mentén egy platform és vasútállomásnak álcázott barakkok, amelyekben valójában a deportáltaktól elszedett holmikat osztályozták és tárolták. A részleg közepén kellett hagyniuk a deportáltaknak poggyászukat. Volt még ott egy barakk, ahol a nőknek és gyermekeiknek kellett levetkezniük, egy helyiséggel, ahol a nők haját nyírták le, valamint egy másik barakk, ahol a férfiak vetkeztek le. A tábor ottani kerítése mellett volt egy kórháznak álcázott Lazarett-nek nevezett barakk, amelyet faágakkal teletűzdelt sögesdrót kerítés választott el.
A vetkőző barakkoktól keskeny, faágakkal álcázott kerítésekkel elszigetelt út vezetett a 3-as részleghez, ahol a megsemmisítés történt. Itt gázkamrák voltak és nagy gödrök a holttestek elhelyezésére. 1943 februárjában Heinrich Himmler elrendelte, hogy tüntessék el a népirtás nyomait, és e célból a holttestek kiásását és elégetését. Erre vasúti sínekből két rostélyt állítottak fel. Ott volt sögesdrót kerítéssel elválasztva az ebben a részlegben dolgoztatott foglyok lakóbarakkja is.Arad 1999, 38–39, 119 – 174. o.Kopówka – Rytel-Andrianik 2011, 82–84. o.
A személyzet A tábor működését 20–30 SS-tiszt és altiszt felügyelte.Webb – Chocholatý 2014, 305–307. o. Ők nem őrködtek. Ezt a feladatot 80–120 őr látta el. Ezek a németek szolgálatába állt volt szovjet hadifoglyok voltak, többségükben ukránok és németek, de egyéb Szovjetunióbeli nemzetiségűek is. Őrködésen kívül részt vettek a megsemmisítésben is és, mint az SS-ek, ők is elkövettek atrocitásokat.Procknow 2011, 35. o.Arad 1999, 21. o.Kopówka – Rytel-Andrianik 2011, 78. o.
Az 1-es részlegben az SS-eket néhány lengyel és ukrán nő szolgálta ki.
A megsemmisítés A Treblinka 2-t lengyelországi zsidók megsemmisítésére létesítették, de megöltek ott kisebb Ausztriából, Németországból, Görögországból, a Bulgária által elfoglalt jugoszláviai MacedóniabólA 21. században Észak-Macedónia., Csehországból és Litvániából odahurcolt kisebb csoportokat is,Webb – Chocholatý 2014, XI. o. valamint kb. cigányt.Arad 1999, 153. o.
Nem tudni pontosan hány ember volt áldozata Treblinkában a népirtásnak. Számuk legkisebb becslése ,Helmut Krausnick német történész vallomása az 1964–1965-ös első Treblinka-perben, idézi Roca 2010, 202. o. de az 1964–1965-ös első Treblinka-per bírósága -es becslésre jutott.Sereny 1974, 250. o.
A dolgozó foglyok A tábor foglyai munkaképes férfiak és gyermek nélküli nők voltak, akiket a deportáltszállítmányok érkezésekor válogattak ki és ideiglenesen életben hagytak a tábor fenntartására szükséges és a megsemmisítési folyamattal kapcsolatos munkák végzésére. Mindig kb. 1000 ilyen fogolyra volt szükség.Kopówka – Rytel-Andrianik 2011, 88. o.
Az 1-es és a 2-es részlegben kb. 700 fogolyt dolgoztattak. A legtöbb a 2-es részlegben dolgozott három csapatban. Az egyik a táborban levő holtvágány platformján dolgozott. Tagjai szedték ki a vagonokból a szállítás közben meghaltakat és takarították ki a vagonokat. Egy másik csapat tagjai vitték a mozgásképteleneket a Lazaretthez, ahol ezeket azonnal lelőtték. Szintén ők vitték a deportáltak poggyászait és ruháit az osztályozóbarakkokba. A legnagyobb csapat az osztályozóké volt. Ők osztályozták fajtájuk és minőségük szerint az összes deportáltaktól elszedett holmit és Németországba szállításukra csomagolták be. Egy másik csapat a fodrászok csapata által lenyírt női hajat fertőtlenítette és csomagolta. Egy Goldjuden (arannyal foglalkozó zsidók) nevű csapat főleg ékszerészekből, órásokból és banki almazottakból állt. Ők vették át, osztályozták, értékelték, jegyezték be és csomagolták a deportáltaktól elszedett és az osztályozók által megtalált varrással eldugott pénzt, nemes fémekből és drágakövekből készült tárgyakat. Kb. 20 iparos és szakmunkás, szabók, cipészek, asztalosok, kovácsok, lakatosok és bádogosok dolgoztak a műhelyekben. Voltak még útépítők és más építőmunkások is. Az SS-ek rendelkezésére orvosok, fogorvos és fodrászok álltak. Ezek, a Goldjuden és a műhelyekben dolgozók voltak a dolgozó foglyok elitje.Kopówka – Rytel-Andrianik 2011, 89–90. o.Arad 1999, 108–111. o.
A tábor melletti erdőben őrizet alatt favágók csapata vágott ki fákat és készítette elő a tüzifát. Egy másik őrök kísérte csapat az erdőben fenyőágakat vágott le, a táborba vitte és a kerítésekbe illesztette, folyamatosan helyettesítve az elszáradt ágakat. Ősszel és tavasszal dolgozott egy burgonyát tároló és fagyás ellen védő csapat.Arad 1999, 110–111. o.
Dolgozó fogoly nők 1942 szeptemberétől kezdve voltak a táborban, időben változó számban, a kezdeti 25–30-tól a későbbi 50-ig. Őket mosónőkként, szakácsokként és varrónőkként dolgoztatták.Arad 1999, 115–116. o.
Volt négy kamaszfiú is, akiket az SS-ek csizmáik és egyenruháik tisztán tartására használtak.Webb – Chocholatý 2014, 285. o.
A 3-as, megsemmisítő részlegben kb. 300 fogolyt dolgoztattak. A munka fázisaira szakosodott csoportok szedték ki a gázkamrákból a holttesteket, tisztították ki a kamrákat, szedték ki holttestek nemes fémekből készült fogait, fogkoronáit és fogprotéziseit, szállították el a holttesteket a gödörhöz.Arad 1999, 111–112. o. 1943 februárjától ki lettek ásva a holttestek és az itteni foglyok egyik csoportjának el kellett égetniük ezeket, a következő időszakban pedig mindjárt elgázosítás után elégetniük a holttesteket.Arad 1999, 174–176. o.
Külön kategória volt a különböző funkciókra kijelölt foglyoké. Mindegyik munkacsapatnak volt egy kápója, aki munka közben felügyelte a csapatot. A nagyobb csapatok kisebb csoportokra voltak osztva és mindegyiknek volt egy munkavezetője. Mindegyik lakóbarakknak is volt egy fogoly főnöke, aki mindazért felelt, ami a barakkban történt. A foglyok hierarchiájának csúcsán a fogoly táborfőnök állt, egy az 1-es és 2-es részleg felett, egy a 3-as felett. A kápók, a barakk- és a táborfőnökök nem végeztek testi munkát, jobb életkörülményeik voltak, mint a többi fogolynak, és megbüntethették ezeket. A funkciós foglyok jellemük szerint viselkedtek a többi fogollyal. Egyesek ugyanolyan embertelenek voltak, mint az SS-ek, mások viszont emberségesek.Hausser-Gans 2016, 137. o.
A fogva tartás körülményei A táborban kapott élelmezés nagyon elégtelen volt. Jobb volt, amikor szállítmányok jöttek, és az SS-ek eltűrték, hogy a foglyok elvegyenek a deportáltak által hozott élelemből. Amikor nem jöttek szállítmányok, és főleg a tábor létezésének vége felé, amikor már egyáltalán nem jöttek, a foglyok éheztek.Kopówka – Rytel-Andrianik 2011, 91. o.Arad 1999, 203–204. o.
A foglyokat olykor tarthatatlan tempóban dolgoztatták. A kápóknak volt korbácsuk vagy botjuk, és az embertelenek megverték azokat, akik szerintük túl lassan dolgoztak. Ezen kívül is a foglyokat kegyetlenül büntették a legkisebb kihágásokért is, általában legalább 25 bőrszíjjal adott ütéssel.Arad 1999, 201–202. o.Hausser-Gans 2016, 227. o. Azokat, akik túlságosan legyengültek, túl betegek voltak vagy munkaképtelenek lettek a büntetések nyomán, lelőtték.Arad 1999, 105–106. o. A holtak száma különösen nagy volt az 1942 decemberétől 1943 márciusáig tartó flekktífusz-járvány idején. Akkor kb. 400 fogoly halt meg, legtöbbjük golyó által, amikor már nem bírtak a létszámellenőrzésre kimenni.Arad 1999, 219–222. o.
Az életben maradáshoz nemcsak testi, hanem lelki kitartás is kellett. A 3-as részlegben sokan nem bírták ki a körülményeket és öngyilkosok lettek.Arad 1999, 223–224. o.Hausser-Gans 2016, 159. o.
Amikor, főleg 1943 kezdete után a deportáltszállítmányok ritkábbak lettek és a foglyok népessége stabilabb lett, a feszültség csökkent valamennyire, és a foglyoknak megengedtek egyes olyan dolgokat, amelyek a szabad életükre emlékeztettek,Arad 1999, 208. o. például egyes vallási megnyilvánulásokat.Arad 1999, 216–217. o.Hausser-Gans 2016, 236–237. o. Már előbb életben hagytak muzsikusokat, zenekar és kórus alakult meg az 1-es részlegben, valamint egy muzsikustrió a 3-asban. Ezeknek elsősorban a személyzetet kellett szórakoztatniuk, de a büntetések alatt is játszaniuk, a zenekar vezetőjének pedig meg kellett komponálnia a tábor úgynevezett himnuszát, amelyet a foglyok kötelesek voltak ismerni és énekelni sorban való menet közben.Kopówka – Rytel-Andrianik 2011, 90. o.Arad 1999, 231–233. o.
A munkaidőn kívüli néhány órában, általában 18 órától, amíg 21 órakor bezárták őket a barakkjaikba, ha nem kellett a személyzetet szórakoztatniuk, a foglyoknak meg volt engedve néhány közösségi életelem. Összegyűlhettek, a férfiak látogatásokat tehettek a nők barakkjában,Arad 1999, 236. o. a 3-as részlegben a foglyok maguknak is énekelhettek az ottani trió kíséretével.Arad 1999, 234–235. o.
Ellenállási aktusok és szökések a felkelés előtt Az első ellenállási aktus 1942. szeptember 11-én történt, amikor egy fogoly késsel megölt egy SS-t az esti létszámellenőrzéskor. Azonnal megölték a fogolyt, és megtorlásként még tízet helyben, 150-et pedig másnap.Arad 1999, 98–99. o.
Több szökés volt a táborból, főleg az első időszakában. A szökések száma lecsökkent, miután a munkacsapatokat valamennyire állandósították, de az SS-ek megelőző intézkedései is szigorúbbak lettek.Arad 1999, 258–264. o. Chris Webb brit történész 21 olyan fogoly nevét sorolja fel, akik a felkelés előtt szöktek meg és túlélték a háborút.Webb – Chocholatý 2014, 232–256. o.
Voltak sikertelen szökési kísérletek és szökések is, amelyek mind az illető foglyok halálával végződtek. Egyszer hét fogoly próbált megszökni, máskor 25, megint máskor négy.Webb – Chocholatý 2014, 240 – 248. o.
A felkelés előkészítése