Donja Dolina (), falu Gradiška községben, Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 42, közúton 52 km-re északra, községközpontjától légvonalban 12, közúton 17 km-re kelet-keletre, 90-95 méteres magasságban, a Száva jobb partján és a tőle délre elterülő síkságon fekszik.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb70105Bosnyák00Horvát38716Jugoszláv90Egyéb21Összesen468122
Története A régészeti leletek tanúsága szerint Donja Dolina területén már a bronzkorban és a vaskorban igen jelentős települések voltak, melyek fejlett fémművességgel rendelkeztek. A vaskorban a Száva partján a térség legjelentősebb gazdasági és kereskedelmi központja működött. Az első települések az i. e. 1200 körüli időben már léteztek és az urnamezős kultúrához kapcsolhatóak. A fejlett kézművesség időszaka a leletek alapján egészen az i. e. 1. századig tartott.
Dolina lakói többségben mindvégig katolikus horvátok voltak. A 17. században az orubicai plébániát említik ezen a területen. Dolina első írásos említése 1675-ben történt, 1737-ben pedig Mato Delivić püspöki vikárius említi. Lakóinak első említéseit a plébániai anyakönyvekben (1762-től) találjuk. Az első püspöki vizitáció Marijan Bogdanović vikárius személyében 1768-ban történt Dolinán. Ekkor 25 háztartás volt itt 133 felnőtt hívővel és 44, hét év alatti gyermekkel. 1813-ban Augustin Miletić 21 háztartást és összesen 145 hívőt talált Dolinán. 1856-ban Donja Dolinán 7 családban 60 katolikus hívő élt. A plébánia alapításáig lakói a berbiri (a mai Gradiška) plébániához tartoztak. A dolinai katolikus plébániát 1920. május 3-án alapították. Az első plébániatemplom a Gornja Dolina-i egykori fogadó volt, melyet 1920-ban templommá és plébánialakássá alakítottak át. Később kétszer korszerűsítették. A templom mellé 1924-ben épült az első harangtorony. Suza Dolinska - Godišnjak župe Uznesenja bl. Djevice Marije Dolina, broj 35. 12-16. old.
A település területe 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Berbir községhez tartozó településnek 45 háztartása, 221 római katolikus és 71 görög katolikus lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 35. o. 1910-ben a Bosanska Gradiškai járáshoz és Dolina községhez tartozó Dolina Gornja településen 102 háztartást 481 római katolikus és 114 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 168. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben Dolina községnek összesen 251 háztartása és 1353 lakosa volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 105. o.
Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1945-től a szocialista Jugoszlávia része volt. Római katolikus templomát a boszniai háború idején lerombolták és a horvát lakosságot elűzték. Az elűzöttek többsége a Száva folyó túlpartján, Horvátországban, Újgradiška környékén telepedett le. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Bosanska Gradiška község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei Jelentős őskori települések és temetőik maradványai. Kőrézkori bronz szekerce, kora bronzkori bronz tőr, rövid, bronz kard a korai bronzkor végéről, valamennyi egy fejlett fémművességgel rendelkező itteni bronzkori településről tanúskodik. Lelőhelykomplexum, melynek leletei egy késő bronzkori és egy kora vaskori településről tanúskodnak. Egy késő bronzkori település maradványai és egy vaskori erődített település maradványai annak temetőjével. A Száva Donja és Gornja Dolina közötti partszakaszán az 1908-ban és 1909-ben, valamint 1959-ben végzett földmunkák feldúlták egy ősi település maradványait. 1963-ban Z. Marić vezetésével történtek szondázó ásatások ezen helyen. A két talajrétegben a régebbi réteg késő bronzkorinak bizonyult, míg a felső réteg korát nem lehetett meghatározni. A bronzkori rétegben mások mellett bronz fegyverek öntéséhez való öntőformák kerültek elő. Bronz fegyvereket és ékszereket is találtak, melyek mind arra utaltak, hogy a késő bronzkorban itt egy kézműves központ volt. Donja Dolinánál a Száva partján, a Gradina nevű lelőhelyen 1896-ban egy erődített település maradványait találták meg. Az első szondázó ásatásokat F. Fiala vezette, majd 1899 és 1981 között további négy, szisztematikus ásatás következett. A kultúrrétegek 6 méteres mélységben kezdődtek, de a leggazdagabb, épületmaradványokat is tartalmazó réteg 9 méteres mélységben volt. A régebbi épületmaradványok cölöpökre épített házakra utalnak, míg a fiatalabb rétegekben a szokványos, földre épített házak voltak. A szakemberek szerint a fiatalabb, vaskori település az egyik legnagyobb volt az akkori Jugoszlávia területén, a maga idejében igen jelentős fémműves, gazdasági és kereskedelmi központ lehetett. A Szávától 200 méterre délre és a Gradinától 600 méterre nyugatra előkerült a fenti jelentős település temetője is. 1899 és 1904 között 174 sírt tárták itt fel, melyek közül 124 csontvázas és 48 hamvasztásos sír volt. A sírok korát három időszakra osztották. A legrégebbi periódus az i. e. 1200 és i. e 700 közötti, melyet az urnamezős kultúrához tartozónak határoztak meg. A következő időszak az i. e. 700 és i. e. 360 közötti időből való, mely a kora vaskort jelenti. Ez a Gradina lelőhely időszaka. A harmadik periódus az i. e. 360 és az i. e. 1. század eleje közötti idő, a késő vaskor időszaka.
Jegyzetek
További információk Gradiška város hivatalos oldala
Kategória:A Banja Luka-i régió települései