Az Aboyne gróf cím ma (2025) is létező skót főrendi cím. Jelenlegi viselője Granville Charles Gomer Gordon (1944–), Huntly , aki egyben és az báró. Az Aboyne grófok a Gordon-klán tagjai. A klánt irányító Huntly második márki (1592–1649) negyedik fia volt az első Aboyne gróf, az Aboyne-k a Gordonok mellékága lett. Ám a főág 1836-ban kihalt, így az ötödik Aboyne gróf lett Huntly , a Gordon klán vezetője. A márki cím előkelőbb, mint a grófi, ráadásul régebbi is, ezért Granville Gordon a márki címet használja.
A szócikk speciális jelölései A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a ( 1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet a skót peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg.
A szócikk – különösen a családfa – számos olyan hivatkozást tartalmaz (kék szöveg), amelyik másik szócikkre visz.
Aboyne és a Gordonok Aboyne ősi Huntly birtok volt. Először a Melgum vikomt ( 1627) cím alcímeként – Lord Aboyne – jelenik meg a Huntly nemesi címek közt, Melgum vikomtja John Gordon, az első márki fia volt.
Másodszor az Aboyne név 1627-ben került nemesi címbe, amikor I. Károly Huntly első márkijának második fiát, John Gordont Aboyne vikomttá ( 1632)Az Aboyne vikomt cím öröklését speciális megkötés szabályozta: ha a leendő második márki meghalt, vagy ha örökölte a Huntly márki címet, akkor az Aboyne vikomt címet nem az elsőszülött fia, hanem a második fia, James Gordon kapta volna meg. Így is történt, James Gordon (1620 – 1649 febr.) lett Aboyne , aki skót királypárti parancsnok a Három Királyság háborújában. Nem volt fiú utóda, így a cím kihalt. tette. A címet azzal a kikötéssel kapta, hogy amennyiben örökli apja márki címét, úgy az Aboyne vikomt cím második fiá legyen. Így is történt, 1636-ban John Gordon lett a második Huntly márki, második fia, James Gordon megkapta az Aboyne vikomt címet.
Aboyne grófjai
James Gordon (1620 – 1649 febr.) részt vett oldalán a covenanterekI. Károly angol király 1637-ben a skót parlament vagy egyház véleményének megkérdezése nélkül elrendelte az új imakönyv használatát, amely alig különbözött az angol standard imakönyvtől. A hívek nagy része elutasította a könyvet, mert úgy érezték hogy erőszakosan angolosítani akarják őket. Amikor júliusban először vették használatba az imakönyvet, Edinburghban zavargások törtek ki. A tiltakozók közzétették a Nemzeti egyezség (National Covenant) c. kiáltványt, melynek aláírói (az ún. covenanterek) megesküdtek, hogy megtartják a reformált egyház tanításait és nem fogadnak el semmilyen újítást, amelyet a Skót Egyház vagy a parlament nem szavazott meg előtte. Erről bővebben az I. Károly angol király szócikkben olvashat, ez a – jegyzeteitől megfosztott – magyarázat is onnan származik. ellen vívott harcokban, de 1639. június 19-én Montrose legyőzte az Aberdeenshire-i Dee folyó hídjánál vívott csatában. Ezt követően tengeren Angliába menekült. 1643-ban a skót tanács elé idézték, hogy feleljen az Antrim grófjávalRandal MacDonnell, Antrim 1. grófja (1609–1683) folytatott tárgyalásai miatt, de nem jelent meg, ezért árulónak nyilvánították és vagyonát elkobozták. Amikor Montrose a király oldalára állt, Aboyne is csatlakozott hozzá Skóciában, megszállta Dumfries városát, és kinevezték az északi hadszíntér helyettes parancsnokává. Később a carlisle-i helyőrség parancsnoka lett. 1644. április 24-én a edinburghi közgyűlés kiközösítette. 1645 áprilisában Montrose-hoz csatlakozott Menteithben, és egészen szeptemberig vele maradt, amikor is északra vonult lovascsapatával, közvetlenül a Philiphaugh-i csataA Philiphaugh-i csatát 1645. szeptember 13-án vívták meg a Három Királyság háborúja során, Selkirk közelében, a skót határokon. James Graham, Montrose 1. márki vezette royalista hadseregét David Leslie Covenanter hadserege megsemmisítette, visszaállítva a Birtokbizottság hatalmát. előtt. Mivel 1648-ban nem mentesítették a büntetés alól, Párizsba menekült, ahol I. Károly kivégzését követő évben elhunyt. Nem nősült meg, és a vikomti cím vele együtt kihalt.
Charles Gordon (1638–1681), Aboyne 1. grófja 260px|bélyegkép|Az Aboyne kastély. A kastély 1449-ben William de Keith, Skócia főmarsallja dédunokájának, Joan Keith-nek volt a hozománya, amikor Alexander Gordon, Huntly első grófja elvette (1449). Aboyne faluját Charles Gordon, Aboyne első grófja alapította 1671-ben. Ugyanebben az évben újjáépítette az Aboyne-kastély nyugati szárnyát is. A kastély a Grampian-hegység déli részén átvezető átkelők egyikénél található. John Erskine, Mar hatodik grófja 1715 szeptemberében Aboyne-ba szervezett nagy vadászatot, amely találkozó ürügyként szolgált a jakobita nemesek és földbirtokosok összejövetelére, hogy megvitassák az esedékes jakobita felkelés terveit. A felkelés három nappal később kezdődött Braemarban. A kastély jelenlegi tulajdonosa Huntly márkija 260px|bélyegkép|Az épület háromszintes, alagsorral és padlással. Az északi homlokzat aszimmetrikus, ahol egy heraldikai panel, díszes vascsúcs és szélkakas található, míg a keleti homlokzat szimmetrikus. Az épület tartalmaz egy bárói stílusú lakótornyot, egy északnyugati szögben elhelyezkedő tornyot, valamint egy négyemeletes alagsori és padlástornyot. A kastély legrégebbi része az északnyugati torony, amely egy öt szintes, kerek toronyból áll, korbelíves négyzetes balusztráddal. Ezt a tornyot később az északkeleti részen is lemásolták. A kastélyt meszelt vakolat borítja. Érdekesség A titkos alagút és rejtett szerzetesi szoba, ahol üldöztetés idején a katolikus pap elrejtőzött Charles Gordon (1638 – 1681 március) Huntly második márkijának negyedik fia volt. Apját és legidősebb testvérét 1639-ben Edinburghba hurcolták fogolyként, apját tíz évvel később kivégezték. A család legidősebb fiát 1645-ben az alfordi csata során érte halálos lövés. A második fiú Franciaországban halt meg bánatában, miután meghallotta, hogy I. Károlyt kivégezték. A harmadik fiú nem örökölte a birtokokat, mert Argyll grófja lefoglalt a parlamenti párt számára. 1650-ben II. Károly a Spey folyó torkolatánál szállt partra, és egy éjszakát töltött a lakatlan Gordon-kastélyban. II. Károlyt megkoronázták, kihirdette, hogy visszaállítja Lewis Gordont, Huntly harmadik márkiját címeibe és birtokaiba, ám a worcesteri vereség érvénytelenítette ezt a proklamációt. A restauráció után, 1660-ban szeptember 10-én Charles Gordon örökletes főnemesi rangot kapott: Aboyne grófja ( 1660)Aboyne grófja ( 1660) al– vagy mellékcíme: Lord Gordon of Strathavon and Glenlivet. A cím férfiágon öröklődik. Jelenlegi viselője Huntly márkija. Az „Aboyne“ név az „Oboyne“ szóból származik, amelyet először 1260-ban jegyeztek fel, ami viszont a gael „abh“, „bo“ és „fionn“ szavakból származik, amelyek jelentése [hely]: „fehér tehén folyó mellett“. Források: és lett.
1661-ben megkapta a nagy pecséttel megerősített oklevelet az aberdeenshire-i Aboyne egész földjeire és birtokaira. A birtokok kapcsán több novodamusA novodamus jogi kifejezés, amely a skót jogban arra vonatkozik, amikor egy nemesi vagy földbirtokosi cím vagy jog újra kiadásra kerül, módosítva vagy megerősítve egy meglévő királyi adománylevél (charter) alapján. Ez általában akkor történt meg, amikor a címhez vagy birtokhoz fűződő eredeti jogokat frissíteni kellett vagy megváltoztatni. A novodamus lényege az volt, hogy a meglévő cím vagy birtok új jogi keretet kapjon, amely egyértelműbbé tette az öröklést vagy a birtoklás jogát. került kiadásra 1662-ben és 1676-ban, ez utóbbi részletesen felsorolja a birtokokat, ezért az okirat jelentős topográfiai és helytörténeti érdekességekkel bír. A megújítások lényege az volt, hogy a Aboyne, Glentanner, Glenmuick, Cabrach, Strathavon és más birtokok egységesen a grófi birtok része legyen. Viszont katolikusként kizárták a skót közéletből, így idejét birtokai fejlesztésével töltötte, beleértve az Aboyne-kastély építését, amely hat évig tartott. Mint közeli rokon, Huntly negyedik márkija, később Gordon első hercege kiskorúsága idején Charles Gordon intézte a Huntly birtokok ügyeit is. Aboyne grófja alkalmanként verseket is írt, amelyek közül több fennmaradt a korszak kéziratos gyűjteményeiben. 1681 márciusában hunyt el.
Charles Gordon (1670–1702), Aboyne 2. grófja Charles Gordon, Aboyne második grófja (1670 – 1702 április) 1681-ben követte apját, Charles Gordon, Aboyne első grófját a grófi címben, de sok éven át visszavonultan élt. 1698. július 27-én jelentkezett a skót parlamentbe, de ezt ellenezték, mondván, hogy katolikus neveltetésben részesült és annak vallotta magát. Aboyne nyilvánosan kijelentette, hogy áttért a protestáns hitre. Ezt az állítást a parlament elnöke és más tagok is megerősítették. Ennek megfelelően a gróf megkapta a jogot, hogy elfoglalja helyét a parlamentben. Feleségül vette unokatestvérét, Elizabeth Lyon-t. Egy fiút és három lányt hagyott maga után, és 1702 áprilisában hunyt el.
John Gordon (1700–1732), Aboyne 3. grófja Mindössze kétévesen örökölte a grófi címet. A közismerten jakobita és az Unió-t heves ellenző Grace Lockhart-t vette feleségül. Csatlakozott a John Erskine, vezette 1715-ös felkeléséhez, ami számos nehézséget okozott a családnak. 1732-ben halt meg, épp betöltötte 32. évét.
Charles Gordon (1726–1794, Aboyne 4. grófja A negyedik gróf hatéves volt apja halálakor. A fiatal gróf erős jakobita érzelmeket táplált, és valószínűleg csatlakozott volna az 1745-ös felkeléshez, ha barátai nem küldték volna Franciaországba, úgymond tanulmányai folytatására. Nagykorúvá válásakor szembesült azzal, hogy grófságának birtokai jelentős adósságokkal terheltek. Az adósságok rendezése érdekében 1749-ben eladta Glenmuick földjeit. Ezt követően is úgy ítélte meg, hogy nem fogja tudni fenntartani a megfelelő életmódot, ezért Párizsba készült költözni – de szinte az utolsó pillanatban meggondolta magát, visszarendelte a Franciaországba előreküldött csomagjait. Figyelmét birtokai fejlesztésére összpontosította. Erdőket telepített, körülbelül 65 kilométernyi kőkerítést építtetett, és igyekezett rávenni bérlőit a mezőgazdaság korszerűbb módszereinek alkalmazására. Ezzel sikerült birtokait adósságmentessé tennie.
1759-ben elsőként Lady Margaret Stewarttal kötött házasságot, akitől egy fia és két lánya született. A grófné 1762. augusztus 12-én hunyt el az Aboyne-kastélyban. 1774-ben másodszor is megnősült, Lady Mary Douglast vette feleségül. Ebből a házasságból egy fia született, aki később unokatestvére forfarshire-i birtokait örökölte, és felvette a Hallyburton nevet. A gróf aktív és életet élt, 1794. december 28-án Edinburgh-ban hunyt el.
George Gordon (1761–1853), Aboyne 5. grófja, majd Huntly 9. márkija KT George Gordon (1761. június 28. – 1853. június 17.) Edinburgh-ban született. Fiatalon csatlakozott a hadsereghez, később pedig Franciaországban, XVI. Lajos udvarában tevékenykedett, közvetlenül a Francia forradalom előtt tért vissza Skóciába, ahol katonai karrierbe kezdett. Az első gyalogezred zászlósává nevezték ki, majd még ugyanabban az évben kapitányi rangot kapott a 81. gyalogezredben. 1780-ban Írország lordhelyettesének segédtisztje lett, majd 1789 és 1792 között alezredesként szolgált a 35. gyalogezredben. Katonai tisztségei közül kiemelkedik, hogy 1830 és 1837 között IV. Vilmos király, majd 1837-től 1853-ig Viktória királynő segédtisztje volt.