Ratkóczy Nándor, születési és 1909-ig használt nevén Reisch NándorAz engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 4933/1909. Forrás: MNL-OL 30803. mikrofilm 448. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1909. év 34. oldal 35. sor, 1909 és 1932 között Ratkóczi NándorAz engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 41836/1932. Forrás: MNL-OL 30803. mikrofilm 449. kép 1. karton (Pécs, 1891. május 9. – Budapest, 1977. május 27.) radiológus, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952), doktora (1955).

Élete Reisch János és ratkóczi Skaritza Anna (1868–1955) fiaként született. A Ciszterci Rend Pécsi Római Katolikus Főgimnáziumában érettségizett (1909). Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán végezte, ahol 1914-ben avatták orvosdoktorrá. Egyetemi hallgatóként az I. sz. Anatómiai Intézet gyakornoka (1911–1914) volt Lenhossék Mihály mellett. 1914 és 1916 között a Korányi-klinika Röntgenlaboratóriumának gyakornoka, 1916 és 1922 között a II. sz. Röntgenintézet, majd 1922-től a III. sz. Belgyógyászati Klinikán tanársegéd.

Az első világháború (1914–1918) idején a 16. helyőrségi kórház tartalékos segédorvosa volt. Számos kitüntetésben részesült. Az ellenséggel szemben tanúsított kitűnő és önfeláldozó szolgálataiért megkapta a koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján elismerést, továbbá a Signum Laudist és a Károly-csapatkeresztet.

1926-ban a röntgendiagnosztika és terápia című tárgykörből magántanárrá habilitálták.Orvosi Hetilap, 1926. május 2. (70. évfolyam, 18. szám) 1927-ben kinevezték a Röntgen-laboratórium vezetőjévé.Budapesti Közlöny, 1927. november 24. (61. évfolyam, 267. szám) 1932-ben címzetes rendkívüli, 1942-től nyilvános rendkívüli tanár a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának Röntgen tanszékén. 1940-ben egészségügyi főtanácsosi kinevezést kapott.Belügyi Közlöny, 1940 február 25. (10. szám) 1942 júliusában átvette a nyugalomba vonult Kelen Béla professzortól a Röntgen-osztály vezetését és az addig az osztály helyéül szolgáló, „A” jelű pavilonba költöztette a röntgen tanszék egy részét. A második világháború alatt jelentősen megrongálódott épületbe 1947-ben költözött vissza újból a tanszék, s innentől kezdve röntgenklinikaként működött, melyet nyugalomba vonulásáig, 1962-ig vezetett. Időközben (1951) megalakult az egyetem Orvostudományi Karából a Budapesti Orvostudományi Egyetem, melynek a Röntgenklinika is része lett. 1956 és 1962 között klinikai állása mellett az Országos Röntgen- és Sugárfizikai Intézet igazgatója, 1962-től haláláig a Röntgenklinika tudományos munkatársa volt.

Számos tanulmánya jelent meg magyar, német, angol és amerikai orvosi szaklapokban, főleg a gyomor diagnosztika és a röntgensugárzás elleni védekezés témaköréből.

1945 és 1953 között a Radiológus Szakcsoport, 1953-tól a Magyar Radiológus Társaság tiszteletbeli örökös elnöke.

A Budapesti Orvosi Újság, az Orvosok Lapja szerkesztőbizottságának tagja, a Magyar Radiológia című folyóirat főszerkesztője.

A pécsi köztemetőben nyugszik.

Családja Felesége Ertl Magdolna (1897–1987) volt, Ertl János gyáros, országgyűlési képviselő és Bésán Kornélia lánya.

Gyermekei: Ratkóczy Magdolna Lívia (1921. október 12. –?), férje Binder László György (1908–1993) orvos, egyetemi docens (házasok 1942-től). Ratkóczy Nándor (1922. december 6. – 2011. április 17.). Felesége Minerva Suazoreyes (1931–).

Főbb művei A gyomor normális helyzete. (Orvosi Hetilap, 1924, 23.) Belgyógyászati röntgendiagnosztika (Budapest, 1925) Compressiós ischiasok. (Orvosi Hetilap, 1925, 7.) Az influenzás megbetegedések röntgenezése. (Orvosi Hetilap, 1927, 4.) Az orvosi radiológia oktatásának kérdése külföldön és hazánkban. (Orvosképzés, 1930, 3.) Izületi megbetegedések Röntgen-diagnostikája. (Orvosképzés, 1931, 1.) A rák röntgenkezeléséről. (Orvosképzés, 1931, 5.) A tüdőtuberculosis röntgendiagnostikája. (Orvosi Hetilap, 1931, 31.) Röntgenártalmak. (Orvosi Hetilap, 1934, 17.) Az epeutak röntgendiagnostikája. (Orvosi Hetilap, 1937, 29.) A lymohogranulomatosis kór- és gyógytana (Budapest, 1938) Röntgenképek olvasása és értékelése a csontok diagnostikájában. (Orvosi Hetilap, 1940, 51.) A röntgenégésekről. (Orvosképzés, 1943, 7.) A rheumás betegségek röntgendiagnostikája. (Orvosképzés, 1944, 1.) Beszámoló párisi és svájci utamról. (Orvosok Lapja, 1947, 10.) Röntgenologia (I–II., Budapest, 1948) Korai diagnózis kérdései a röntgenes szempontjából. (MTA Orvosi Tudományok Osztályának Közleményei, 1951) Az orvos felelőssége az ionizációs sugarak alkalmazásakor. (Orvosi Hetilap, 1958, 37.) Radiológia (Budapest, 1959) A malignus lymphocytomák therápiája. (Orvosi Hetilap, 1959, 49. A vér és vérképzőszervek daganatszerű megbetegedéseinek terápiája. (Orvosi Hetilap, 1961, 9.) A gyomor-röntgendiagnosztika alakulásai. (Magyar Belorvosi Archivum, 1966, 3.) A magyar röntgenológia bibliographiája (1896–1912) (Budapest, 1974)

Díjai, elismerései Magyar Koronás Bronzérem (1942) Kiváló orvos (1957) Munka Érdemrend arany fokozata (1962) Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1962)

Emlékezete Ratkóczy-pavilon Bronz dombormű a SOTE Elméleti Tömb aulájában

Jegyzetek

Források

További információk

Kategória:Magyar radiológusok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1891-ben született személyek Kategória:1977-ben elhunyt személyek Kategória:Pécsiek Kategória:A Károly-csapatkereszt kitüntetettjei Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek